Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-05 / 1. szám
ÜJSEU «•*» ....„„ÍJ ,»t •tk*'""" » ti wu' • " • " BALATONVIDÉK vénynek mondja, hogy a fogyasztástól függ a termelés. Ha tehát szabályozzuk a termelést,, szabályoznunk kell a fogyasztást is. Ez pedig a problémák egész láncolatát vonja maga után. Meg kellene állapítani, ki és mikor házasodhatik, kinek, mikor és hány gyermeke lehet, szóval a szocializmus a legkirívóbb antagonizmussá lenne, mert rabszolgává tenné az egyént. Akik ezzel szemben azzal akarnának érvelni, hogy lehet annyit termelni, hogy mindenkinek legyen tisztességes megélhetése, azok sem tagadhatják, hogy a népesség szaporodása csakis meghatározott szabályok és korlátok közt történhetnek. Áttérek ezekután a colectivismusra. Nem említem a municipialis és községi •colectivismust, amelyek az Amerikában tett kísérletek szerint, nem célravezetők, hanem a gouvernementalis collectivizmust. Ha a termelési eszközök mind az állam kezében volnának, mi lenne az egyénből ? Az új bautiauizmus megadja rá a fejetet : eszköz, géprész. Bár a szocialisták Kannt azon tételét, hogy az egyén öncélú, a maguk malmára igyekszenek hajtani, szólván, hogy célját csakis szociális társadalomban érheti el, az előbbi tétel kétséget, nem szenved. Az állami collectivizmus maga után vonná, hogy az állam az egyes foglalkozásokat betöltse, a foglalkozást űzők számát meghatározza, pályákra kényszerítsen, illetőleg a sok jelentkező számát redukálja. Ez még a testi munkát kifejezésre juttató foglalkozásoknál sem lenne áldásos, annál kevésbbé a tudományos foglalkozást űzőknél, hol a szellemi intézkedés kérdését, nem lehet sorozóbizottság által eldönteni. (S még a mainál is nagyobb lenne a protectió.) Nyilvánvaló, hogy az egyén szabad mozgása, szabad tevékenysége béklyóba volna verve s csupán egy mechanikai egész részévé válna. Célt a szocializmus tehát így sem érne. De épen igy a szocialisztikus irány minden tételét meg lehet cáfolni. Azt, hogy a az egyedüli jövedelemforrás a munka, hogy tőke csak a munka kisajátítása stb. S mindez természetes, ha az alaptétel, az egész gazdasági életnek egyedül a termelésbe való visszavezetése meg nem áll. A gazdasági élet minden ágának van az egészre hatása s mint minden orgánumban ok és okozati circulus vitiosusra akadunk. Mindazonáltal nem tagadhatjuk, hogy ezen iránynak nagy haszna van. Fokozza az altruisztikus érzelmeket, növeli a társadalmi szolidaritást. Mint minden nagyratörő eszme előtt tehát kalapot emelhetünk, de mint társadalmi szervezetre gondolni is vétek. S ha a szervezet valami csodás véletlen folytán, amelyre számítva még Marx is némileg utópista, mégis létrejönne, a legelkeseredettebb harcot kezdenék ellene épen azok, akik megalkották. ^ ^ 1908 január 5. Az „Iparos Dalkör" hangversenye. Felejthetetlen kedves estét, szerzett közönségünknek a helybeli Iparosok Dalköre szilveszter-esti hangversenyével, mely már hetekkel előbb lázas érdeklődést keltett mind helyben, mind a vidéken. Ezt, az érdeklődést is érdemelte, a Dalkör teljes mértékben ki mert ez estén újabb fényes tanujelét adta életképességének, fejlődésének s öregbítette azt a rokonszenvet,, nagyrabecsülést, mellyel iránta közönségünk már a múltban is viseltetett. E törekvő kisded egyesület, Garay Sándor szakavatott, vezetése mellett évről-évre nagyobb sikert tud felmutatni s ha ma mint a Dunántúl egyik első dalegyletét emlegetik, bizton reméljük, hogy közel az idő, midőn az országos hírnevet is elnyerendi. A hangversenyen, mint értesültünk illusztris vendégei voltak a Dalkörnek. A magas grófi család tisztelte meg látogatásával. Gróf ur ő nagyméltósága. Windischgrätz hercegnő és Ella grófnő társaságában jelent, meg, végighallgatva a műsort, elismerését fejezte ki Garay Sándor karnagynak a kiválóan szép énekszámokért. A Dalkör magas kitüntetésre méltán büszke lehet. A hangverseny lefolyásáról kiküldött tudósítónk a következőkben számol be : Aligha hangversenyzett mostanában ily telt ház előtt a Dalkör, mint aminő ez este volt. Minden talpalatnyi hely elfoglalva, sehol egy üres szék, az első helyen pláne ember-ember hátán tolongott. A rendezőség dicséretére legyen mondva, az elhelyezkedés simán, a legkisebb zavar nélkül s úgyszólván hihetetlen rövid idő alatt ment végbe. Végkor még alig egy páran voltak a teremben s 1/29-ér már mindenki helyén volt; csak a grófi család részére fenntartott diszülések álltak még üresen. Néhány perccel fél 9 után a magas vendégek is megérkeztek. A Dalkör elnöksége a lépcsőházban várta és fogadta az illusztris vendégeket, kiket azután helyükre kalauzolt. Gróf ar ő nagyméltósága, Windischgraz hercegnő és Ella grófnő voltak az érkezők. Nyomban a megérkezés után kezdetét vette a hangverseny, a Dalkör egy énekszámával. «Sir a nóta» című remek darabot adták elő oly precizitással, amilyent még nem hallottunk a dalkörtől. A darab után felhangzó zajos taps jelezte a nagy hatást. 