Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-29 / 44. szám

irodát is vezetni köteles, panaszokat át­veendi stb. 9. A telep világítására a bizottság azon óhajának adott kifejezést, h­ogy a víz­vezeték hajtóereje egyúttal egy ideiglene­sen felállítandó dinamógép üzemére is fel­használtassák, vagy ha ez nem volna le­hetséges, addig, míg az általános villám­világítás létesíthető lesz, amitelennel volna a telep megvi­ágítandó. A kiírandó pályá­zatban a világítás kérdése megoldást fog találni. A képviselőtestület belátva a bizott­ság reális és körültekintő gondolkodását egyhangúlag és nagy lelkesedéssel járul a bizottság összes javaslataihoz­ hozzá-Miután a fürdőpénztár a jövőben vá­rosi kezelésbe megy át, Lénárd Ernő in­dítványára az eddigi kezelőnek, Viluiaim Vencelnek a közgyűlés jegyzőkönyvi kö­szönetet­ szavaz ama lelkiismeretes keze­lésért, mel­lyel a fürdő pénzügyi egyen­súlyát fentartani és oly nevezetes összeget megtakarítania sikerült. déshez A javaslatban emlitett világítást kér-Schvarcz Zsigmond dr. hozzá. Hatalmas, érvekben gazdag szólott, beszé­dében a villám világit­ás mielőbbi bevezetését, sürgeti. Ugy városunk, mint fürdőnk emelésé­nek egyik első kelléke a jó és célszerű világí­tás. Többek hozzászólása után a képviselő­testület, — mint már máskor is tette — elhatározta, hogy foglalkozni fog a vil­lám­világítás házilag leendő berendezésével. Végül a képviselőtestület mond a fürdőbizottságnak buzgó köszönetet munkál­kodásáért s a helyi lapoknak, melyek több üdvös eszme felvetésével nagyban meg­könnyítették a bizottság munkálkodását. Néhány illetőségi ügy gyors elinté­zése után elnök az ülést bezárta. BALATONVIDÉK Krónika. Miről napok ót­a folyt a szó, mit ki­váncsian várt városunk apraja-nagyja, im­máron megtörtént. De emléke nagyon soká fog élni azoknál, kik a gy­önyörü látványt végig szemlélhették. Mert valóban fejedelmi fény és pompa keretében foly­t­ le az es­küvő. A szebbnél-szebb, a fényesebbnél­fényesebb toilettek, a követségeknek és a különböző katonai fegyvernemeknek cifra és csillogó egyenruhái, a díszes magyar ruhák, melyekhez méltó keret volt a ko­csisok beujju csikós ruházata. Hát még az a kedvesség és bájosság, melylyel a meny­asszony a közönség ovációját az egész után fogadta. Az volt még csak a legelraga­dóbb. Cson­ja volt az a fényes és csillogó pompájú menetnek. S hogy a közönség nem tudott betelni eme elragadó látvány nézésével, azon nincs is mit Ilyenben nem mindennap lehet csodálkozni, része kis­városi közönségnek. De még a fővárosiak­nak sem. * * * Megint a Festetics-szobor. S ha kell harmadszor, sőt negyedszer is. Mindaddig, míg csak szavunknak foganatja nem lesz , a szobron esett csorbát a községi elöl­járóság ki nem köszörült. A mult hét csü­törtökén elvonult a grófi család a szobor előtt, a sok főúri vendég is bizonyára megszemlélte Georgicon alapítójának érc­alakját. S vajjon mit gondolhattak azok magukban — látva a megcsonkított szob­rot, a gólya nélküli grófi d­uiert s a sarló nélküli marokszedő gyereket. A szobor megsértője már rég lerótta büntetését. Sőt megkerültek a letört szobordarabok is. És a szobor még mindig megcsonkítva áll a főgimnázium előtti térségen. Ugyan, mivé lett a városnak a szobor leleplezésekor tett fogadalma ? Beállt tán arra a prae­scriptio temporis ? Hogy a szobor mielőbb visszanyerje eredeti alakját, azt megkö­veteli Festet­ics György gróf nemes em­léke, megkívánja a szobor felállítására adakozók serege, meg a szépérzék s a város részéről az illem s a kötelesség. De mi leginkább fontos: a fogadalom. »Ha mi nem tennők mindazt, mi egy vállalkozó­ társaság erejétől telik, az csak­ugyan a legvétkesebb gondatlanság lenne tőlünk s utódaink méltán átokkal sújthat­nának bennünket.