Bácsország, 2007 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám
pen az utóbbi néhány hónapban verték ki. A három hosszúkás, egymástól mindössze néhány részletben különböző vitrázsrész rózsaszín hálákat ábrázolt. A másik nagy vitrázs négy alsó szelvényét már régebben kiverték. Csak a megmaradt felső rész virágai és pávaszemes mintái sejtetik egykori szépségét. Ennek a vatrázsnak még megvan az eredeti, fából készült kerete. A keret ugyanolyan sötétbarna színű, mint a földszint egy részének fából készült elemei, az ajtók, ablakok és falburkolatok. A földszint másik részén fehérek ezek az elemek, valamint az emeleti ajtók és ablakok is fehérek. A fő vitrázs keretéről már nem tudni, milyen színű volt, ugyanis lefeszítették. Feltételezem, hogy az egyes keretek közti részeken, összhangban a vitrázsból kinyúló angyalkafejjel, aranyozott díszítések is lehettek. A hall mennyezetét viszont ugyanolyan sötétbarna faburkolat borítja, mint amilyet a földszinten alkalmaztak. A vatrázsok készítőjét illetően csak feltételezéseim vannak. Steindl Imre (de Alpár Ignác is) gyakran dolgozott együtt Róth Miksa műhelyével (pl. az Országház, vagy a budapesti Rózsák terén lévő Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom építésénél is), így a kastélyban lévő vitrázsok is ebből a műhelyből kerülhettek ki, vagy személyesen Róth Miksa tervezhette őket. A kastély minden egyes épségben maradt részletét a művészi ízlés felsőfoka jellemzi, de sokszor egy-egy megmaradt töredék is elbűvöli az embert: a gipszből készült virágfüzér-díszek, oroszlánfejek, páfrányos címerek, színházi maszkok, baglyok, angyalkafejek. Némelyik díszítés a kastély belsejében arannyal bevont változatban jelentkezik, kívül pedig ugyanazt láthatjuk fehérben (tipikus példája ennek a fő vitrázsból kinyúló angyalkafej). Egy bagolyra emlékeztető dísz pedig többfelé is megjelenik, még a kastély mögötti kápolnán is. A fő vitrázs alsó részének szétverésével mintha feleződött volna a kastély szépsége, eltűnt belőle valami fennkölt, szinte templomi ünnepélyesség. De hányszor és hányszor fél éve annak, hogy pusztul a kastély, és még mindig szép! S ha elképzeljük az eredeti tapétákat, függönyöket, szőnyegeket, csillárokat, gyertyatartókat, tükröket, ágyakat, szekrényeket, asztalkákat, vitrázsokat, a nagyságrendbeli különbség ellenére is kínálkozik az Országházzal történő összehasonlítás. Az Országház 1884 és 1904 között épült (pontosabban 1884 febr. 24-én hagyták jóvá a terveket, az építkezést meg 1885. október 12-én kezdték el. Sajnos, Steindl Imre 1902. aug. 31-én meghalt, így nem érte meg fő művének befejezését, amelynek az 1896-os millenniumi ünnepségekre kellett volna elkészülnie, tehát a kastély, mintegy mellékesen, az Országház építése közben készült el. Lehetséges, hogy Steindl Imre itt próbált ki egy-egy ötletet, vagy valósította meg azokat a játékos elképzeléseit, amelyek nem illettek volna az Országház komolyságához. A kastély szemlélése közben felrémlik némi hasonlóság, elölnézetben a kastély valamelyest emlékeztet rá, de mégis más (mert más volt a rendeltetése is): kisebb, kedélyesebb, vidámabb, barátságosabb. A másik párhuzamra csak később jövök rá: az Országházban minden magyar (a svéd és a carrarai márványoszlopokon kívül, amelyeknek külön történetük van), a felhasznált nyersanyag, a csempék, a vatrázsok, a fafaragványok, a festmények, a szobrok. Ez a törekvés a kastélynál is megmutatkozik: turulmadár, Zsolnaykerámia, szecessziós liliom, pávaszem, tulipán alakú díszek -ez mind magyar jellegzetesség - viszont az épület nyersanyagát illetően a lokálpatriotizmus dominál. Ahogy az Országház az egész ország szimbóluma, hasonló módon jelképezi a kastély a cementgyárat és a környéket. A kastélyt cementpalotának is nevezhetném. Nincsenek benne márványoszlopok, nem kőből készült a halnak az erkélye sem, és a tulipánkövek anyaga sem kő, hanem cement- és gipszöntvényekről van szó. Efféle termékek a kastélyt borító lapok is. A gazdag cementgyárosnak nem tellett volna nemesebb anyagra? Erre inkább az a magyarázat, hogy ez idő tájt ezek a termékek divatos, ipartörténeti újdonságok lehettek. Arra viszont nincs magyarázat, hogy miért használtak silány minőségű cementet a falak építésekor. Ahol lepergett a vakolat, látszik, hogy a ritkásan beépített kövek (ezek valószínűleg valamelyik közeli kőbányából származhatnak) között mállik a kötőanyag. Helyenként a hiányzó falrészeket már téglával pótolták. A kastély lepusztult és kifosztott állapotában nehéz pontosan meghatározni az egyes helyiségek szerepét. Az emeleti termek tágasak, világosak. A kastély lakóinak kényelmét fürdőszoba is szolgálta, érdekességként megemlíteném, hogy a ma is ép fürdőkádba három lépcső vezet. Számomra a fürdőszoba másik érdekessége a mennyezetén lévő, fogai közt vaskampót tartó kis krokodilus figura (a kampóra szükség esetén lámpást akaszthattak). A konyha a földszinten lehetett, több kisebb-nagyobb szoba társaságában. Az alagsorban a jobboldali, keskeny folyosószerű benyílóban boroshordók iftszám 185