Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

2. üdvözöljük táborozásukat s rokonérzéssel kísérjük küzdelmeiket. Örülünk, hogy a kormány foglalko­zik a célszerű tagosítás kérdésének meg­oldásával. Erre nézve a földmivelési mi­niszter az igazságügyi miniszterrel egyet­értőleg nyilatkozatokat kér a törvény­hatóságoktól, s a gazdasági egyesületektől. A Keszthelyvidéki Gazdakör a jan. 9-én tartandó gyűlésen tárgyalja a kör­rendeletet, melyet az új tagosítási tör­vények előmunkálatai ügyében a minisz­ter a szaktestületekhez véleményezés vé­gett kibocsátott. A válasz megadására vonatkozó pontokat, valamint a tagosí­tásra vonatkozó lényegesebb jogszabá­lyokat lapunk más helyén közöljük, hogy az érdekeltek a gyűlés megtartása előtt azokat megfontolás tárgyává tehessék-Óhajtandó, kérdéshez minél hogy e nagyfontosságú többen hozzászóljanak s hogy az erre vonatkozó törvényjavas­lat elkészítéséhez szaktanácskozás által minél nagyobb mértékben hozzájárulja­nak. Mik lesznek a tanácskozás eredmé­nyei e helyen és országszerte, nem tud­juk. Azt azonban hangsúlyozzuk , hogy tagosítani kell , hogy az eddigi rész­tagosítási eljárást jobbal kell felcserélni s hogy a műszaki erőt a birtokrendezés­hez az­­ államnak kell adni, ha a tago­sítás által boldogítani, nem agy­onsujtani akarják a kisbirtokosokat. BALATON VIDÉK 1902. január 5. Melléklet a m. kir­. földmilésügyi miniszternek az uj ta­gositási törvény előmunkálatai vényhatóságokhoz és gazdasági ügyében a tör­egyesületekhez intézett 1901. évi 51.763. szám­u körrendeletéhez. Kérdőpontok: 1. Minthogy a fennálló rendelkezések ér­telmében a tagositás csak egy­ község területére és pedig rendszerint a község egész határára terjed ki, (csak kivételes esetekben és főleg az országnak erdélyi és némely szomszédos ben lehet a­ községi határok egy részét tani) megengedtessék-e a tagositás a község határát meghaladó területre vagy a községi reszei­tagosi­egy reszere is határnak csak tagosításnak 2. Ha a tagosításnak egy község határát meghaladó területre is helyt adunk, mik legye­nek az ilyen tagosítás megengedésének előfel­tételei ? A tagositandó határ által körülzárt idegen községi területek (endlavék), s a tagosi­tandó határba benyúló idegen h­atárbeli beszö­gellések a tagosításba okvetlenül bevonassanak-e és az uj községi határok a tagositás eredmé­nyéhez képest kikérek ittessenek-e? 3. A községi határ egy részére szora­kozó tagositás megengedésének, főleg az illető terü­­let határvonalainak biztos és szabatos kijelölése szempontjából, de egyébként is, mik legyenek az előfeltétei ? 4. Mely területeket lehet a tagosításból kivonni vagy kizárni ? Mely feltételek mellett kívánhatja a tulajdonos a kizárt területek be­vonását a tagosításba ? Mely területek bevoná­sához szükséges a tulajdonosok beleegyezése ? 5. Az érdekelt tulajdonosokon kívül a községi vagy más hatóság, avagy valamely mezőgazdasági szakközeg is legyen-e jogosult a tagosítás iránt indítványt tenni? Szükséges-e, hogy ezen indítványhoz oly előmunkálat is csatoltassék, melyből a tervezett birtokrendezés gazdasági szükségessége megítélhető? 6. A terület tulajdonosai mekkora hánya­dának kérelmére legyen helye a tagosításnak ? és helyes-e ezt a hányadot a földrészletek tér­mértéke vagy kataszteri tiszta jövedelme vagy a tulajdonosok száma szerint avagy e számítási alapok egybevetése utján meghatározni ? Indo­kolt-e, hogy a szavazástól tartózkodó tulajdo­nosok ugy tekintessenek, mintha a tagosítás megindítására szavaztak volna? 7. Vajjon az érdekelt tulajdonosok előirt hányadának szavazatán felül szükséges legyen-e még a tagosítás elrendeléséhez az is, hogy azt valamely mezőgazdasági szakközeg a tagosítás­ból várható általános haszonnak s a tagosítási költségnek egybevetése alapján adott vélem­e­legalább men­nyében ajánlja, vagy e részben hallga­ttassék ? 