Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

2. BALATONVIDÉK Tűzoltók ünnepe. (*­ Ünnep virradt a mai nappal de­rék tűzoltóinkra. Egyesületük megalaku­lásának negyedszázados ünnepe. Számot­tevő időköz ez a legnemesebb munkában eltöltve. Oly munkában, melyet önként, minden anyagi előny, vagy jutalomra való tekintet nélkül, csupán a köz javáért vá­laltak nyakukra. Nem hivatal ez, se nem állás, hanem hivatás a legnemesebb cél szolgálatában. Vele nemcsak anyagi ha­szon, földi jutalom, de elismerés is csak ritkán szokott járni. De ami mindennél becsesebb : az önként vállalt kötelesség teljesítésének jóleső tudata az a borostyán, mely a hivatás teljesítőinek homlokát övezni szokta. Büszke önérzettel fonhatják körül homlokukat tűzoltóink érdemeik koroná­jával. Mert a lefolyt negyedszázad alatt szám­talanszor szembeszállva,az elemek hatalmá­val, garcot vetettek vagyont s emberéletet fenyegető pusztításoknak. Szép és nemes dolog ugyan ember­társaink javát munkálni, ügyét előmozdí­tani, megtámadások ellen védelmezni, de legszebb cselekedet az, mikor a veszede­lem közepette, csapdosó fenyegetve, égő zsarátnokok lángnyelvektől kört énünk, nyugalmunk esetleg életünk járva, koc­káztatásával sietünk segítségére a vesze­delemben forgóknak. Az egyesületek korát éljük. egyesület különböző téren szolgálja számos egye­sek és a köz ügyét. Működésük céljuk szerint nemes lehet, de legnagyobb ré­szüké nem involvál önfeláldozást. A tűz­oltó intézmény azonban igen. A tagság itt önfeláldozással jár. zsarátnokok közt végzik Lángnyelvek, égő vagyon mentő munkájukat nem számolva, és élet­hanem szembeszállva ezer halállal, mellyel az elemek legvészesebbje életüket minden pil­lanatban fenyegetheti. Ide nem mindennapi szív, nem kö­zönséges lelkierő és el­h­atározás, hanem a hősi vállalkozásnak egy neme szükséges. Derék tűzoltóink a tűz pusztító ele­mének hatalmas ellenfelei mutatkoztak a lefolyt negyedszázad alatt. Gyorsaságát, gyorsasággal, erejét erővel verték vissza. Inuét, hogy a lezajlott negyedszázad alatt nagy­obb pusztítást, bárhol ütötte is föl vörös fejét ez a vészes elem — nem vé­gezhetett. Városunk s annak érdekelt, kö­zönsége a legközvetlenebb tanuja eme ju­biláló testület emberbarát, munkában töl­tött tiszteletreméltó múltjának. Méltányos tehát ha annak ünnepét saját ünnepévs aratja s ez után rója le — legalább rész­ben — az elismerés adóját iránta. Midőn a magunk részéről is a leg­melegebben üdvözöljük a jubiláns egye­sületet, kívánjuk, hogy teljesen megszilár­dulva, erőinek minél erőteljesebb k­i­fej­lése mellett szolgálhassa magasztos emberbaráti célját. Üdvözöljük s kívánjuk, hogy váro­sunk közönsége a jövőben hatványozott mértékben támogassa a félszázad útjára induló ünneplő tűzoltó testületet. Derék tűzoltóink még alig pihenték ki a jubiláris ünnepélyek fáradalmait, mi­kor is egy másik gyűlés fog lezajlani vá­rosunk falai között. Július 4-én, kedden a zala megyei ált­­alános tanítótestület tartja rendes közgyűlését.. Mintha az események véletlen találkozása gyűlésen is folytatódik a tűzoltás volna e problé­májának kérdése. Nem azé, melyet az ele­mek hatalmával szemben végez a sós tűzoltóság, hanem, melyet egy hivatá­csend­ben pusztító elem: az alkohol tett a társadalom. Mind a kettő ellen indí­vagyont