Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

NYÁRI REJTVÉNYMAGAZIN NYÁRI DIVATRÖGTÖNZÉS Virágoskert a fürdőruhán A fürdőruhadivat agyafúrt lett: az alakot előnyösen összekuszált redők és kivágások játé­kába fogják. A hátkivá­gást egyenes, keresztezett vagy fonott tartószala­gok teszik érdekessé. Ezen a nyáron még a ka­rokat is be lehet takarni: rövid és hosszú, szoros ruhaujjak, kivágásokkal ellátva domborítják ki a karok formáját. Bár a comboknál a magas kivágás továbbra is kedvelt, mert a lábakat szemmel láthatóan meg­hosszabbítja, másrészt fodrokkal és ráncokkal díszített nadrágocskák és szoknyácskák és játékosnak nőiesnek hatnak. A választék gazdag, még kerékpárosnadrágot és lábszárvédőt is lehet hor­dani. Átlátszó tüll és vászon, vegyítve szövetszerű anyagokkal, gondosko­dik a változatosságról, ami a fürdőruhák anya­gát illeti. A színek fénylő akvarellektől a klasszi­kus feketéig és fehérig terjednek. Méz és na­rancs, almazöld és ko­balt, korall és rubin, mindezek a változatok szerephez jutnak. A felü­leteket gyakran egész vi­rágoskertek borítják. Aki háremhölgynek akar látszani, díszítheti fürdőruháját kis szalma­betétekkel, viselhet gyöngysort, vagy színes kövekből készült nyak­láncot. Minden megen­gedett, ami előnyössé te­szi a megjelenést. A férfiaknak sem kell egyszerű fürdőnadrággal megelégedniük. Színes, mintás bokszolónadrá­gokat, biciklinadrágokat és bermudákat viselhet­nek. S minthogy a nők 70 százaléka részesíti előny­ben az egyrészest, a férfi­ak is felfedezik a fürdő­ruhát. Ez nemcsak nosz­talgikusan elegáns, ha­nem nagyobb védelmet is nyújt a veszélyes napsu­garak ellen. • A comboknál a magas kivágás továbbra is kedvelt. • A hátkir­ágást keresztezett tartószalagok teszik érdekessé. • A fürdőruhát gyakran egész vrágoskert borítja. A Polip ismét kinyújtja csápjait A magyar tévénézők előtt is is­mert és kedvelt sorozat folytatásá­ról, pontosabban feltámasztásáról döntött az olasz televízió. „Ugyan­azt tesszük, mint az amerikaiak, akik egy sikeres sorozat után elké­szítik a folytatást is” — indokolta a RAI—­1 elnöke, Carlo Fuscagni. A döntés azonban némi változással is jár: nem a korábbi történetet foly­tatják, csak a szereplők lesznek azo­nosak „Az utolsó titok” című epi­zódban. A forgatást tavasszal kezdték, Sandro Rulli és Stefano Petraglia könyve alapján. A cím ugyan az ,,utolsó” szóval jelezni kívánja a be­fejezést, ezt azonban, valószínűleg ezúttal sem kell komolyan venni. A tervek szerint 1993 őszén tűzi műsorára az olasz televízió a hatré­szes sorozatot, egyenként másfél órás epizódokkal. A rendező az a Luigi Perelli, aki már a harmadik, a negyedik és az ötödik folytatást is je­gyezte. A Polip 6-nak három kulcsszerep­lője lesz: Davide Licata — Vittorio Mezzogiorno alakítja—, aki ahhoz, hogy szuperrendőrként formában legyen a közel egy évig tartó forgatá­son, már megkezdte az edzéseket. Silvia Conti bírónő — Patricia Mil­­lardet alakítja — már nem a szicíliai Palermóban, hanem északon, Milá­nóban osztja az igazságot. És a „go­nosz” Tano Carridli — Remo Giro­­ne személyesíti meg — akit Afriká­ban kapnak el jelezve, hogy a Polip csápjai már kinyúltak Itáliából. A­­ forgatás is ennek megfelelően svájci, osztrák, afrikai és cseh­szlovákiai helyszíneken zajlik. 