Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
2. BALATONVIDÉK Tűzoltók ünnepe. (* Ünnep virradt a mai nappal derék tűzoltóinkra. Egyesületük megalakulásának negyedszázados ünnepe. Számottevő időköz ez a legnemesebb munkában eltöltve. Oly munkában, melyet önként, minden anyagi előny, vagy jutalomra való tekintet nélkül, csupán a köz javáért válaltak nyakukra. Nem hivatal ez, se nem állás, hanem hivatás a legnemesebb cél szolgálatában. Vele nemcsak anyagi haszon, földi jutalom, de elismerés is csak ritkán szokott járni. De ami mindennél becsesebb : az önként vállalt kötelesség teljesítésének jóleső tudata az a borostyán, mely a hivatás teljesítőinek homlokát övezni szokta. Büszke önérzettel fonhatják körül homlokukat tűzoltóink érdemeik koronájával. Mert a lefolyt negyedszázad alatt számtalanszor szembeszállva,az elemek hatalmával, garcot vetettek vagyont s emberéletet fenyegető pusztításoknak. Szép és nemes dolog ugyan embertársaink javát munkálni, ügyét előmozdítani, megtámadások ellen védelmezni, de legszebb cselekedet az, mikor a veszedelem közepette, csapdosó fenyegetve, égő zsarátnokok lángnyelvektől kört énünk, nyugalmunk esetleg életünk járva, kockáztatásával sietünk segítségére a veszedelemben forgóknak. Az egyesületek korát éljük. egyesület különböző téren szolgálja számos egyesek és a köz ügyét. Működésük céljuk szerint nemes lehet, de legnagyobb részüké nem involvál önfeláldozást. A tűzoltó intézmény azonban igen. A tagság itt önfeláldozással jár. zsarátnokok közt végzik Lángnyelvek, égő vagyon mentő munkájukat nem számolva, és élethanem szembeszállva ezer halállal, mellyel az elemek legvészesebbje életüket minden pillanatban fenyegetheti. Ide nem mindennapi szív, nem közönséges lelkierő és elhatározás, hanem a hősi vállalkozásnak egy neme szükséges. Derék tűzoltóink a tűz pusztító elemének hatalmas ellenfelei mutatkoztak a lefolyt negyedszázad alatt. Gyorsaságát, gyorsasággal, erejét erővel verték vissza. Inuét, hogy a lezajlott negyedszázad alatt nagyobb pusztítást, bárhol ütötte is föl vörös fejét ez a vészes elem — nem végezhetett. Városunk s annak érdekelt, közönsége a legközvetlenebb tanuja eme jubiláló testület emberbarát, munkában töltött tiszteletreméltó múltjának. Méltányos tehát ha annak ünnepét saját ünnepévs aratja s ez után rója le — legalább részben — az elismerés adóját iránta. Midőn a magunk részéről is a legmelegebben üdvözöljük a jubiláns egyesületet, kívánjuk, hogy teljesen megszilárdulva, erőinek minél erőteljesebb kifejlése mellett szolgálhassa magasztos emberbaráti célját. Üdvözöljük s kívánjuk, hogy városunk közönsége a jövőben hatványozott mértékben támogassa a félszázad útjára induló ünneplő tűzoltó testületet. Derék tűzoltóink még alig pihenték ki a jubiláris ünnepélyek fáradalmait, mikor is egy másik gyűlés fog lezajlani városunk falai között. Július 4-én, kedden a zala megyei általános tanítótestület tartja rendes közgyűlését.. Mintha az események véletlen találkozása gyűlésen is folytatódik a tűzoltás volna e problémájának kérdése. Nem azé, melyet az elemek hatalmával szemben végez a sós tűzoltóság, hanem, melyet egy hivatácsendben pusztító elem: az alkohol tett a társadalom. Mind a kettő ellen indívagyont és életet pusztít: tüz és alkohol. Ha a pusztítás eredményét tekintjük a mérleg majdnem egyenlő. Az alkohol ellen tehát nemcsak jogosult, de pusztítása egyenesen szükséges is a védekezés. Üdvözöljük az alt. tanító-egyesületet, hogy e kérdést tárgysorozatába fölvette s kívánjuk, hogy az elhangzó falolvasások üdvös tanulságait az alkohol elleni küzdelemben az életben gyakorlatilag is érvényesítse s legfogékonyabb szivekben : a tanuló ifjúságban megérlelje a tudatot, hogyy a sok ellenség közt nemcsak a tüz a legveszedelmesebb pusztoltó elem, hanem az alkohol is, mely vagyont és életet rabol. — Az ülésen Illés Ignác dr. ezredorvos és Posch Zsigmond fognak az alkohol káros hatásairól értekezni. Óhajtandó volna, hogy e felolvasásokon a nagyközönség minél nagyobb számban lenne jelen, hogy az alkohol ellen megindítandó harc minél szélesebb körben mozoghasson. Mert kívánatos, hogy a természeti tűz, hivatásos oltóinak száma gyarapodjék — fokozottabb mértékben óhajutandó, hogy az egész társadalom egy önkéntes tűzoltó testületté tömörüljön — az alkohol tüze ellen, hogy vájjon a vizfalun bedobott tárgyakat a víz nem hozza-e el a régi barlangon keresztül a Sebes-Körösbe ? Sikertelen maradt minden próba, mikor egyszer szinte véletlenül jöttek rá, hogy egy csomó kenderpozdorját, amelyet régebben dobtak a tizfalusi vizbe, a révi barlang patakja szépen áthozott. Tehát kétségtelen, hogy a tizfalusi elvesző ár azonos a hegy médeit átfutó révi barlangbeli patakkal! Viszont valószínű, hogy medrében sok az akadály, amelyek miatt, a többi, próbára bevetett s útközben felakadt tárgy ki nem