és életet pusztít: tüz és alkohol. Ha a pusztítás eredményét tekintjük a mérleg majdnem egyenlő. Az alkohol ellen tehát nemcsak jogosult, de pusztítása egyene­sen szükséges is a védekezés. Üdvözöljük az alt. tanító-egyesületet, hogy e kér­dést tárgysorozatába fölvette s kívánjuk, hogy az elhangzó falolvasások üdvös ta­nulságait az alkohol elleni küzdelemben az életben gyakorlatilag is érvényesítse s legfogékonyabb szivekben : a tanuló ifjú­ságban megérlelje a tudatot, hogyy a sok ellenség közt nemcsak a tüz a legvesze­delmesebb pusztoltó elem, hanem az alko­hol is, mely vagyont és életet rabol. — Az ülésen Illés Ignác dr. ezredorvos és Posch Zsigmond fognak az alkohol ká­­ros hatásairól értekezni. Óhajtandó volna, hogy e felolvasáso­kon a nagyközönség minél nagyobb szám­ban lenne jelen, hogy az alkohol ellen megindítandó harc minél szélesebb körben mozoghasson. Mert kívánatos, hogy a ter­mészeti tűz, hivatásos oltóinak száma gya­rapodjék — fokozottabb mértékben óhaj­u­tandó, hogy az egész társadalom egy ön­kéntes tűzoltó testületté tömörüljön — az alkohol tüze ellen, hogy vájjon a vizfalun bedobott tárgyakat a víz nem hozza-e el a régi barlangon ke­resztül a Sebes-Körösbe ? Sikertelen ma­radt minden próba, mikor egyszer szinte véletlenül jöttek rá, hogy egy csomó ken­derpozdorját, amelyet régebben dobtak a tizf­alusi vizbe, a révi barlang patakja szé­pen áthozott. Tehát kétségtelen, hogy a tizfalusi elvesző ár azonos a hegy médeit átfutó révi barlangbeli patakkal! Viszont valószínű, hogy medrében sok az akadály, a­melyek miatt, a többi, próbára bevetett s útközben felakadt tárgy ki nem jöhetett­. Az innen ugyancsak nem messzire eső kies Jád völgyében hasonlóképen van ilyen titokzatos­ patak Csernaházán, amelyik egy sziklaüregből tör elő s olyan vizből, hogy egy nagy malmot hajt, anélkül, hogy a víz voltaképpeni eredetéről bárki is csak a leghalványabb sejtelemmel bírna. Ezenfelül Vársonkolyos község szom­szédságában, a Misit völgyében, amely más irányban szín­en tíz kilométernyire fekszik Rév­től, egy másik, eddig teljesen át nem kutatott barlang is van, melyet Bíró Lajos, nagy természettudósunk, né­hány évvel Ausztráliába utazása előtt fe­dezett fel. E barlangnak az a ritka nevezetes­sége, hogy az abban élő rovarok és boga­rak vakok, mely sajátszerű jelenség tanul­mányozásra évente több és több természet­tudós jön oda messze­ földről, különösen Németországból. Utóbb Kovács Gézával, az Erdélyi Kárpát-Egyesület lelkes titkárával is volt alkalmam eszmét cserélni, aki szintén be­járta az új révi cseppkőbarlangot s ő is osztotta abbeli nézetemet, hogy mindezen ma még ismeretlen terjedelmű barlangok és vizek szoros összeköttetésben állanak egymással s hogy mindé valószínűség sze­rint a régi cseppkőbarlang, ha egyszer tel­jesen feltáratott, világhírre méltó, hatalmas természeti kincsévé lesz hazánknak. Fokozza e fölfedezés nagy jelentősé­gét főleg az, hogy e ritka tünemény Nagy­várad és Kolozsvár között, a Máv­-nak egyik fő, nemzetközi vonala mentén fek­szik, közvetlen a vasút mellett. Csak fel kell tárni teljesen, hozzá­férhetővé tenni, melléje egy idény szállót építeni s a legrövidebb alatt állandó kül-és belföldi turistateleppé lesz ! 