Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-25 / 173. szám
VÁROSRENDEZÉSI ÖTLETBÖRZE — A TILALMAK CSÖKKENTÉSÉT, A KÜLTERÜLET FELÉRTÉKELÉSÉT JAVASOLTÁK Beszegik-e a befejezetlen Kecskemétet? Képzeljük el, hogy mit szóltak volna elődeink, ha a Lestár polgármestert követő Kada Elek elhibázottnak véli elődje sugárút-elképzeléseit és leállíttatja a Rákóczi út kiépítését. Aligha választották volna újra polgármesterré a város pénzének pocsékolása miatt. Vigyázott tekintélyére az önkormányzat! A városfejlesztési program, a jóváhagyott terv biztos volt, mint a kunkötés. Következetesen végrehajtották, amit elhatároztak. Még szerencse, hogy az utóbbi évtizedekben csak feliben-harmadában teljesültek a jóváhagyott programok. Kamioncsordák cammognának a belső sétatéren, a Szabadság téren, ha a megszavazott terv szerint a városközpontba terelik a nemzetközi műút forgalmát, csak emlékezetből meg fényképről ismerhetnénk a lebontásra ítélt volt zsinagógát. Soha jobbkor? Nincsenek könnyű helyzetben a városvezetők. Az első világháborúig hosszú időre tervezhettek. Tudta Lestár Péter a múlt század nyolcvanas éveiben, hogy városa mennyit kap évtizedek múltán a katonai beszállásolásokért. Számolhatott ezzel a bevétellel, mint tőkével, fedezettel. Kada tekintetbe vehette földvásárlásainál a föld értékének várható emelkedését. Napjainkra bonyolultabbá vált a világ. Távoli események is befolyásolnak helyi ügyeket. Sejti-e valaki, hogy az ezredforduló évében mennyi pénzből gazdálkodhat egyegy város, mire lesz képes a magántulajdon elsőbbségén alapuló gazdaság? Hümmögve olvastam a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Településkutató Csoportjának meghívóját a megyeszékhely általános rendezési terve módosítását előkészítő ötletbörzére, ahogyan írták, a „brain storming”-ra. Megint fölöslegesen költjük a pénzt, az időt? Gyorsan elavultak Kecskemét rendezési, távlati fejlesztési tervei. Belefogtak valamibe, azután mást talált ki „a politika”. Mit számított a fölösleges tervezgetésekre kihajított sok tízmillió forint? Az említett értekezleten lemondóan minősítette valaki Kecskemétet a befejezetlen kezdeményezések városának. (Mikor építik ki az igazi körút Kuruc tér—Kuruc körúti szakaszát? Mi lesz az állandó kiállítással? Lesz-e pénz az oly szükséges magaslati víztározóra? Spórolás vagy pénzkidobás? Korábban az eredménypropaganda részének tekintették a rendezési terveket, gyanússá vált, aki némely állítását a tényekkel szembesítette. Kevés beleszólást engedélyezett a vidéki polgároknak a központi hatalom az utólagos fejbólogatáson kívül. Budapesten dolgozták ki a „koncepciókat”, amelyekkel úgymond igazolták, hogy e tervek megfelelnek a központi, a megyei (a pb, a kb, az mb) határozatoknak, irányelveknek. A felsőbb hatalmak előtti tiszteletkörökkel kezdődik az 1986-ban elfogadott — Kecskemét gazdasági fejlődése 1970—1985 között és hosszú távú tervkoncepciója című — a napi teendőket távlati feladatokkal keverő, helyzetet és a tényeket torzító, olvasóit mozgalmi és bürokratikus nyelvezetével megkínzó óhaj- és szólamgyűjtemény. Hála az egeknek, túllépett rajta az idő. Mégis azt kell mondanom, hogy új dokumentum elfogadtatásával a mostaninál alkalmasabb időre kellene várni. Mi sürgeti