Bácsország, 2015 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 2. szám

Mészáros Lázárnak szobrot állított Baja városa Fábián Borbála, Baja B­aja Városa szobrot állított 2015. márci­us 15-én híres szülöttjének, Mészáros Lázárnak, a tudós katonának. Ünnepi pillanat ez, hogy halála után 157 évvel így emlékezhetünk a Batthyány-kormány had­ügyminiszterére, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjára, Baja országgyűlési képviselőjére. Ez a mellszobor az első Mészáros Lá­zár-szobor, mert korábban (Budapesten és Kalocsán) csak mint a Batthyány-kormány tagjának állítottak szobrot, szoborcsopor­tok részeként. Bácskaiak számára is külön­leges pillanat, hiszen az első világháború óta nem állítottak köztéri szobrot a Dél­vidéken valamelyik, az 1848/49-es forra­dalomban és szabadságharcban részt vett hősünknek. Vajdaság-szerte több Petőfi- és Kossuth-szobrot emeltek, de mintha a bácskai hősökről, Mészáros Lázárról és Schweidel Józsefről, illetve a bánáti hőse­inkről, Kiss Ernőről vagy Lázár Vilmosról elfeledkeztünk volna. Mészáros Lázár maga sem várta az utó­kortól, hogy majd szoborral emlékezik meg róla, bár az 1848/49-es szabadságharcban betöltött szerepével kapcsoltban írta bátyjá­nak, Antalnak: „Nem tudom, mit fog mon­dani az utóvilág, közömbös is lesz, hogy mit mondana halálom után, hanem azt meg nem fogja tagadni tőlem, hogy becsü­letes ember voltam, és hogy ahol lehetett mindenhol jót tettem, és még a rosszat is jóval viszonoztam. Családunk nem utol­só tagja és első históriai embere avval, mit mutatott, mit tett, remélem becsületére fog válni.”­ 1848-ban így látták az új had­ügyminisztert: „Hadügyérünk nem valami marci­ális, mord kinézésű, s gőgös affektá­­lás által magát nevetségessé tevő, kozákos főtiszt, hanem valódi humánus férfiú, eleven eszű, kedélyes ember, a szó leg­nemesebb értelmében hazafi vagy polgárkatona.”­ Horváth Mihály, a kortárs törté­netíró szerint is a „legbecsületesebb­­ magyar” volt, aki­­ „mindenből kitű­nő, buzgó hazafias érzelmei, jellemének ritka becsületessége, tisztasága s egye­nessége, a társas életben tanúsított kedélyessége, és a gyak­ran kedvderítő humor, mellyel nyilvános szónoklatát fűszerezte, mindenek felett pedig a németes szellemű hadseregben töl­tött harminczöt évi szolgálatának daczára teljesen megőrzött magyar zamatú egyé­nisége által nagy mértékben kiérdemelte a közbecsülést és közkedvességet. Ellene soha, még akkor sem támadt ellenszenv, midőn később a hadsereg vezérletét alkal­milag többször átvévén, abban a szerencse kedvezésének nem örvendhetett.”­ Az emigrációban írt naplója, levelei, visszaemlékezése tanúskodik arról, hogy őt a száműzetés sem törte meg. A szobor visszaadja azt a lelki békét, amelyet a val­lásos ember a sorsába belenyugodva, a nehézségeket elviselve is árasztott maga körül. Ezt fejezi ki például naplójának ez a bejegyzése is: „A többiről nem beszélek, mert tiszti és hivatali állásom annyi súr­lódásoknak, észrevételeknek meg be- és leszólásoknak volt kitéve, hogy vádolnom kellene, ha többet szólnék. Egyet azonban mondhatok, hogy utánam jobb nem jött, és ha én nem is neveltettem tudományo­san, de az élet és egyenes gondolkozásom, telhető igazságszeretettel párosított ter­mészetes eszem annyit adott, hogy lehe­tőleg legjobban