1992. július 30., 7. oldal Alain Delon a magányosságról Alain Delon megnyitotta 50 hek­táros, falakkal körülvett birodalmá­nak kapuját és a szívét a Paris Match riportere előtt. Az alkalmat volta­képpen az szolgáltatta, hogy a filmsztár-üzletembert mostanában a kései apaság boldogsága veszi kö­rül. Egyéves a kislánya, Anouchka és megtalálta az ideális asszonyt és anyát Rosalie, egy manöken szemé­lyében. A riporter a zárkózottság, a magányosság indoklását is kérdezte a színésztől. Íme, a korántsem szok­ványos válasz: „Az ember egyedül születik, egye­dül él, és egyedül hal meg. Ez köz­hely ugyan, de kegyetlenül igaz. Egyedül nőttem fel, szerelemgyerek voltam, aztán meg elvált szülők A gyem­eke. kollégium­ban is egyedül voltam, magá­nyos voltam a hadseregben is. A magányosság majdhogynem természetes ál­lapot volt a szá­momra. Az em­ber nem is tudja, hogy minek ne­vezze ezt az álla­potot. Bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy egyáltalán rádöbbenjen, mit is jelent. Az­tán később en­nek a tudatában él. Meg vagyok győződve arról, a­hogy a sorsunk születésünk­kor elrendelte­tett. Ha van va­lami nemes a magányosság­ban, akkor én ezt az állatoktól tanul­tam. Amikor magukra hagyom a kutyáimat, kiolvasható a szemük­ből a magányosság. Egyébként mel­lettük fognak majd eltemetni, itt a kertben, a nagy fák között. És ehhez már meg is tettem a szükséges intéz­kedéseket.” Kutyákról szólva, az újságíró fontosnak tartja közölni, hogy Alain Delon többfajta kutyával ve­szi körül magát, de a látogató szá­mára nem ez a lényeges, hanem az, hogy vannak nappali és éjszakai ku­tyák. Delon instrukciója szerint: „Ha a barátaim itt alszanak a ven­dégházban, megkérem őket, hogy 8 óra előtt ne lépjenek ki, mert akkor zárjuk be az éjszakai kutyákat.” • Alain Delont mostanában a kései apaság boldogsága veszi körül. A Szentatya megbocsátott Ali Agca az érdeklődés előterébe került most, hogy II. János Pál ismét ugyanannak a kórháznak a lakója, ahová a török merénylő lövései után szállították, 1981. május 13-án. Ag­ca, amint tudomást szerzett a pápa betegségéről, azonnal fontosnak tartotta, hogy dél-olaszországi bör­tönéből mielőbbi gyógyulást kíván­jon. Nyilván ez a gesztus késztette a római televíziót, beszélőre kérte a rabot. A riporter, érzelmileg is alkal­masnak vélte a pillanatot, hogy tud­niillik beteg a pápa, Agca egykori ál­dozata, megkérdezte, hogy végül is kinek a számlájára dolgozott 11 év­vel ezelőtt? „Néhány napja olvas­tam: a KGB irattárában találtak egy, a ’70-es évekből származó do­kumentumot, amely úgy rendelke­zik, hogy el kell pusztítani a szovjet birodalom minden ellenségét. És a pápa ezeknek az egyike volt” — hangzott a lakonikus válasz. Az olasz tv, az alkalom kapcsán ismét bemutatta azt a rövid riportfilmet, ami II. János Pál börtönlátogatása­kor készült, s amikor négyszemközt beszélt merénylőjével. A film a tár­salgás szövegét természetesen nem rögzíthette, ezért többen szerették volna a főszereplők szájmozgásáról leolvasni beszélgetésük témáját. Mi­vel ez akkor sikertelen volt, most magát Agcát kérdezték, hogy miről beszélt a pápával. „A vallásról be­széltünk. A fatimai titokról. A pápa ugyanis meg van győződve afelől, hogy megmenekülése e titokkal hoz­ható összefüggésbe. A merényletről egyetlen szó sem esett. A pápa nem érdeklődött felőle, én pedig nem akartam erről az ügyről beszélni. Jó egészséget kívántam neki”. Bocsá­natot kért tőle akkor?—tudakolta a tévériporter. „Igen, bocsánatot kér­tem, és a Szentatya megbocsátott.” (MTI-Press)

Next