Bácsország, 2008 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2. szám
Haram, Dombó, Keve, Szendrő, Tornyistye, Nándorfehérvár, Zimony, Kölpény, Macsó, Szabács, Só, Tisnica, Szrebernik, Telcsák, Maglaj, Bobovác, Szokol, Jajca, Jezero, Klucs, Knin, Sej, Kiissza, Almissa. Az országot védő végvári övezet belső részét pedig a következő jelentősebb erősségek alkották több kisebb vár mellett Lugos, Karánsebes, Temesvár, Pétervárad, Eszék, Dubica, Krupa, Bihács és Zeng. A támadások Magyarország déli határain és a szomszédos államokban az 1456-os nándorfehérvári diadal után sem maradtak abba. Nem sokkal Hunyadi Mátyás trónra kerülése után II. Mehmed ostrom alá fogta a Nándorfehérvártól mintegy 45 kmre keletre, a Jezava torkolatánál fekvő Szendrő várát, amelyet még az 1456-ban elhunyt Brankovics György szerb despota épített 1430 áprilisa és szeptembere között. A várat 1439-ben elfoglalta II. Murád szultán, de Hunyadi Jánosnak köszönhetően újra keresztény kézre került az 1440-es évek elején, és még az 1456-os rövid török ostromot is kiállta. Az 1458-as esztendőben II. Mehmed kihasználta, hogy meghalt az új szerb despota, Brankovics Lázár, és trónjáért harc kezdődött, amibe beszállt Tomaš bosnyák király is, ám a küzdelemből „győztesen” a szultán került ki, aki még 1458-ban elfoglalta Novo Brodót és Szendrőt, így gátolva meg Bosznia és a Szerb Despotátus egyesítését. Mátyás erre válaszul jelent meg hadseregével a déli határon. Kinizsi Pálnak sikerült visszafoglalnia Szendrőt, majd Nándorfehérvárnál szeptember-október fordulója körül legyőznie egy oszmán hadat, de 1459-ben a szultán újra támadott, és elfoglalta a despota székhelyét, miután a vár védői 1459. július 30-án feladták azt. A bajokat tetézte, hogy elesett Galambóc is, így Nándorfehérvár kivételével Szerbia az Oszmán Birodalom részévé vált. Ehhez képest Nándorfehérvár 1460-as törökök általi meglépése, majd a Havasalföld elleni 1462-es hadjárat csak egyfajta közjáték volt Bosznia elfoglalása előtt, annak ellenére is, hogy Vlad „Tepes” havasalföldi vajda fogságba esett, és így országában tovább nőtt a török befolyás. II. Mehmed 1463-ban megtámadta Boszniát, miután Tomasevic István bosnyák király 1462. június 9-én felmondta a török hűbért, és inkább a pápa és Velence felé orientálódott. A hadjárat bevezetéseként Ali szendrői bég betört a Temesközbe, hogy ezzel lekösse a magyar csapatokat, és Boszniába is felderítő támadásokat indítottak. Mátyás sem akart a bosnyák király segítségére sietni, mert annak szövetségi politikájával ő sem értett egyet, viszont Bosznia stratégiai jelentősége miatt fontos volt a magyar királynak és Velencének is, így 1463. szeptember 12-én létrejött a magyar-velencei szövetség. Ennek értelmében a városállam megtámadta Moreát, míg hazánk Boszniát, amihez II. Piusz pápa is segítséget ígért Mátyásnak. Mehmed május második felében indította meg hadjáratát, s már júniusra török kézben volt Bosznia. Köszönhetően a gyenge ellenállásnak, hiszen pl.: Bobovác várát annak parancsnoka, Radak harc nélkül átadta. A bosnyák állam eleste komoly gondot jelentett Magyarországnak, mivel így Horvátország és Szlavónia közvetlen veszélybe került, míg Itália és a Német-Római Birodalom is könnyebben elérhetővé vált az oszmánoknak. Mátyás azonban taktikusan kivárt a magyar ellentámadással, amíg a szultán elvonult a török fősereggel. A magyar csapatok 1463. szeptember 20-án 20 000 fővel megtámadták Boszniát, megkezdték az ország visszafoglalását. A támadás fő célja Jajca elfoglalása volt. A jelentős vár ostroma október 12-én kezdődött; négy nap múlva már magyar kézen volt a város, de a fellegvár védői hősiesen ellenálltak. Hosszas ostrom vette kezdetét. A király a vár északi oldalán felállított ágyúival és ostromgépeivel komoly károkat okozott a fellegvár falaiban, amíg a 700 védőből megmaradt 430 janicsár - az éhség