« E szavak egy kiváló városatya ajkáról hangzottak el nemrégi­ben, midőn a városházán a balatoni fürdő bérbeadásának eszméjét megpendítették, sőt ez irányban indítvány is lett benyújtva. Valóban súlyos szavak ezek. S ha e kije­lentéssel egyetértenek a képviselők — mint, a­hogy tényleg is egyetértettek — hát ez még önmagukra kimondott kemény ittlét is. S bár mi helyeseltük e kijelen­tést­ — mégis tartottunk tőle. A múlt ta­pasztalatait szemlélve féltünk a l­egvét­kesebb gondatlanság­­­tól. Úgy véltük, mintha már az »utódok átka« is fülünkben csengene. S csak egy kis jóakarat, a köz­ügy iránti buzgalom és egy rövid óra kellett ahhoz, hogy minden rémkép szer­tefoszoljék. Most, már nem kell tartani sem a vétkes gondatlanság boszújától, sem az utódok szülte átoktól. A közgyűlés végre megemberelte magát. A bizottsá­goknak házilag űzött gyártása helyett a cselekedet­ mezejére léptek. Nem kutatjuk, váljon a fent idézett­ ítélet bekövetkezésé­től féltek-e városatyáink vagy szavunknak lett foganatja. Mindegy. Fő, hogy végre komolyan a munkához láttak. Bármi le­gyen is a cselekvés mozgató ereje, akár­mely körülmény is hozta létre a városi közgyűlés legutóbbi határozatát, mi azt, mindenképpen szükségesnek, helyesnek, hasznosnak és dicséretre méltónak találjuk. * Igazán érdekes gyűlés volt a hó 21-én a városházán. Mintha csak ott a közgyű­lési teremben hirtelen valóra vált volna az a sok szép álom, mit évek óta szövö­gettünk fürdőnk körül. Szinte láttuk a nagyszerű fejlődésnek indult fürdőnket, mint ezer meg ezer ember tolong a víz­parton a kellemes illatot szóró, pompázó virágágyak körül, bámulva a magasra törő szökőkutak vizsugarait, s hallgatva a zene­pavillonból kiáradó muzsikát. Látni vél­tük a jó kedvet s örökös vigságot, hir­dető plakátokat, a védett helyen játszó gyermeksereget és sok ilyesfélét. Mindez elvonult szemünk előtt, midőn egymásután hozták a városatyák az üdvös reformokat.. Alig győztünk velük betelni. bízott fürdő, hosszabb sétány. Meg nagyolt­virágágyak, szökőkutak, zenepavillon, vízvezeték, ar­tézi kutak (?). Ez mind meglesz a jövő esztendőre. Aztán meg a villanyvilágítás is­­ tervbe van véve. Csupa gyönyör volt a gyűlést hallgatni. Hát, még annak a fináléja, az a remek szónoklat, melyet, a képviselőtestület egy jeles tagja tartott. Mennyi lelkesedés a közügy iránt, mily s­­eretetet árult el az a beszéd. Ily­en be­széd csak egy lelkes ellenzékitől telik. A keszthely-vidéki ellenzéki kör még a városházán is büszke lehet az ő­­ jegy­zőjére. * * * Még csak néhány nap s ránk köszönt a temetők ünnepe. A most még sötét és csendes temetőket, emberek sokasága ke­resi föl s a narokon a kegyelet s a meg­emlékezés lángjai gyúlnak ki. Az anya, a hitves, a gyermek, a testvér, a jó barát, mind a temető felé veszik keresik a drága halottat, hogy utjukat. Föl­elbeszéljék néki panaszukat, bánatukat. Mindenki visz magával koszorút, vagy egy kis virá­got, hogy rászólja arra a földre, mely azt az elporladt testet takarja, mely az ő lelkének oly drága kincs, mely az ő életé­nek mindene volt. S a fájdalmas megem­lékezés s a keserves panasz hangja mellől bizonyára most sem marad el az ily alka­lommal szinte már szokássá vált zaj, lárma ... Oh ti búslakodó lombok, illatos virágok s ti fájdalmasan égő tudjátok e, hogy mily sokan nézik mécsesek, benne­tek nem a kegyelet, a megemlékezésnek, csak a fénynek, a pompának symbolu­mát . .. 