a módosítást? Már az önkormányzatnak szánják a javaslatokat? Azért költenek százezreket távlati tervekre, mert így szeretnének milliókat megspórolni? Egy újabb rendelkezés szerint ugyanis 1991- től ki kell fizetni az építési tilalommal zárolt területeken lévő épületek forgalmi értékének húsz százalékát. Megyeszékhelyi előnyök? A Csatári Bálint kandidátus által vezetett fórum legfőbb hasznát a bizonytalanságok, az ellentmondások érzékeltetésében látom. Eltértek a vélemények a tervkészítés módszeréről. Jósolja meg, számítsa ki (mindegy), hogy, mondjuk, mennyi lakosa lesz Kecskemétnek 2010-ben és ehhez mérten írja elő a tennivalókat, a tervcélokat vagy törekvéseket, szándékokat fogalmazzon meg? Az utóbbi látszik reálisnak, mert az elöljáróság mind kevésbé hathat a lakásépítésre, az üzlethálózat fejlesztésére, az önszabályozó fejlesztésekre. (Hiába kötelezte a peremkerületek fölemelésére az érvényes terv a tanácsot, ha a kiskereskedelmi vállalatok a gazdaságossági szempontok alapján nyitnak vagy zárnak be boltokat.) A résztvevők csak találgatták, hogy milyen erőforrásokból fejlődhetne modern nagyvárossá „a homok metropolisa”. Aligha számolhatnak az eddigihez hasonló mértékű megyei különpénzekkel, noha Bács-Kiskun székhelye a többi megyeszékhelynél kisebb arányban részesült a megyei pénzekből. Még az is kétséges, hogy valamilyen formában megkapják-e a fennmaradó vonzáskörzeti funkciók ellátásához szükséges támogatást. Többlettámogatás ? Vállalkozás? Nyilvánvaló, a jövőben a vállalkozó, gazdálkodó városok boldogulnak. A cikkemben már említett polgármesterek sem a közadókból fedezték a városfejlesztést. Városi birtokokból, ingatlanokból, üzemekből képződött nyereségekkel is számolhattak az építkezéseknél. Visszakap-e valamit államosított javaiból Kecskemét és a többi város? Találnak-e menedzser beállítottságú vezetőket? A fórumon is javasolták: legyen gazdája minden négyzetméternek. Csak a területi szemlélet érvényesítésétől remélhető a város jobb működtetése. Abban is egyetértettek a megjelentek, hogy el kell tüntetni a városrészek, a különböző övezetek közötti megkülönböztetéseket, a kül- és belterület éles elhatárolódását. Sokféle érdeket kell majd egyeztetniük a külterületi építészeti előírások elkészítőinek. El kell dönteni: meddig terjedjen Kecskemét az elkövetkezendő évtizedekben, miként szegjék be a nagyvárost. Nem irigylem a rendezési terv részleges felülvizsgálatával megbízott Bácstervet, bár a településkutató csoport ötletbörzéje, tanulmánya hasznos adatokkal, gondolatokkal segíti munkájukat. Azért egy aranybánya, meg érettebb és felelősebb közgondolkodás sem ártana. Heltai Nándor : Befejezetlen a Május 1. tér is. (Stras cr András felvétele.) RÉDEY PÁL: Némán született harang Aligha nőtt úgy egybe nép, mint a magyar a harangszóval. Nem is pusztán azért, mivel a déli harangszó szorosan összefügg nemzeti történelmünkkel, hiszen annak emlékére rendelte el a pápa, hogy a törökverő Hunyadi Nándorfehérvár alatt 1456-ban győzelmet aratott a pogány felett — hanem sokkalta inkább, mivel sírig kíséri porszem életünket. Szól reggel, este. Dallama, muzsikája úgy hozzátartozik életünkhöz, mint a négy évszak. S ha tűzvész, árvíz sújt, félelmetesen kondul. Feljajdul, mert érzi a