töltöm ki helyemet, adjon Isten hazámnak jobb s lelkiismeretesebb hivatalnokot.”4 Mészáros Lázár korán árvaságra jutott. Négy éves korában édesapja, két évvel később édesanyja is meghalt. Rokonai, később bátyái nevelték. Iskolába Baján és Szabadkán a ferences gimnáziumba járt, jogi tanulmányait Pécsett kezdte el. Ezeket megszakítva a napóleoni háborúkban önkén­tesként kezdte katonai pályá­ját. A huszártiszti pályáján a nagy fordulópont 1844 volt, amikor Radetzky javaslatára ezredessé nevezték ki. A had­­ügyminiszteri kinevezésével együtt kapta meg a tábornoki rangot, majd vezérőrnagy és 1849-ben altábornagy lett. Tudós katona volt, hiszen sokat olva­sott, ismerte korá­nak gondolko­dóit, hét nyelven beszélt. Széchenyi Istvánnal levelezett a reformkor gazda­sági kérdéseiről, a selyemtenyésztés­sel kapcsolatban jelentek meg cikkei. A Magyar Tudós Társaság 1844-ben Széche­nyi, Eötvös, Vörösmarty és többek javasla­tára választotta levelező tagjául. Mészáros Lázár, bár Itáliában állomásozott, mégis a hazai hírekről folyamatosan értesült, nem­csak a baráti levelekből, hanem például a Pesti Hírlapból, melynek előfizetője volt. A katonai pályája és az 1848/49-ben ját­szott szerepe helyett emlékezzünk meg a szülői házról is, hiszen ennek kertjében állították fel a szobrot. A szülői házról keveset tudunk. A nagy család számára kevés hely volt benne, de a gyermek, Lázi emlékezete szerint nagy kertje volt sokféle virággal, patakkal, filagó­­riával. A Fő utca (ma: Vörösmarty utca) és József utca sarkán lévő épület kertje egészen a mai Gál Péter utcáig, majdnem a Széche­nyi utcáig húzódott. A 18. század végén 600 házból álló magyarok, németek, bunyevácok, rácok lakta mezőváros egyik központja volt, hiszen szemben az Oroszlán vendégfoga­dó, a közelben kávéház állt. Szomszédjuk­ban lakott a postamester is. Mészáros Lázár édesapja bácskai nemesként gyakran foga­dott vendégeket. Mészáros János a maga ere­jéből jutott magas rangra és szerezett birtokot családjának. Mészáros Lázár életiratában így emlékezett vissza rá: „apám tekintetes tábla­bíró volt, ezenkívül szabadkai polgár, bajai nemes honoratior, Grassalkovics birtokában élt, de nemesi kiváltságos telken uralkodott s kormányzott”. Második feleségétől, a bunye­­vác Piukovits Katalintól született legkisebb gyermeke, Lázár, 1796. február 20-án. Baja város polgárai ebben az évben ünnepelték meg, hogy éppen 100 évvel korábban városi rangot kapott Baja. A másik fontos esemény az egy évvel korábban, ünnepélyes keretek közt átadott Rókus-kápolna építésének befe­jezése volt. 1991. március 15-én - 24 évvel ezelőtt - ennek a kápolnának a kriptájába helyeztük végső nyugalomra az Angliában elhunyt Mészáros Lázárt. ♦ Irodalom Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben, I. kötet, 2. kiadás, Pest, 1871 Mészáros Lázár emlékezete, szerk.: Kőhegyi Mihály és Merk Zsu­zsa, Baja, 1993 Mészáros Lázár külföldi levelei és életirata, Budapest, 1881 Mészáros Lázár törökországi naplója, Budapest, 1999 Jegyzetek 1 Mészáros Lázár törökországi naplója, Budapest, 1999.22. 1 Nemzetőr, 1848. május 27-i szám­­ Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. I. kötet, 2. kiadás, Pest, 1871.307. 4 Mészáros Lázár törökországi naplója, Budapest, 1999.21. Harmath István alkotása 3

Next