8. Helye legyen-e valamely gazdasági te­rület általános rendezésének akkor is, ha az csupán a dűlő­utak hálózatának javítására, vagy a földrészletek gazdaságilag hátrányos­­ alakjá­nak megfelelő kiigazítására irányul, s a terület új felosztása a földrészletek számának csökken­tésével nem jár? 9. Cél­szerű-e tör­vényben biztosítani, h­ogy ott, ahol közös legelő mával az állattenyésztés nincs, a tagosítás alkal­érdekeinek megfelelő közös legelő hasittassék ki? mával 10. Kötelezővé teendő e a tagositás alkal­tazbiztonsági szempontból a szérűsker­tekről való gondoskodás és miként? 11. A tagositási tömegbe, bevont ingatla­nokat csak ingatlannal vagy pedig pénzzel is ki lehessen-e egyenlíteni és utóbbi esetben ki tartozik a pénzt fizetni ? 12.»A tagositás végrehajtása és az uj ille­tőségek átadása mely évszakban történjék ? Mikép alakuljanak a jogviszonyok a már telje­sített mezőgazdasági munka és egyéb beruházá­sok tekintetében az illetőség eddigi és új tulaj­donosa között ? 13. Miféle befolyás engedtessék a tulajdo­nosoknak a művelet egyes részeire és miként jöjjenek létre határozataik ? Célszerű-e a tulaj­donosok köréből választmányt szerezni a tago­sítási ügyek vezetésére és indokolt-e, hogy ezen választmány­ elnökét gazdasági szakértők sorából a hatóság rendelje ki? 14. A hatósági eljárás a bíróságnál ma­radjon-e, vagy más és milyen hatóságokra és közegekre bízassák ? 15. A már tagosított rűimények beálltával és mely területen mily ké­rdőkör után le­hessen újból kényszer utján tagositani ? 16. Mily egyéb szempontok és óhajok fi­gyelembevételére kell az uj tagositási törvény szerkesztésénél kiterjeszkedni? A tagosításra vonatkozó lényegesebb jog­szabályok. 1. A szorosabb értelemben vett magyaror­szági részekben (a Jászkun és Hajdú kerületeket kivéve) , az urbériséggel vegyes községekben ugy az úrbéri rendezés alkalmával, mint azután ál­talános kényszer-tagosításnak csak ugy van helye, ha azt a volt földesúr vagy a volt job­bágyok nagyobb része kívánja (1853. évi már­cius 2-iki úrbéri nyílt parancs 26. §. 1871. LIH. t. c. 49. §.) b) Nemesi közbirtokosságokban az arányo­sításokkal együtt, vagy azután, a kényszer ta­gosítást bármely közbirtokos kérelmére fogana­tosítani kell 1836. XII. t.-c. 19. §.) c) Úrbéri rendezés alkalmával a volt úr­béresek illetőségét lehetőleg egy tagban, vagy a körülményekhez képest lehetőleg minél keve­sebb számú földrészletben kell kiadni (1836. X. t.-c. 6. §. g) pont). d) A kényszer­tagosítást csak községi ha­mással szemben s az egy­etlen utcasort akácfák díszítik. A falu közepén, a kápolna mellett van a biró háza, itt él­t egyetlen gyermekével, a gyönyörű Juliskával. A leány tizennyolc éves volt. Sudár ter­met­­ébenfekete haj, acélszürke szem,­rózsás arc, tüzes ajak királynői fenséget, kölcsönöztek a hajadonnak. A falutól alig fél órányi járásra rengeteg erdő terül el. Az erdő szélén csinos erdészlak áll, hol Török Elemér, huszonnyolc éves déli ifjú lakott. Október elseje volt , gyönyörű őszi délután. El­emér vállára vet­i vadászpuskáját s sétálni in­dul az erdőbe ; mint feljebb kerül, édes dalolás üti meg fülét. Kiváncsian megy a hang után s egy ifjú lánykát, pillant, meg, ki, miként mé­hecske vadvirágról vadvirágra száll, leszedvén azok legszebbjeit. Nagyot dobbant az erdész szive a tünemény láttára s halkan követte a le­ányt. Az nem vette észre : tovább énekelt, szedte a virágot, míg végre kifáradva gyepágyra ült s koszorúba kezdte fonni az erdő virágait. A mint felpillantott, tekintetet Elemérre esett, ki sugárzó szemekkel állott egy százados tölgy alatt. A leány eldobta magától a virágot s halk sikol­tással szaladni kezdett. • Ne menj még leánykám, eseng az erdész. Az megáll s remegve kérdezi : »Nem bánt, hogy megraboltam az erdő virágait ?