veszélyt, mint az ember. Magyar falut harang és harangszó nélkül nem lehet elképzelni. Mégis akadtak idők — utóbb egyre sűrűbben —is amikor harangszó nélkül kellett ébrednie és nyugovóra térnie a falu népének. A háborúba „vonultatott" harangok tüzet okádtak, s ilyenkor a falu némán siratta fiait. Ez a harangbevonultatás nem régi keletű. Ám sokkal ősibb, s a keresztény kultúra egyik fontos tartozéka a harang. Múltja visszanyúlik a legendák világába, mert pontosan meg sem állapítható, mikortól alkalmazza az egyház. Van egy adatunk 394-ből, amikor a hagyomány szerint egy Paulinus nevű szerzetes Nola-ban temploma számára harangot öntetett. Alig több mint kétszáz esztendővel később—nyilván az időközben elért népszerűsége miatt — Sabinianus pápa elrendelte, hogy minden templom használjon harangot. Ez a rendelkezés 604-ben látott napvilágot, s ez időtől a harangok „hivatalos" funkciót töltenek be. A keleti egyház 871-től használja. Ebben az évben a velencei dogé 12 bronzharangot ajándékozott a bizánci császárnak, Basileusnak, aki külön tornyot építtetett a Hagia Sophiához, hogy elhelyezze benne az ajándékokat. Ettől kezdve a keleti egyháznak is kedves tartozékává vált a harang. Sok színes, rendszerint legendáris történet fűződik a harangokhoz. A 8. században pl. amikor a frankok megtámadták Orleans-t, a püspök meghúzatta a harangokat, hangjukra a frank sereg megfutamodott. 1298-ban jegyezte fel egy Rusticiano nevű fogoly Marco Polo fogolytársának híres utazását, mely szerint a velencei legátus eljutott Kínáig, s Marco Polo útja során keresztény templomokkal, s harangszóval találkozott. Pekingben is állt elbeszélése szerint keresztény templom. A harangöntés az idők során művészi tökéletességre tett szert. Kiváló képviselői pontosan tudták a harangöntés titkát, az anyag összetételét, a nagyságot és formát, hogy megfelelő hangot adjon. Egy-egy toronyban, ha több harang volt, hangjuknak összhangban kellett lenni. Titkukat nem árulták el, a beavatottak éberen vigyáztak, hogy illetéktelenek ne jussanak hozzá. A harangöntés virágkora a 15—16. század volt. Aztán megindult ezen a téren is a versengés, akárcsak a nagy bazilikák építésében. A 16. század végére felépültek az elképesztően pompás és óriás méretű templomok, és ehhez a méretekhez öntettek kolosszális harangokat is. Időben talán legrégibb ilyen óriás a párizsi dóm harangja, amely 19 tonnánál többet nyom. 1680- ban öntötték, s a Notre Dame Quasimodója ugyancsak alig tudta egymaga megszólaltatni, hiszen a budapesti Bazilika közel 8 tonnás harangját is négyen húzták meg kezdetben. Valamivel nehezebb, s kb. ebben az időben készült a bécsi nagyharang, amely 20 tonnás. A vatikáni bronzharang pusztán 15 és fél tonna, míg a kölni, a Kaiser Glocke több mint 26 tonna. A versenyt az oroszok állták. A moszkvai Bolsoj (nagy harang) 80 tonnás, vagyis több mint négyszerese a milánói dóm ugyancsak óriási harangjának. Engedtessék meg, hogy ebben a sorban néhány szót ejtsek a világ legnagyobb harangjáról, amelynek hangját ugyan senki nem hallhatta. Némán született. (Talán ez az irdatlan méretű harang is összefügg az oroszok megalomániájával. (Nos, ez az elképesztő méretű harang „Cár Kolokol" néven ma Moszkva egyik idegenforgalmi nevezetessége. Ott