1905. julius 16. Városok szövetsége. Zalaegerszeg városa v­­ette föl az esz­mét, hogy a vidéki városok álljanak szö­vetségbe, amely mozgalom a városok fi­nanciális rendezését, autonomiájuk kiter­jesztését és ezzel­­ kulturális fejlődésük előbbrevitelét, végül pedig a városi tiszt­viselők fizetésének egyöntetű rendezését tűzte ki célul. A múltc évben megtartott kongres­­szus a szövetség eszméjét szívesen fogadta és Várhidi Lajos zalaegerszegi polgármes­ter el is készítette a városok kívánalmait és a szövetség alapszabályait , amelyeket Zalaegerszeg megvitatás végett most kül­dött meg a többi vidéki városoknak. A szövetség legelső célja lesz a városok érdekében reformokat kezdeményezni. Ilyen reform például a városok vál­lán nyugvó állami munkák vagy ennek ellenében az állam kevesbítése, részéről a városok anyagi segítsége, ami a városok financiális állapotán fog javítani. A szö­vetség állandó összekötő kapocs lesz az­­ ország városai és ezek tisztviselői közt, s ö ' hogy' súlyával és tekintélyével azok jogos törekvéseit kielégíthesse. A városok taná­csában összpontosul a szövetség vezetése. Ennek kebelében szakbizottságok ala­kulnak, melyek a városoknak hozzá intézett kérdéseire szakszerű felvilágosításokat fog­nak adni , a kivitelben segédkezet nyúj­tanak. A városok idei kongresszusán nem­csak a városok küldöttei jelennek meg, hanem a belügyminisztérium képviselői is, akik így dokumentálják a nagyarányú szervezethez az államhatalom hozzájárulását. Eddig a nagyfontosságú mozgalomról való tudósítást, a­z a mozgalom szerintünk is amily érdekes, és oly fontos is. Sokat fog lendíteni a vidék városainak fejlődé­sén, különösen a nem rendezett tanácsú, hanem községi szervezettel biró városok­nál, melyek bizony egész nom különösen is rá vannak őszintén mon­itálva, meg­felelő hivatalos közegek hiányában nem egy esetben a szakszerű tanács és útba­igazításokra. Azt azonban nem egészen értjük, mint gondolnak a mozgalom flusztris vezetőin a városok vállán nyugvó állami munkák ke­vesbítése, vagy ennek ellenében az állam részéről a városok anyagi segítsége alatt. Mégis el tudjuk képzelni ! Tehát szeretné­nek szabadulni az állami közmunkák alól. De ki nem szeretne szabadulni ezek alól. Már most, ha mindenki, városok és faluk is, fölszabadulnak az állami közmunkák alól, ki végzi azokat? Vagy ha segítséget kér e címen az államtól mindenki honnan fizeti azt az állam ? Vagy minden teher, tehát ez is tisztán a falura és a földbir­tokra háramolják. Mert hiszen a város pór­tadót és egyébb terheit a falu népén­él és a gazdatársadalom­nál aránytalanul kedve­zőbb anyagi viszonyok közt, élő kereske­dői osztály viseli, vizeken könnyítsen az állam amazok megterheltetésével ? Ezt nem tartjuk sem méltányosnak, sem igaz­ságosnak. Ha a végtagokból minden vér a szívbe gyülemlik, ugyebár hamar készen van a gutaütés. Pedig nálunk ez a pro­cessus van úgyis folyamatban. Vagyon, pénz, munkaerő ma minden városban töb­ből, összpontosul. A vidék és falu pedig éppen ebben az arányban veszti a vért. Szegényedik, elnéptelenedik — kivándorol. Pedig a vidék a falu jóléte is visszahatás­sal van a városi jólétre is. Nem kell tehát annak az ugy is mindenkitől magáraha­ Lampionok, kerti­ diszitések, konfetti, serpentin­­— a legolcsóbb árak mellett kaphatók Sujánszky­ózsef könyvkereskedésében.

Next