Bácsország, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2. szám
mindent megtudunk a nándorfehérvári csata részleteiről. Az utókor hajlott arra, hogy Kapisztrán toborzó munkáját és hatását alábecsülje. Hunyadi azonban elégedett volt működésével. Amikor Carvajal bíboros június elején Bécsbe akarta őt küldeni, hogy a segélyhadakat sürgesse, a főkapitány ragaszkodott jelenlétéhez és utazását leállította. A tömegek fellelkesítésén kívül egyéb feladatok is akadtak. A hatalmasok nemhogy maguk nem vonultak hadba, a felkelőket sem támogatták. A titeli prépost például letartóztatott egy embert, aki a vám megkerülésével szállított élelmiszert a kereszteseknek. Csak Kapisztránnak szóló bocsánatkérő válaszlevele maradt meg, amelyben jelenti, hogy az embert javaival az ő kedvéért már elengedte, kéri, hogy ne átkozza őt tettéért. Úgy látszik tehát, hogy Kapisztrán kemény eszközöket használt, mint mindig. A tapasztalat hiánya, illetve a keresztes hadak természete is gondot okozott. A sokasággal nem tudtak mit kezdeni. Eleinte egyenesen a frontra irányították a jelentkezőket, de az ellenség még nem volt sehol. (A szultán május elején indult Konstantinápolyból.). A rossz termés miatt a keresztesek zömét hazaengedték az I.1M- zal, hogy előzőleg felesküdtek, szükség esetén első szóra visszatérnek. A szultánnak azt jelentették kémei, hogy Magyarországon sehol sem szervezkedik rendes hadsereg, csak egy szerzetes szed a népből kereszttel megjelölt katonaságot, de azt is hazaküldi. Kapisztrán június közepén kapta meg a parancsot Hunyaditól, hogy kereszteseivel induljon Nándorfehérvárra. Ekkor valahol a Duna mentén tartózkodott. (Június 21-29-én Újlakon járt.) Öt hajót szerelt fel, és azzal indult lefelé a folyón. Talán 500 ember lehetett mellette. Ekkor küldte szét üzenetét a hazabocsátott keresztesek után. Hamarosan Péterváradjára ért. Júniusban feltűnt az égen a Halleyüstökös. A jelenség nagy riadalmat keltett. Kapisztrán a következőt tette közhírré: Ne félj, ijedős nyáj! Isten megadja nekünk az óhajtott győzelmet ellenségeink fölött, ezt jövendölik bizonyossággal a feltűnt csillagok. Július 2-án érkezett a Szilágyi Mihály parancsnoksága alatt álló Nándorfehérvárra az öt hajóval, amelyet ekkor már néhány ezer gyalogos kísért a parton. A krónikás szerint életét ezúttal is a csoda mentette meg. Tovább akartak volna hajózni, de az ég váratlanul beborult, szélvihar kerekedett, átláthatatlan zápor szakadt le, és olyan sötétség támadt, hogy egymást nem látták. Kénytelenek voltak partra szállni. Abban a pillanatban elcsitult a vihar, kiderült az ég, és közvetlen közelben megpillantották a török flottát, amely az utat elállta. Ha nincs a vihar, egyenest az ellenség karjába futnak, így meg kellett állniuk Nándorfehérvárnál. Szokásos módján vonult be a városba, zene- és énekszó mellett, körmenetben. Misét mondott, majd prédikációval biztatta az őrséget a helytállásra. A török másnap megjelent a vár előtt, és elözönlötte a környéket. A szétszéledt keresztesek zöme ekkor még sehol sem volt. Július 4-én indult ötödmagával Péterváradjára. Itt találkozott Hunyadival, aki azt a megbízatást adta neki, hogy szedjen össze minél több hajót, és a keresztesekkel együtt vigye azokat Szalánkeménre. Kapisztrán leveleket ír, személyesen utazik vissza Bácsba, agitál mindenfelé, gyűjti az embereket. A haditerv szerint Hunyadi kintről, Szilágyi bentről összehangolt támadást akart indítani a török flotta ellen, amely a vár megközelítését lehetetlenné tette. A szultán ugyanis a Dunának csak a jobb partját szállta meg a Száván túl, a bal partot és a vízi utat meg az utóbbin inneni területet egymáshoz láncolt hajókkal biztosította, amelyek egyúttal a várat is elszigetelték a külvilágtól, és elvágták a segítség, a felmentés útját. Mint utóbb kiderült, Kapisztránnak tíz nap állt rendelkezésére a feladat végrehajtásához, mert a dunai támadásra július 14-én került sor. E tíz nap alatt a szultán hevesen vívta a várat. Két hetet szánt az ostromra. Az ágyúzás 4-én kezdődött, a bástyák hamar ledőltek. Odabent kitört a pestis és eluralkodott az éhség, mert a viszonylag nagy létszámú őrség gyorsan felette a készleteket. Szalánkeménnél eközben 18-20 ezer keresztes jött össze. 14-ére Hunyadi és Kapisztrán 200 csónakot és egy nagyobb hajót készített fel a küzdelemre. A keresztesek egy részét ezen helyezték el. Odabent Szilágyi is felszerelt negyven hajócskát, amelyre szerb naszádosokat ültetett. Idézem Tagliacozzo sorait. Ezek a polgárok mind görögkeletiek, de a törökök kérlelhetetlen ellenségei, bátor és kiválóan edzett harcosok, akiktől a török jobban fél, mint bárki mástól. Különösen jártasak a vízi csatában, soha meg nem futamodnak. Kapisztrán csak azt parancsolta meg, hogy csata közben szüntelenül kiáltsák Jézus nevét, legyenek keleti vagy nyugati keresztények. De ez nem csak a jámborság jeléül szolgált, hanem arra is, hogy a keresztények a legnagyobb zűrzavarban is felismerjék egy A nándorfehérvári csata második szakasza