áll— s a Moszkvában járt turisták bizonyára látták — a Kremlben, Ivan Velikij tornya mellett, gránitkockákból épített talapzaton. Alsó átmérője több mint hat és fél méter (6,60 m), magassága is meghaladja a hat métert (6,14 m). A forradalom előtt kápolnának használták, legalább húsz embert tudott befogadni. Bejáratul egy kitört darab szolgált, amely szintén embermagasságú. A haranghoz különböző elbeszélések, legendák fűződnek. Egy magyar mérnök, Maréchal Károly utánajárt a legendáknak, s a szakértő szemével vizsgálgatta az elbeszéléseket. 1969- ben egy műszaki folyóiratban „adalékokkal" közölt a „harangok királyáról". Megállapította, hogy valóban a világ legnagyobb fémöntvényéről, ill. harangjáról van szó, súlya becslések szerint meghaladja a 200 tonnát. Soha nem szólalt meg, mivel nemzetközi pályázat ellenére sem akadt senki, aki olyan szerkezetet tudott volna építeni, amellyel Nagy Iván tornyába emelhetik. 1733— 1735-ig öntötték. Két év múlva, 1737- ben óriási tűzvész pusztított Moszkvában. A tűzvész azonban a harangot még az öntőgödörben találta. Félelmetes súlya miatt a gödörben hevert kereken száz évig. Napóleon tehát, ha látni akarta, az öntőgödörben láthatta. 1836-ban emelték ki, s kiemelés közben törhetett le a kétméternyi, 11,5 tonnányi darab. Repedések azután az egész harangon szemmel láthatók. Maréchal ámulattal adózik Ivan Fedorovics Motorának, akinek sikerült kiöntenie a kolosszális hangszert. Több mint 400 tonna rézre, ónra, cinkre, arzénre stb.-re volt szüksége. Megmunkálása is csodálatosan szép. A harang külső köpenyén lévő domborművek művészi és mesteri kezekre vallanak. Közvetlenül a harangváll alatt, a szemközti oldalakon két ikon, Szent Péter és Szent Anna reliefje látható, míg a két másik negyed szektorban Mihajlovics Alexej cár és felesége, Anna Ivanovna láthatók. Még egy elbeszélés fűződik a „harangok királyához". A tervek szerint hangjának 300 km-es körzetben kellett volna hallatszani. A 300 km sugarú körbe Jaroszlav, Orel és Szmolenszk városok beleférnek a végtelen orosz sztyeppékkel együtt. De játsszunk a gondolattal magyar vonatkozásban. Ha a Jánoshegyen szólalt volna meg a Cár Kolokol, akkor Melk, Brno, Csucsa, Belgrád, Zágrábig mindenki felkapta volna fejét mélységes mély hangjára. Ám ez a harang soha nem szólalt meg. Hemingway megható regényeimé jut eszembe: Akiért a harang szól. Hét évtized alatt a bolsevizmus a legtöbb harangot elnémította. A Cár Kolokolt nem kellett elnémítani. Némán született. Viszont hányszor kellett volna megszólalnia a forradalomban, háborúban s a Gulagon halált szenvedett milliókért? KÉPERNYŐ Bicskanyitogató Remélem, hogy pénteken este sok ezer közalkalmazott legszívesebben megpirongatta, megszidta volna a dombóvári tanács végrehajtó bizottságának a titkárát. Fölmérhetetlenül sokat ártott hivatalának, kartársainak. A világért se mondanék hivatást, mert ezt az Ablak kamerái elé kicsippentve kiülő asszonyt csak a Hatalom érdekli. Bicskanyitogatóan agresszív értetlensége, a Hivatal én vagyok gőgje a lehető legrosszabbkor rontotta a tanácsok gyakorta az indokoltnál kedvezőtlenebb megítélését. Eddig úgy tudtuk, hogy az álnokság, a gonoszság meggyűlöltetésének a színház, a drámai játék a leghatékonyabb eszköze. Tapasztalhattuk