Balkon, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám
2005 pillanatában már maga a lopás ténye is azonnal egyfajta újabb „értéket” adott hozzá a kép történetéhez. És ha már a Louvre-nál tartunk: természetesen maga a múzeum, vagyis az a tény, hogy egy adott műtárgy valamelyik múzeumban van, is erősen befolyásolja az adott tárgy - és persze alkotója „értékét”. És hogy ez a fajta „érték-képzés” mennyire összefügg egyfelől a közönség „rajongásával", másfelől pedig akár egyes alkotók konkrét, anyagilag is mérhető aukciós sikereivel, arra nézve gondoljunk csak arra, hogy miközben 2005 tavaszán a Magyar Nemzeti Galériának a hazai árverési toplistát is magasan vezető, s annak élmezőnyében a legtöbb képpel szereplő Munkácsy Mihály képeiből rendezett kiállítása előtt hosszú sorok kígyóztak, addig attól alig kétszáz méterre, a Budapesti Történeti Múzeumban a sajnos sokkal kevésbé közismert és (köz)elismert, aukciókon még a legmagasabb áron elkelt képével is csak a jelenlegi Munkácsy-rekordárnál 7,8-szer „kevesebbet érő" leütést magáénak mondható Farkas István kiállításán sokszor alig lézengett egy-két látogató. Persze a „közismertség” másféleképpen is jelentősen befolyásolja az „értéket”, vagy legalábbis az azt egy bizonyos szempontból azért mégiscsak kifejező aukciós árakat, az erre időről időre felbukkanó példák közül álljon itt néhány igazi különlegesség. Egy Los Angeles-i aukción 2005 júniusában került kalapács alá a színésznőként körülrajongott, ám festőként egyáltalán nem számon tartott Marilyn Monroe egyetlen szál vörös rózsát ábrázoló festménye. A különösebb művészi „értékeket” nem mutató képen két felirat is van; az egyik így szól: „Boldog születésnapot, Kennedy elnök, Marilyn Monroe-tól"; a másik: „Boldog születésnapot, 1962. június 1., minden jót, Marilyn-Marilyn". A dátum a színésznő utolsó, harminchatodik születésnapját jelzi, néhány hónappal később követett el öngyilkosságot (s műve soha nem jutott el az amerikai elnök kezébe). A festmény azonban így is nem kevesebb, mint 78.000 dollárért (15,8 millió forint) kelt el - miközben mondjuk a pedig Amerikában is jól ismert Munkácsy Mihály Mézeshetek című festményéért 1995-ben a Christie’s egyik New York-i árverésén „csak" 34.000 dollárt adtak. A film cz A filmsztárral ellentétben nem személyének, hanem életkorának „különlegessége" teszi „értékessé" a manapság talán legismertebb amerikai gyermeksztár, Maria Olmstead műveit: az öt éves kislány eddig már több tucat festményt adott el, összesen legalább 40 ezer dollárért (16 millió forint). Ráadásul a siker hatására az árak gyorsan emelkednek: ma már 8-10 ezer dollár (1,6-2 millió forint) alatt nem lehet Olmsteadképet venni. Ennek ellenére Anthony Brunelli New York-i galériatulajdonos - aki már több kiállítást is rendezett Maria képeiből - listáján egy sereg műgyűjtő vár arra, hogy a gyermeksztár legújabb műveit megszerezhesse. De a gyermekművész még csak hagyján... 2005. június 20-án a Bonhams londoni aukciósház modern és kortárs művészek munkáinak árverésén ugyanis együtt vitte kalapács alá többek között Pierre August Renoir, Paul Signac, André Derain, Carlo Carrá, El Liszickij, Otto Dix, Ferdinand Léger, Oscar Kokoschka, Fer nando Bottero, Niki de Saint Phalle, Flermann Nitsch, Andy Warhol, vagy éppen olyan mai sztárművészek, mint Damien Fürst és Maurizio Cattelan műveit - valamint egy Congo művésznevű alkotó három képét. És mialatt az előbbiek közül Renoir szobrára (amelynek étékét a cég szakemberei előzetesen 28-35 ezer fontra becsülték), Signac és Bottero képeire, Saint Phalle plasztikájára, Warhol munkájára (amelyért pedig legalább 350-450 ezret reméltek), vagy a mai sztárok közül Hirst (2-3 ezer) és Cattelan hat darab (egyenként 2.500-3.500 font közé becsült) munkáira egyáltalán nem akadt licitáló, és Derain is csak 3.600, Nitsch pedig az eredetileg becsült 20-30 ezer helyett csak 18 ezer fontot hozott a konyhára, Congo képeit az eredetileg becsült 6-800 helyett végül 12 ezer fontért ütötték le (ami a jutalékokkal együtt 14 ___ Alberto Giacometti Műterem, 1956, litográfia, 480x380 mm Marylin Monroe__________ ____ „Boldog születésnapot, 1962. június 1.....” a szcéna