jöhetett. Az innen ugyancsak nem messzire eső kies Jád völgyében hasonlóképen van ilyen titokzatos patak Csernaházán, amelyik egy sziklaüregből tör elő s olyan vizből, hogy egy nagy malmot hajt, anélkül, hogy a víz voltaképpeni eredetéről bárki is csak a leghalványabb sejtelemmel bírna. Ezenfelül Vársonkolyos község szomszédságában, a Misit völgyében, amely más irányban színen tíz kilométernyire fekszik Révtől, egy másik, eddig teljesen át nem kutatott barlang is van, melyet Bíró Lajos, nagy természettudósunk, néhány évvel Ausztráliába utazása előtt fedezett fel. E barlangnak az a ritka nevezetessége, hogy az abban élő rovarok és bogarak vakok, mely sajátszerű jelenség tanulmányozásra évente több és több természettudós jön oda messze földről, különösen Németországból. Utóbb Kovács Gézával, az Erdélyi Kárpát-Egyesület lelkes titkárával is volt alkalmam eszmét cserélni, aki szintén bejárta az új révi cseppkőbarlangot s ő is osztotta abbeli nézetemet, hogy mindezen ma még ismeretlen terjedelmű barlangok és vizek szoros összeköttetésben állanak egymással s hogy mindé valószínűség szerint a régi cseppkőbarlang, ha egyszer teljesen feltáratott, világhírre méltó, hatalmas természeti kincsévé lesz hazánknak. Fokozza e fölfedezés nagy jelentőségét főleg az, hogy e ritka tünemény Nagyvárad és Kolozsvár között, a Máv-nak egyik fő, nemzetközi vonala mentén fekszik, közvetlen a vasút mellett. Csak fel kell tárni teljesen, hozzáférhetővé tenni, melléje egy idény szállót építeni s a legrövidebb alatt állandó kül-és belföldi turistateleppé lesz ! 1905. julius 16. Városok szövetsége. Zalaegerszeg városa vette föl az eszmét, hogy a vidéki városok álljanak szövetségbe, amely mozgalom a városok financiális rendezését, autonomiájuk kiterjesztését és ezzel kulturális fejlődésük előbbrevitelét, végül pedig a városi tisztviselők fizetésének egyöntetű rendezését tűzte ki célul. A múltc évben megtartott kongresszus a szövetség eszméjét szívesen fogadta és Várhidi Lajos zalaegerszegi polgármester el is készítette a városok kívánalmait és a szövetség alapszabályait , amelyeket Zalaegerszeg megvitatás végett most küldött meg a többi vidéki városoknak. A szövetség legelső célja lesz a városok érdekében reformokat kezdeményezni. Ilyen reform például a városok vállán nyugvó állami munkák vagy ennek ellenében az állam kevesbítése, részéről a városok anyagi segítsége, ami a városok financiális állapotán fog javítani. A szövetség állandó összekötő kapocs lesz az ország városai és ezek tisztviselői közt, s ö ' hogy' súlyával és tekintélyével azok jogos törekvéseit kielégíthesse. A városok tanácsában összpontosul a szövetség vezetése. Ennek kebelében szakbizottságok alakulnak, melyek a városoknak hozzá intézett kérdéseire szakszerű felvilágosításokat fognak adni , a kivitelben segédkezet nyújtanak. A városok idei kongresszusán nemcsak a városok küldöttei jelennek meg, hanem a belügyminisztérium képviselői is, akik így dokumentálják a nagyarányú szervezethez az államhatalom hozzájárulását. Eddig a nagyfontosságú mozgalomról való tudósítást, az a mozgalom szerintünk is amily érdekes, és oly fontos is. Sokat fog lendíteni a vidék városainak fejlődésén, különösen a nem rendezett tanácsú, hanem községi szervezettel biró városoknál, melyek bizony egész nom különösen is rá vannak őszintén monitálva, megfelelő hivatalos közegek hiányában nem egy esetben a szakszerű tanács és útbaigazításokra. Azt azonban nem egészen értjük, mint gondolnak a mozgalom flusztris vezetőin a városok vállán nyugvó állami munkák kevesbítése, vagy ennek ellenében az állam részéről a városok anyagi segítsége alatt. Mégis el tudjuk képzelni ! Tehát szeretnének szabadulni az állami közmunkák alól. De ki nem szeretne szabadulni ezek alól. Már most, ha mindenki, városok és faluk is, fölszabadulnak az állami közmunkák alól, ki végzi azokat? Vagy ha segítséget kér e címen az államtól mindenki honnan fizeti azt az állam ? Vagy minden teher, tehát ez is tisztán a falura és a földbirtokra háramolják. Mert hiszen a város pórtadót és egyébb terheit a falu népénél és a gazdatársadalomnál aránytalanul kedvezőbb anyagi viszonyok közt, élő kereskedői osztály viseli, vizeken könnyítsen az állam amazok megterheltetésével ? Ezt nem tartjuk sem méltányosnak, sem igazságosnak. Ha a végtagokból minden vér a szívbe gyülemlik, ugyebár hamar készen van a gutaütés. Pedig nálunk ez a processus van úgyis folyamatban. Vagyon, pénz, munkaerő ma minden városban többől, összpontosul. A vidék és falu pedig éppen ebben az arányban veszti a vért. Szegényedik, elnéptelenedik — kivándorol. Pedig a vidék a falu jóléte is visszahatással van a városi jólétre is. Nem kell tehát annak az ugy is mindenkitől magáraha Lampionok, kerti diszitések, konfetti, serpentin— a legolcsóbb árak mellett kaphatók Sujánszkyózsef könyvkereskedésében.