2 Smith c Wilhelm Tell.» Zongorán előadta Weltner Mariska Első nyilvános fellépése volt. Lámpaláz nélküli könnyed és biztos játékával azonban arról győzött meg mindenkit, hogy szép zenei tehetséggel és technikával rendelkezik. Bizonyára többször lesz még alkalmunk gyönyörködni játékában, melyet, ezúttal zajos éljennel és viharos tapssal jutalmazott a közönség. Gyönyörű csokrokkal is elhalmozták tisztelői. 3. «Bölcsődal és a Szénégetők» címü finn dalok Selim Palmgrentől. Énekelte a dalkör. Mély csendben és osztatlan figyelemmel hallgatta meg ezeket a darabokat is a közönség s különösen a «Bölcsődal» felülmulhatlan előadása váltott ki nagy jelzést. 4. Bjury szép részletet, a Lajosné dr. né énekelt, két c Varázskeringő» és «Szép Ilonka» cimü operákból. Gyönyörű csengésű hangja, mely a magasabb régiókban is tiszta és ment, minden erőltetéstől, magával ragadta a közönséget, mely zajos tapssal és éljenzéssel honorálta a művészi éneket. Ráadásul egy tüzes bordalt, énekelt még, mellyel szintén nagy tetszést aratott. 5 «Falu végén kurta kocsma.» Énekelte a dalkör, nagy hatást keltve. 6. Mattei «Le Tourbillon.» Grand Valse de Concert. Zongorán előadta Smith Carry. EUŐ i ben hallottuk őt is, játéka biztos, folyékony, meglátszik, hogy kiváló gyakorlata van. Valószínű őt sem fogjuk nélkülözni a jövőben hangversenyeinken. Zajos tetszést aratott 7. 1Magyar nóták.* Hegedűn játszotta Szerdahelyi Károly, zongorán kisérte Smith Carry. Ugy a hegedüjáték, mint a kíséret kifogástalan volt. 8. Lányi Viktor alkalmi korképe kö- A BALATONVILLÉK TANCAJA, Elkobzott levelek. (Vége.) Koronc, 1906. szept. 16. Édes Olgám ! Tudom csodálkozol, hogy honnan a világ végéről kapsz tőlem levelet, de lásd talán kedvesünk sirhantja nem töltheti el annyi bánattal lelkünket, mint azon hely látása, hol boldogok valyok. Elhagyom tehát Szent-Ivánt s ide jövök a fenyvesek hazájába s talán itt a vigaszt, mit az emberek között hiába keresek, meg fogom találni. Meg kell hogy vigasztalódjam, mert az Isten adott szivet, hogy szeressünk, De adott szenvedést, fájdalmat, de adott erőt ennek elviseléséhez is. Én magam döntöm le boldogságom oltárát, magam mondtam le mindenről, így hát nem panaszkodhatom a sors ellen. S hogy szenvedek, ennek oka saját énemben rejlik. Igen Olgám, magam mondtam le mindenről. Látva azt, hogy Lászlóm édesatyját és vagyonát gazdag nősüléssel mentheti meg, látva, hogy a vidék leggazdagabb lánya is szeretné övének mondhatni, mintsem hogy én megfosszam őt, szerencséjétől s a nyomorúságban boldogtalannak lássam, lemondtam boldogságomról, s eljöttem ide messze, hogy hírt se halljon felőlem senki. Eljöttem, mert azt akarom, hogy ő boldog legyen, olyan boldog a milyet csak nemes lelke legyen ; értéke megérdemel. Ha elfelejt, ám előttem akkor sem változik, nekem azért minden gondolatom, minden imádságom csak László lesz. A szerelem míg a férfi életében csak epizód, a nőnek egész élettörténete. Jaj az olyan szívnek, mely csak egyszer tud szeretni s csak egyszer csalódhatik ! De sok frázisom untat ugye Téged Olgám, ki nem vagy az idealizmusnak barátja, de ez a panasz oly jól esik lelkemnek, mint az orvosság a betegnek. Keserű, de enyhíti szenvedésemet. Hogy Szent Ivánon iskolaévem letelt, beadtam pályázatomat az államhoz s csakhamar ide lettem kinevezve Koroncra tanítónőnek. Ott eltemettem boldogságomat, ide csak annak síremlékét hozám, az emlékezetet. Ez talán az enyém maradhat, ezt talán nem veszi el tőlem senki, hisz világító fáklya ez csupán boldogságunk koporsójánál. Ha szegény anyám hallaná panaszomat, rögtön elvinne innen, hol a magány még inkább feldúlja lelkemet, de mintsem egy ember helyett kettőt tegyek boldogtalanná, mosoly alá rejtem mély bánatomat. Hidd el boldognak gondolnak az emberek , de néha talán én sem vagyok olyan boldogtalan. Dolgozni fogok fáradhatatlanul , küzdeni fogok a nép érdekéért s munkám sikerét látva talán ismét boldognak fogom magam képzelni, oh, mert igazán az nem lehetek soha. Csak 45 gyermeket tanítok ugyan, de mivel a nép tótajku, munkám bizony sok. De én nem csak a gyermekeknek, hanem a népnek is tanítója akarok lenni. Leereszkedem hozzájuk, hogy őket magamhoz emeljem, mert igy lehetek csak nép-V ^tm^k, fesni*, szamár-kő&ágas, skrotelom, influenza tmir , orvos Mdg A C«. Basel (Sfije).