Bácsország, 2015 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 2. szám
Mészáros Lázárnak szobrot állított Baja városa Fábián Borbála, Baja Baja Városa szobrot állított 2015. március 15-én híres szülöttjének, Mészáros Lázárnak, a tudós katonának. Ünnepi pillanat ez, hogy halála után 157 évvel így emlékezhetünk a Batthyány-kormány hadügyminiszterére, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjára, Baja országgyűlési képviselőjére. Ez a mellszobor az első Mészáros Lázár-szobor, mert korábban (Budapesten és Kalocsán) csak mint a Batthyány-kormány tagjának állítottak szobrot, szoborcsoportok részeként. Bácskaiak számára is különleges pillanat, hiszen az első világháború óta nem állítottak köztéri szobrot a Délvidéken valamelyik, az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban részt vett hősünknek. Vajdaság-szerte több Petőfi- és Kossuth-szobrot emeltek, de mintha a bácskai hősökről, Mészáros Lázárról és Schweidel Józsefről, illetve a bánáti hőseinkről, Kiss Ernőről vagy Lázár Vilmosról elfeledkeztünk volna. Mészáros Lázár maga sem várta az utókortól, hogy majd szoborral emlékezik meg róla, bár az 1848/49-es szabadságharcban betöltött szerepével kapcsoltban írta bátyjának, Antalnak: „Nem tudom, mit fog mondani az utóvilág, közömbös is lesz, hogy mit mondana halálom után, hanem azt meg nem fogja tagadni tőlem, hogy becsületes ember voltam, és hogy ahol lehetett mindenhol jót tettem, és még a rosszat is jóval viszonoztam. Családunk nem utolsó tagja és első históriai embere avval, mit mutatott, mit tett, remélem becsületére fog válni.” 1848-ban így látták az új hadügyminisztert: „Hadügyérünk nem valami marciális, mord kinézésű, s gőgös affektálás által magát nevetségessé tevő, kozákos főtiszt, hanem valódi humánus férfiú, eleven eszű, kedélyes ember, a szó legnemesebb értelmében hazafi vagy polgárkatona.” Horváth Mihály, a kortárs történetíró szerint is a „legbecsületesebb magyar” volt, aki „mindenből kitűnő, buzgó hazafias érzelmei, jellemének ritka becsületessége, tisztasága s egyenessége, a társas életben tanúsított kedélyessége, és a gyakran kedvderítő humor, mellyel nyilvános szónoklatát fűszerezte, mindenek felett pedig a németes szellemű hadseregben töltött harminczöt évi szolgálatának daczára teljesen megőrzött magyar zamatú egyénisége által nagy mértékben kiérdemelte a közbecsülést és közkedvességet. Ellene soha, még akkor sem támadt ellenszenv, midőn később a hadsereg vezérletét alkalmilag többször átvévén, abban a szerencse kedvezésének nem örvendhetett.” Az emigrációban írt naplója, levelei, visszaemlékezése tanúskodik arról, hogy őt a száműzetés sem törte meg. A szobor visszaadja azt a lelki békét, amelyet a vallásos ember a sorsába belenyugodva, a nehézségeket elviselve is árasztott maga körül. Ezt fejezi ki például naplójának ez a bejegyzése is: „A többiről nem beszélek, mert tiszti és hivatali állásom annyi súrlódásoknak, észrevételeknek meg be- és leszólásoknak volt kitéve, hogy vádolnom kellene, ha többet szólnék. Egyet azonban mondhatok, hogy utánam jobb nem jött, és ha én nem is neveltettem tudományosan, de az élet és egyenes gondolkozásom, telhető igazságszeretettel párosított természetes eszem annyit adott, hogy lehetőleg legjobban töltöm ki helyemet, adjon Isten hazámnak jobb s lelkiismeretesebb hivatalnokot.”4 Mészáros Lázár korán árvaságra jutott. Négy éves korában édesapja, két évvel később édesanyja is meghalt. Rokonai, később bátyái nevelték. Iskolába Baján és Szabadkán a ferences gimnáziumba járt, jogi tanulmányait Pécsett kezdte el. Ezeket megszakítva a napóleoni háborúkban önkéntesként kezdte katonai pályáját. A huszártiszti pályáján a nagy fordulópont 1844 volt, amikor Radetzky javaslatára ezredessé nevezték ki. A hadügyminiszteri kinevezésével együtt kapta meg a tábornoki rangot, majd vezérőrnagy és 1849-ben altábornagy lett. Tudós katona volt, hiszen sokat olvasott, ismerte korának gondolkodóit, hét nyelven beszélt. Széchenyi Istvánnal levelezett a reformkor gazdasági kérdéseiről, a selyemtenyésztéssel kapcsolatban jelentek meg cikkei. A Magyar Tudós Társaság 1844-ben Széchenyi, Eötvös, Vörösmarty és többek javaslatára választotta levelező tagjául. Mészáros Lázár, bár Itáliában állomásozott, mégis a hazai hírekről folyamatosan értesült, nemcsak a baráti levelekből, hanem például a Pesti Hírlapból, melynek előfizetője volt. A katonai pályája és az 1848/49-ben játszott szerepe helyett emlékezzünk meg a szülői házról is, hiszen ennek kertjében állították fel a szobrot. A szülői házról keveset tudunk. A nagy család számára kevés hely volt benne, de a gyermek, Lázi emlékezete szerint nagy kertje volt sokféle virággal, patakkal, filagóriával. A Fő utca (ma: Vörösmarty utca) és József utca sarkán lévő épület kertje egészen a mai Gál Péter utcáig, majdnem a Széchenyi utcáig húzódott. A 18. század végén 600 házból álló magyarok, németek, bunyevácok, rácok lakta mezőváros egyik központja volt, hiszen szemben az Oroszlán vendégfogadó, a közelben kávéház állt. Szomszédjukban lakott a postamester is. Mészáros Lázár édesapja bácskai nemesként gyakran fogadott vendégeket. Mészáros János a maga erejéből jutott magas rangra és szerezett birtokot családjának. Mészáros Lázár életiratában így emlékezett vissza rá: „apám tekintetes táblabíró volt, ezenkívül szabadkai polgár, bajai nemes honoratior, Grassalkovics birtokában élt, de nemesi kiváltságos telken uralkodott s kormányzott”. Második feleségétől, a bunyevác Piukovits Katalintól született legkisebb gyermeke, Lázár, 1796. február 20-án. Baja város polgárai ebben az évben ünnepelték meg, hogy éppen 100 évvel korábban városi rangot kapott Baja. A másik fontos esemény az egy évvel korábban, ünnepélyes keretek közt átadott Rókus-kápolna építésének befejezése volt. 1991. március 15-én - 24 évvel ezelőtt - ennek a kápolnának a kriptájába helyeztük végső nyugalomra az Angliában elhunyt Mészáros Lázárt. ♦ Irodalom Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben, I. kötet, 2. kiadás, Pest, 1871 Mészáros Lázár emlékezete, szerk.: Kőhegyi Mihály és Merk Zsuzsa, Baja, 1993 Mészáros Lázár külföldi levelei és életirata, Budapest, 1881 Mészáros Lázár törökországi naplója, Budapest, 1999 Jegyzetek 1 Mészáros Lázár törökországi naplója, Budapest, 1999.22. 1 Nemzetőr, 1848. május 27-i szám Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. I. kötet, 2. kiadás, Pest, 1871.307. 4 Mészáros Lázár törökországi naplója, Budapest, 1999.21. Harmath István alkotása 3