Bácsország, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2. szám
dött. Ebben a helyzetben a várvédők önmagukra voltak utalva. Az öthónapos ostrom és a falakon vívott harc ellenére sikerült a várat megvédeni. Az 1440. évi ostrom kudarcba fulladt, de az ezt követő A Felső-vár keleti főkapuja a saroktoronnyal - a helyreállítás mintájának keresztmetszete időszak török hódításainak legfőbb célpontja Nándorfehérvár, Magyarország kapujának az elfoglalása. A sikertelen kísérlet elvette a törökök kedvét, és egy évtizedig nyugton hagyták a várost. II. Mehmed (Mohamed) (1451-1481) trónra lépésekor megkezdődött a balkáni országok elfoglalásának újabb hulláma. A sort Konstantinápoly eleste nyitotta meg, amelyet 1453-ban foglaltak el. Ezt a szerb fejedelemség elleni támadások követték, majd megkezdődtek az előkészületek Nándorfehérvárnak, a magyar állam előőrsének elfoglalására. 1456 februárjában a magyar végvárak kapitányainak biztos értesüléseik voltak a törökök hódító terveiről. Ez jeladás volt, hogy kezdődjenek meg a komoly védelmi felkészülések. Az előkészületben a főszerep a híres hadvezérnek és erdélyi vajdának, Hunyadi Jánosnak jutott, aki ebben a pillanatban már készen állt arra, hogy bekapcsolódjék 7000 lovasával a védelembe. Számítottak más főurak segítségére, sőt a magyar királyra, mint német-római császárra, Aragónia királyára, Burgundia hercegére és másokra is. Mivel ez egyetemes keresztény ügy volt, az előkészületbe bekapcsolódott a pápa személyes követe, Juan de Carvajal, aki az egész akciónak keresztes hadjárati, legitim jelleget biztosított. A vállalkozásban rendkívül fontos szerep jutott a tüzes szavú ferences szónoknak, Kapisztrán Jánosnak, aki tevékenységével, vallásos megszállottságával kierőszakolta, hogy a török elleni harcban a keresztény tömegek vezére legyen. Amint várható volt, II. Mehmed 1456 telén megkezdte a Nándorfehérvár elleni ostrom előkészületeit. Az Oszmán Birodalom minden részéből, Jedren körzetében gyülekeztek csapatai, hogy kikeletkor északra induljanak. A vár ellen induló hadseregének létszámáról eltérő adataink vannak. A kortársak jelentéseikben sokszor eltúlozzák, felnagyítják az adatokat. Reális értékelések szerint II. Mehmed mintegy 100 ezer emberrel indult Nándorfehérvár ellen. Szándéka az volt, hogy a várat a szárazföldön és a vízen is körülzárja. Ez utóbbi céljából hadiflottát szerelt fel és Vidinbe vonta azt össze. Az ostromra való felkészülésben nagy figyelmet szentelt az ostromtüzérségnek. A szultán parancsára az ostromágyúkat Szkopjéban és Kruševacon öntötték. Az ágyúk öntéséhez felhasználták az elrabolt bizánci emlékművek részeit, Justinianus lovas szobrát, a Szent Szófia-székesegyház harangjait. A későbbiek során az ágyúöntést és azok kezelését idegenekre: németekre, olaszokra, bosnyákokra bízta. Hatalmas ágyúk voltak ezek, amelyek 50-70 cm átmérőjű kőgolyókat lövelltek magukból. Az eddig még nem látott lövegek mély benyomást tettek a kortársakra. Feljegyezték: ilyen valamit emberi szem még nem látott, hogy rémületet okádtak és dörgésük egészen Szegedig hallatszott. Az elkészült ostromágyúkat nagy nehézségek árán és csak lassan vontatták Nándorfehérvár alá. Az ágyúkon kívül más ostromeszközöket is hoztak magukkal. Amíg a török hadak lassan közeledtek észak felé, addig Magyarországon csak nagy nehézségek mellett gyülekezett a védősereg. Hunyadi János főparancsnoknak sikerült bizonyos számú hadat gyűjtenie. A király és a nemesség segítsége azonban elmaradt, Brankovics György szerb fejedelemé pedig, aki Szalánkeménben húzódott meg a török támadások elől, csak szimbolikus volt. A pápa személyes követének, különösen pedig Kapisztrán János részvételével, 1456 tavaszán a szomszédos országokban sikerült bizonyos számú keresztes katonát toborozni, ezek azonban jórészt szegény, gyengén felszerelt és a hadi tudományokban járatlan egyének voltak. A vár megsegítésére siető keresztény hadak száma kb. 60 ezerre becsült, a valóságos részvevők száma azonban ettől jóval kevesebb volt. A védelemben Hunyadi csapatain kívül főleg a lovasság vett részt, a macsói bán, Kórógyi János, Kanizsai László, Rozgonyi Sebestyén és emberei. De ott volt a bajor Johann Rot, a magyar király kancellárja, Boroszló (Wroclaw) későbbi püspöke. A védők között legtöbb keresztes volt, akiket Kapisztrán János gyűjtött zászlaja alá: magyarok, osztrákok, németek, csehek, lengyelek, de említenek bécsi és krakkói egyetemistákat is. A török hadsereg előőrse 1456 júniusában ért Nándorfehérvár alá, de az ostrom csak július első napjaiban kezdődött meg. Időközben a törökök a vár környékét fosztogatták. Július elején megérkeztek a keresztény sereg első osztagai, és Zimonyban tábort vertek. Július másodikén egy csoport keresztesnek sikerült bejutnia a várba, de a következő napra bezárult körülöttük az ostromgyűrű. A török hadiflotta elzárta a folyami utakat és így elvágta Nándorfehérvárt a Zimonyban táborozó keresztesek derékhadától. Ugyanakkor a hajóhad másik feladata a keresztény hajókkal szembeni ellenállás, a várnak a folyóról vívott ostroma és az erről az oldalról történő behatolása volt. A török ostromsereg fő állásai a vár déli bejáratainál voltak, mert ezek a legalkalmasabbak a támadások indításra. Úgy tűnik, hogy már június végén meghatározták az ostromállásokat, valószínűleg ugyanazon elvek szerint, mint az 1440-es ostromkor. A vár falai alatt húzódott az ostromlók első vonala ágyúkkal, bombavető alkalmatosságokkal. Mögöttük, minden bizonnyal, a mai Tašmajdan helyén állt a derékhad tábora, innen a szultán személyesen irányította a hadműveletet. A tábort - a védők ellentámadását kivédendő - lövészárkokkal és sánccal biztosították. Az első ostromvonalba mintegy húsz kisebb-nagyobb űrméretű ágyút telepítettek, ezeknek tüzét jórészt a Felső-várra irányították. A legnagyobb ágyúkat a várostól délkeletre, sík területre, három tüzelőállásba vonták össze. Az ostrom menetének elemzése alapján, amely a szemtanúk beszámolóin alapul, főbb vonásaiban kirajzolódnak a törökök szándékai és támadásuk alapstratégiája. A mostani elképzelés szerint is Nándorfehérvárt a szárazföldről indított rohammal kellett volna bevenni. A támadás fő iránya, úgy tűnik, a Felső-vár délkeleti falai ellen irányult. Előbb azonban a falat erős ágyútűzzel és ostromeszközökkel le kellett volna rombolni, hogy azután az így keletkezett résen át a gyalogság betörhessen a várba. Az ostrom