1905. november 12. Kérelem. Zalavármegye törvényhatósági bizott­ságának 1. évi szeptember 11-ikén hozott, véghatározata értelmében felkérjük az adó­zó közönséget, hogy az ősök példáit követve, kik­nek az az alkotmányhoz való t­áutorithat­lan ragaszkodása, de minden alkotmány és törvény­ellenes korm­ányzással szemben kifejtett ellenállása mentette meg száza­dokon keresztül alkotmányunkat, önálló­ságunkat, és függetlenségünket fenti végha­tározat alábbi indokait megszívlelni igaz hazafiságukat, tetteikkel bizonyítva , s adóikat a városi pénztárnál befizetni szí­veskedjenek. 1. Hogy a jövő alkotmányos kormány a rendelkezésre álló adópénzből hatható­san támogatható legyen 2. Hogy az adófizető polgár az ex­lex állapot megszűntével hazafia érzüle­téből keletkezett nagyobb adóhátralék­­a miatt végrehajtási zavaroknak kitéve ne legyen. 3. Hogy esetleg az alkotmányvédő b­izdtMnbe résztvevő tisztviselők— anya­giai esetleges megrovásával — e küzde­lemből kilépni kénytelen ne legyen. Végül annak megemlítésével, hogy a befizetett összegek a zalaegerszegi taka­rékpénztárba helyeztetnek letétbe s érte a vármegye felelősséget­ vállalt, a városi pénztár pedig róla elismervényt ad kér­jük, hogy adótartozásait mindenki a dél­előtti óraiban a pénztárnál mielőbb befi­zetni szíveskedjék. Kaszthely, 1905. október 25. Elölj­á­róság. KIEEK. I Barth­a Miklós. Nyugszik már ke­repesi uti temetői díszsírhelyen a magyar ujságirás mestere és ékessége. Nem vol­nánk méltók arra, hogy tollunk csak egy soros hitecskét is összeróhasson, ha a­­ mesternek a halálát s korai elvesztését igaz magyar szívvel és vértel meg nem em­lit­enők bensőséges rész­itt. e sorokban. Amit, szivünk érzett, halálakor s mint föl­jajdult sírba szálltakor, ugy őrzi emlékét minden újságíró s hazafi Bartha Miklós­nak, a lánglelkü publicistának s minden áldozatra kész hazafinak. De nyugszik im­már a jó mester. Legyen nyugodalma csendes s álmodjon szépeket a magyar sajtó nagyságáról, hazája boldogságáról, melyekért, élt és dolgozott. Bartha igaz követőiből nem kerül ki császári sajtófő­nök, ugye méltóságos demagóg Vészi úr ? Vagy már megkezdődött, lassan — a ha­zafias rabszállítás ? Húszezer császári ko­ronáért érdemes-e a császári táborszernagy lábai elé vágni a tollat,? Mindjárt már­is megindult a lapvásár ! Bartha Miklós szel­leme ne hagyj el, Csun­­a idők következ­nek. Légy velünk. — Megyés püspökünk­­ nagyméltó­sága e Író 2- án d. u. 3 órakor fogadta Keszthelyen tartózkodó és a grófi eskü­vőre ide érkezett papság tisz­t­elgését, kik­nek nevében Dunst Ferenc dr. apát plé­bános üdvözölte a főpászt­ort. Püspök ur válaszában örömét,­ fejezte ki a viszontlá­tás felett és az egymás iránti kölcsönös szeretetet kötötte papjai szivére, továbbá, hogy a jelen válságos időben imádkozza­nak hazánk sorsának jobbra fordulásáért. Négy órakor Jánosi cz. püspök kíséreté­ben látogatást tett Bárány Gergely dr. kir. főigazgatónál, ki a tanári kar élén a rendház bejáratánál fogadta a főpász­tort. A főigazgató meleghangú üdvöz­lő­ beszédére meghatottan válaszolt a püspök úr, majd rövid ott időzés után a rendház­ból kíséretével együtt a vasútra távozott. — Zala megye tiltakozik. A vármegye 1. bizottsága november hó 6-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A köz­gyűlés tárgyai : 1. a 93.885/B. M. 1905.­­ sz. rendelet a katonai beh­ívójegyek kéz-

Next