Bácsország, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám
árvízmentesítő, vízszabályozó munkák névtelen katonai területeket szereztek... a biztonságos termelésnek... közlekedésnek.6 A szabályozás 1846-ban kezdődött. A földvári kanyarnál, pontosabban a törökbecsei rétben 1854-58 között kezdődtek az átmetszési munkálatok a 96-ik, ún. Borjasi átvágással. A folyó déli szakaszának legnagyobb kanyarját vágták át, és 23,06 kilométerrel rövidítették meg eredeti hosszát. Talán éppen erre a kanyarra vonatkoztatható Fényes Elek leírása 1843-ból: Folyása felette csavargás, úgy hogy némelly helyt a’ hajósok fél napi evedzés után ismét a’ már elhagyottnak gondolt vidékre térnek vissza...7 S megkezdődött a Földvár melletti folyószakasz holt ággá, morotvává változtatása. Lászlóffy Woldemár szerint azonban ...némely átmetszésnél nem mindig a leghelyesebb irány lett követve. Például szolgál erre az Új-Becsén (Törökbecse) alak, mely elhagyva a folyó azon részét, amelybe a Ferenc-csatorna ömlik, ezen csatorna bejáratát veszélyeztette. Jobb lett volna ezen... átmetszést más irányba vezetni . A 6300 méter hosszú Borjasi átvágásnak tehát itt kellett volna lennie a Felsővagy Becsei-réten át? Válaszoljon erre is egy idézet, ezúttal törökbecsei kiadásból: A Tisza, Pannónia szépsége, gyakran megmutatta szeszélyes arculatát is, amikor áradásaival e két települést fenyegette, vagy a határ legtermőbb részeit öntötte el. A Tiszától való védelem és a talajvizek szabályozása céljából már 1857-ben megalakult a Törökbecsei Árvízvédelmi Társaság. A XIX. század végén, pontosabban 1889- ben a helybeliek (törökbecseiek - W. J.) körében egy hír különös nyugtalanságot keltett, ugyanis a Tisza folyásának szabályozásával kapcsolatban határozat született arról, hogy medrét néhány kilométerrel nyugatra, Bácsföldvár irányába terelik. Gyorsan reagáltak a legmagasabb budapesti fórumoknál és dr. Szentklárai Jenő érdemeként könyvelhető el, hogy a Tiszát megőrizték, hogy a folyó a mai lakosok örömére is Törökbecse központjának közvetlen közelében folyik. A szabályozással elzárt Tisza mederrésze tehát morotva, állóvíz lett. Holt-Tisza, vagy ahogyan az öreg földváriak nevezték régebben: Döglött-Tisza természetszerű feltöltődése igen lassan történik elkorhadt növényekkel és szubaeroporral,10 ezért még sok évig fluviális (folyami) tó marad.11 fírmentesítő társulatok A Tisza szabályozásával egyetemben ármentesítő társulatok is alakultak az érdekelt települések közös szervezésében. A koronakerület községei: Martonos, Kanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Péterréve, Óbecse és Bácsföldvár már 1846-ban megalakították első árvízvédelmi szervezetüket. Az említett községek képviselői Óbecsén tartották meg alakuló értekezletüket 1846. július 20-án. Célul a Tisza szabályozását, a védőtöltések felépítését, a lakóterületek védelmét tűzték ki. A Bácskai Tisza-szabályozási Társulat azonban tiszavirág-életű volt. A 48-as forradalom megakadályozta a megkezdett munka folytatását. A községek kiléptek a társulatból, s a Tisza tovább hullámzott az alföldi réteken, szántóföldeken, sőt néhány település utcáin is. Az első ármentesítő társulatot a XIX. század második felében több hasonló szervezet követte. A hetvenes években a Bácsi Tiszaszabályozási Társulat (Mohol, Petrovoszelló, Óbecse és Földvár) végezte a falu és határa árvédelmét, de létezett egyidejűleg egy Földvár-Nádalja Töltésépítő Társulat is. Földvár vízvédelmét később az 1893-ban megszervezett Törökbecsei Nagyrét Ármentesítő Társulat (BÁT) Kaszap Győző igazgató főmérnök irányításával végezte, de már csak a következő évszázad kezdetén. Az 1877. évi állapotokról a Vajdasági Levéltár őriz egy jelentést,12 amelyet a tiszai második szolgabírói járásból küldtek a vármegyéhez. A jelentés szerint a járás területén lévő ármentesítési vízszabályozási vagy belvízelvezetési társulatok, nem különben minden nemű magán vízépítkezési műveletek illetve műtárgyak, mint védgátak, belvizek levezetésére szolgáló csatornák, zsilipek s egyéb vízi művek megvizsgálása tárgyában a földvári töltésekről megtudhatjuk, hogy... kisebb nagyobb mértékben hablálások által vannak megrongálva. A jelentésben a továbbiakban az áll, hogy a veszély megelőzése érdekében a töltéseket meg azok környékét füvesíteni, az előterek és főleg a kubikgödrök sűrű befásítását kell elvégezni. A Földvár-nádalyi közös öblözet védtöltése a múlt és idei árvíz által szintén igen nagy mértékben megrongálódott. És ezen kívül az idén a nádalyi határban a töltés egy helyen be is szakadt. A rétbe jött víz leeresztésére ezen szakadás és a földvári határban rozzant állapotban lévő fa zsilip szolgált. Egy-két évvel később készült jelentésből kitűnik, hogy a nádaljiak nem sokat törődnek a rétjükkel, nem mutatnak hajlandóságot védőtöltésük helyreállítására. Járásom területén lévő ármentesített öblözeteknél csak egy zsilip van a földvári alsó rétben tölgyfából, de minden szakértelem nélkül készítve és tervezve, és így nem csoda, hogy az első árvíz alkalmával be akart dőlni mely alkalommal betömetik és azóta ezen állapotban van - írja jelentésében a szolgabíró Lovászi Mihály alispán úrnak Zomborba. Az Alsó Rét, amely kapcsolatban van a Nádaljai Réttel, még a század végén sem volt biztonságosan ármentesített. Erre utal a bácsföldvári árvízkárosultak segélyezésének problémája is 1895 tavaszán.13 Az történt ugyanis, hogy a falu szélén épült lakóházak közül a felgyülemlett talajvíz következtében néhány megrongálódott. Az ügy azért került a vármegye elé, és maradt fenn róla írásos dokumentum is, mert a községi képviselőtestület által kinevezett első bizottság magasabbra becsülte az árvízkárt, mint az a valóságban volt. Az elemi kárt egy második bizottság felülvizsgálta, melyet Nagy János képviselő vezetett 1895 májusában. A bizottság az alábbi összetételben szállt ki: Lobi Adolf, Grósz Illés, Brankov Damjan, Botka József, Takács István, Sekulic Stevan. A Ferenc-csatorna egyik holt ága, a Kis-Bara (Milan Zinajić felvétele) 40