Bácsország, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 4. szám

árvízmentesítő, vízszabályozó munkák névte­len katonai területeket szereztek... a biztonsá­gos termelésnek... közlekedésnek.6 A szabályozás 1846-ban kezdődött. A földvári kanyarnál, pontosabban a törökbe­csei rétben 1854-58 között kezdődtek az át­­metszési munkálatok a 96-ik, ún. Borjasi át­vágással. A folyó déli szakaszának legna­gyobb kanyarját vágták át, és 23,06 kilomé­terrel rövidítették meg eredeti hosszát. Talán éppen erre a kanyarra vonatkoztatható Fé­nyes Elek leírása 1843-ból: Folyása felette csavargás, úgy hogy némelly helyt a’ hajósok fél napi evedzés után ismét a’ már elhagyott­nak gondolt vidékre térnek vissza...7 S meg­kezdődött a Földvár melletti folyószakasz holt ággá, morotvává változtatása. Lászlóffy Woldemár szerint azonban ...némely átmet­szésnél nem mindig a leghelyesebb irány lett követve. Például szolgál erre az Új-Becsén (Törökbecse) alak­, mely elhagyva a folyó azon részét, amelybe a Ferenc-csatorna ömlik, ezen csatorna bejáratát veszélyeztette. Jobb lett volna ezen... átmetszést más irányba vezetni . A 6300 méter hosszú Borjasi átvá­gásnak tehát itt kellett volna lennie a Felső­vagy Becsei-réten át? Válaszoljon erre is egy idézet, ezúttal törökbecsei kiadásból: A Ti­sza, Pannónia szépsége, gyakran megmutatta szeszélyes arculatát is, amikor áradásaival e két települést fenyegette, vagy a határ legter­­mőbb részeit öntötte el. A Tiszától való véde­lem és a talajvizek szabályozása céljából már 1857-ben megalakult a Törökbecsei Árvízvé­delmi Társaság. A XIX. század végén, pontosabban 1889- ben a helybeliek (törökbecseiek - W. J.) kö­rében egy hír különös nyugtalanságot kel­tett, ugyanis a Tisza folyásának szabályozásá­val kapcsolatban határozat született arról, hogy medrét néhány kilométerrel nyugatra, Bácsföldvár irányába terelik. Gyorsan reagáltak a legmagasabb buda­pesti fórumoknál és dr. Szentklárai Jenő ér­demeként könyvelhető el, hogy a Tiszát meg­őrizték, hogy a folyó a mai lakosok örömére is Törökbecse központjának közvetlen köze­lében folyik.­ A szabályozással elzárt Tisza mederrésze tehát morotva, állóvíz lett. Holt-Tisza, vagy ahogyan az öreg földváriak nevezték régeb­ben: Döglött-Tisza természetszerű feltöltődé­­se igen lassan történik elkorhadt növények­kel és szubaeroporral,10 ezért még sok évig fluviális (folyami) tó marad.11 fírmentesítő társulatok A Tisza szabályozásával egyetemben ár­mentesítő társulatok is alakultak az érdekelt települések közös szervezésében. A korona­kerület községei: Martonos, Kanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Péterréve, Óbecse és Bácsföldvár már 1846-ban megalakították el­ső árvízvédelmi szervezetüket. Az említett községek képviselői Óbecsén tartották meg alakuló értekezletüket 1846. július 20-án. Cé­lul a Tisza szabályozását, a védőtöltések fel­építését, a lakóterületek védelmét tűzték ki. A Bácskai Tisza-szabályozási Társulat azon­ban tiszavirág-életű volt. A 48-as forradalom megakadályozta a megkezdett munka folyta­tását. A községek kiléptek a társulatból, s a Tisza tovább hullámzott az alföldi réteken, szántóföldeken, sőt néhány település utcáin is. Az első ármentesítő társulatot a XIX. szá­zad második felében több hasonló szervezet követte. A hetvenes években a Bácsi Tisza­­szabályozási Társulat (Mohol, Petrovoszelló, Óbecse és Földvár) végezte a falu és határa árvédelmét, de létezett egyidejűleg egy Földvár-Nádalja Töltésépítő Társulat is. Földvár vízvédelmét később az 1893-ban megszervezett Törökbecsei Nagyrét Ármen­tesítő Társulat (BÁT) Kaszap Győző igazgató főmérnök irányításával végezte, de már csak a következő évszázad kezdetén. Az 1877. évi állapotokról a Vajdasági Le­véltár őriz egy jelentést,12 amelyet a tiszai má­sodik szolgabírói járásból küldtek a várme­gyéhez. A jelentés szerint a járás területén lé­vő ármentesítési vízszabályozási vagy belvíz­elvezetési társulatok, nem különben minden nemű magán vízépítkezési műveletek illetve műtárgyak, mint védgátak, belvizek levezeté­sére szolgáló csatornák, zsilipek s egyéb vízi művek megvizsgálása tárgyában a földvári töltésekről megtudhatjuk, hogy... kisebb na­gyobb mértékben hablálások által vannak megrongálva. A jelentésben a továbbiakban az áll, hogy a veszély megelőzése érdekében a töltéseket meg azok környékét füvesíteni, az előterek és főleg a kubikgödrök sűrű befá­­sítását kell elvégezni. A Földvár-nádalyi kö­zös öblözet védtöltése a múlt és idei árvíz ál­tal szintén igen nagy mértékben megrongáló­dott. És ezen kívül az idén a nádalyi határ­ban a töltés egy helyen be is szakadt. A rétbe jött víz leeresztésére ezen szakadás és a föld­vári határban rozzant állapotban lévő fa zsi­lip szolgált. Egy-két évvel később készült je­lentésből kitűnik, hogy a nádaljiak nem so­kat törődnek a rétjükkel, nem mutatnak haj­landóságot védőtöltésük helyreállítására. Já­rásom területén lévő ármentesített öblöze­­teknél csak egy zsilip van a földvári alsó rét­ben­­ tölgyfából, de minden szakértelem nél­kül készítve és tervezve, és így nem csoda, hogy az első árvíz alkalmával be akart dőlni mely alkalommal betömetik és azóta ezen ál­lapotban van - írja jelentésében a szolgabíró Lovászi Mihály alispán úrnak Zomborba. Az Alsó Rét, amely kapcsolatban van a Nádaljai Réttel, még a század végén sem volt biztonságosan ármentesített. Erre utal a bácsföldvári árvízkárosultak segélyezésének problémája is 1895 tavaszán.13 Az történt ugyanis, hogy a falu szélén épült lakóházak közül a felgyülemlett talajvíz következtében néhány megrongálódott. Az ügy azért került a vármegye elé, és maradt fenn róla írásos dokumentum is, mert a községi képviselő­­testület által kinevezett első bizottság maga­sabbra becsülte az árvízkárt, mint az a való­ságban volt. Az elemi kárt egy második bi­zottság felülvizsgálta, melyet Nagy János képviselő vezetett 1895 májusában. A bizott­ság az alábbi összetételben szállt ki: Lobi Adolf, Grósz Illés, Brankov Damjan, Botka József, Takács István, Sekulic Stevan. A Ferenc-csatorna egyik holt ága, a Kis-Bara (Milan Zinajić felvétele) 40

Next