pénteken is: a televízió. Hányan haragudtak meg országszerte arra a bürokratára, aki szinte a hivatal, azaz a Hivatal elleni merényletnek tekintette egy idős házaspár ragaszkodását megszokott otthonához? Jó, hogy nem sokáig maradhat posztján. De hogyan kerülhetett oda? Az volna az igazi közvélemény-kutatás, ha valahogyan kideríthetnők, hányan okultak országszerte a dombóvári történeten. Hányan próbálkoznak újult reménnyel jogaik érvényesítésével? * * * Találomra kapcsoltam be hétfőn este a készülékemet. Döbbenetes képsorokat láttam a szigorú családapa és a szemében léha életmódot választó fia találkozásáról, egy szenvedélyes táncmulatságról. A mármár Bergmannt idéző jelenetek a képernyőhöz kötöttek a késői idő ellenére. Kíváncsian vártam a Forró könnyeimmel című osztrák tévéfilmsorozat folytatását. Noha Fritz Léhnert továbbra is kiválóan felkészült rendezőnek tartom, kezdeti lelkesedésem kissé lelohadt. Gernot Rott csodálatos felvételei szinte kitágították a képernyőt. Az osztrák operatőr ritka atmoszférateremtő képessége emelte elsősorban a szokványos sorozatok fölé a Schubert életének egy szakaszát bemutató filmet. Az író, rendező nem tudott végül is megszabadulni a hányatott sorsú zeneszerző életének viszontagságait közhelyszintre süllyesztő sablonoktól. (Szívesen olvastunk volna némi előzetesét a Rádió- és Televízióújságban a sorozat alkotóiról, de talán helyhiány miatt le kellett mondanunk az alaposabb tájékozódásról. Kellett a hely egy belterjes cikknek.) * * * Azt hiszem, a fél ország könnyebbült meg, amikor megtudta, hogy Knézy nyerte a gólpárbajt. Noha — a cikkíró szerint — „a legtapasztaltabb sportriporterek is alaposan melléfogtak az eredmények eltalálásában”, Knézy mégis 14,1 pontot ért el és így az egyik idegenforgalmi cég (azért se csinálok reklámot nekik) vendégeként egy hetet családostól Sopronban tölthet. Ez a belterjesség is kedvetlenített a Jövő héten utazunk ?!... avagy egy gálaest főpróbája című kétrészes műsorban is. Némely színész szerint „a rögtönzéseket” kell a legalaposabban begyakorolni. Erről a főpróbáról feltehetően főpróba nélkül közvetített a televízió. Mivel magyarázhatnék a rendezési, képi pongyolaságokat, a hatáskeltés olcsó fogásait. A szegényes kiállítás mentségéül elfogadható a pénzhiány, picivel több műgondhoz nem kellettek volna többletforintok ... H. N. IMPORT HAZAI EBÉDLŐK és ÉTKEZŐK bemutatója 1990. július 23-ától augusztus 6-áig /1 KERfSKIDtlMI RT a(eP9TMtV BÚTORÁRUHÁZÁBAN, KISKUNFÉLEGYHÁZÁN (Kossuth u. 15.) Tel.: 76/61-741 VÁLASZTÉKUNK: Flóra ebédlő Trelleborg ebédlő Nevada ebédlő Venedig ebédlő Miami étkező Ohio ebédlő Kaiser étkező Sugár étkező István étkező Füred étkező Déva étkező Áron étkező Baja sarok, Herkules sarok, Ketrin sarok VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! 2058 NUK *E ICKA 0 i Sikeres lakásépítési és -értékesítési akciónkat folytatva Kiskunhalason, a Mátyás téren LAKÁSOKAT, ÜZLETEKET, GARÁZSOKAT ÉPÍTÜNK A terveket megtekinteni és vásárlásra jelentkezni a KINÉP lakásvállalkozási mérnökségén lehet 1990. július 23. és 1990. augusztus 6. között du. 14—16 óráig. Részletes tájékoztatás a helyszínen. Címünk: Kiskunhalas, Kossuth u. 29. Tel.: 77/22-366 A KUNÉP képviselője: Bereczi Árpád 1993