« • Dehogy bántalak, sőt segítek én is szedni és koszorúba fonni. Nem az enyém a virág, jöjj közelebb égi tünemény !«­­Ha megesküszik, hogy nem bánt, akkor visszamegyek a virágomért.. • Esküszöm, ezerszer esküszöm.« A leányka félénken megy a gyepágyra, leül s ismét összeszedi eldobott virágait. A va­dász melléje ül s remegve nézi a gyönyörű gyer­meket. Nem szól egy szót sem, csak­­ néz, néz, mig önkénytelenül át­kapja a leány derekát s tüzes csókot nyom ajkaira. A leány felsikolt, ki akarja magát szabadítani a vadász kezei kö­zül, de erős vasmarkok szorítják a forró kebel­hez a leányt, ki végre a vadász ölébe hajtja fe­jét s keservesen zokog. • Ki vagy leányzó, mondd, szeretsz-e ?– kérdezi a vadász újra megcsókolva a leányt. Az tovább zokog s alig hallh­atóan sut­togja­­ .Szeretem már régóta. Mikor először megláttam falunkban, már akkor szerettem , sír­tam sokat utána, lemondtam a reményről, hogy magát megismerhessem ; gondoltam, hogy ilyen szegény parasztlány úgysem kell az urnak !« • Ezer ördög és meny­kő ! — hangzik há­tuk mögött egy erőteljes hang — mit csinál maga vadász uram ? ! Tanácsolom, hagyja el azt a lányt, az én lányom az, különben nem lesz jó vége a dolognak !« A vadász meglepődve fordul hátra, s a bitót látja maga előtt hosszú vadász­puskával. — Még egyszer mondom vadász uram, tá­vozzék a leánytól . . . — Hallgasson meg bíró uram — felel Ele­mér — adja nekem feleségül a lányt, az is sze­ret engem. Ne tegye tönkre mindkettőnk szívét, boldogságát !« • Hát te is szereted az úrfit ?« kérdi a bíró meglepődve. • Igenn suttogja a lány bíbor arccal. • De ezer ménykő, sohasem lesz te annak a felesége ! Gyere Julcsa, még ma megtartjuk eljegyzésedet Sass Gyurival és Krisztus látja a lelkemet, vadász uram, tartózkodjék portámtól, mert pórul jár. Még egyszer mondom, hogy ur­nak sohasem adom lányom­at , mit, is szólna hozzá a falu ? ! Menjünk !« ezzel megragadja a lány kezét majdnem ugy vonszolja maga­­ után. • No lassan biró uram, — kiáltja a távozók után Elemmer — hát a lányát nem adja nekem ! Ne adja, de esküszöm, hogy másé sem lesz. Ta­lán az eljegyzésre egy kis vadat akart lőni ; adja ide puskáját s most én ajánlom, hogy más­kor ne járjon portám felé, mert csúfosan pórul jár ! Biró és fegy­ver­ engedély nélkül jár va­dászni, ki látott ilyent? Ide azzal a puskával !« »IL1, vam. Ezzel a büszke paraszt ledobja fegyverét a földre s távozik. Elemér sokáig utánuk néz , látja, hogy a lányka elszórja a szedett virágot, halkal utánuk megy, összeszedi s táskájába rakja emlékül. Három hónap telt el az eset óta. Nem vi­rít már az erdei liliom, megfagyasztotta a Kár­pátok hideg szele, de hervad már a másik vi­rágszál is, nagy bánat nyomja szivét. Még csak egy hét és Sass Gyuri felesége lesz. Zokog ke­servesen a szép leány : „Oh, nem élem én ezt tul, nem leszek a durva paraszt felesége.« • Ezer menykő és ördög — hangzik a biró szava — ha én mondom, Sass Gyurié lesz. Ne sirj, rijj te lány hanem varj, hogy elkészü­l va­sárnapig. Én kimegyek egy kicsit az erdőre, ha kedvez a szerencse, nem találkozom azzal az át­kozott vadásszal s lövök egy pár vadat a lako­dalomra ; vigye el az ördög azt a paragrafust. Még vadászni is csak az uraknak volna szabad . . . Csikorgó téli reggel van. Felsivit, felzug busán az északi szél. A vadászlakban még éb­ren van Elemér. Ugy fáj a szive valamiért; nem tud aludni egész éjjel. Mint, lehunyja szemét, megjelenik előtte újra, meg újra a bíró szép

Next