Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-15 / 10-11. szám
85 város határának meghatározása forog szóban. Ilyen formán egy még nagyobb terület — például egy ország, ▼agy birodalom területének meghatározásánál egységi mérték a négyszögmértföld is. De azért még eddig egy magyarnak sem jutott eszébe, valamely birodalom vagy falu területét, az egységek nevével — „négyszög“-mértföldnek“ „holdnak“ — vagy az összes mértékek nevével — „mértéknek“ nevezni. Az eszmék rokonságánál fogva megesik még az is , hogy midőn egy műszót elneveztünk, azáltal ki van már fejezve más műszók értelme is, s így a ragaszkodás némely sajátságos szóhoz egészen feleslegessé lesz. A „Mass“ is az ilyen szók közé tartozik. Minélfogva nem látom az okát, hogy midőn a magyar ajkú bányászok közt a bányabirtokos terület kifejezésére ős — s a gyakorlatban egymástól tisztán megkülönböztetett, műszók divatoznak — a „Masz“ szó tisztelt fordítója annak szerinti értelmezéséhez miért ragaszkodott ? S a határ helyett a „mérték“ elnevezést a bányajogi téren a magyar irodalomba mért erőltette be ? Az idegen ajkú nép, a magyar — tehát reá nézve idegen szók mélyebb értelmezésével nem sokat törődik — azt a fordított szó éppen úgy kielégíti, mint a műnyelvészetileg megalkotott legjobban találó ; de a magyar bányász előtt, kinek a nyelvi szelleme vérébe olvadt be, az ilyen elnevezés mindig ferde, s a nyelvben * meg nem tűrhető germanismus marad. A „határ“ szó nemcsak azon vonalt jelenti, mely két egymással érinkező terület között létezik! A „határ“ azó először bizonyos területet jelent — például, midőn azt mondjuk : a falu vagy város határa, akkor mindég azon területet értjük, mely a falu vagy város körül fekszik, és ahoz tartozik. A határnak „Gränze“ „Markscheide“ értelme másodjelentésű, s midőn ezt értjük alatta, mindig oda kell gondolnunk a „szél“ vagy vonal kiegészítő szócskát is — mint „határszél“ „határvonal“. — A határszónak az értelembeni használata a magyar nyelvvel egyidejű. Ezen birtok területek kifejezésére a határ szón kívül nincsen is más szavunk. Például azt mondjuk: „a város határán vannak erdőségek, bércek szántóföldek, kaszálók, mocsárok“ sat. „az én határom eddig terjed, itt kezdődik a szomszédom határa“. Midőn a gyakorlatban így van alkalmazva miért akarnák a határ jelentését kirekesztőleg, csak két terület közti vonal megjelölésére szorítani ? A bányahatár elnevezést, mely éppen oly szigorún körvonalazott területet jelöl, mint a falu vagy város határa, s éppen olyan régi, mint a magyar bányász, szándékosan miért rombolnék le ? Talán azért, hogy egy képzelt szükségességből németből magyarra által germanizált idétlen műszónak — mely a magyar ajkú nép közti meghonosu- láéra úgy is soha sem számíthat — elfogadásával, a magy. bánya mfinyelvészet terén több ehez hasonló idegen samatu szóknak is előre utat egyengessünk ? A nyelvészeti reformok ezen neméből kevés is sok kárt tesz a nyelvben ! Tehát ne ostromoljuk azt a mi jó, s a gyakorlat által már el van fogadva; hanem minden figyelmünket, s szakismerettel párosult nyelvtudományunkat irányozzuk oda, hogy műszavaink jól idomultak, s találók legyenek ; a hosszúnak tetsző, de jó hangzású szókat ok nélkül ne faricskáljuk el; s hogy műnyelvünk a semmit sem jelentő, félszeg idomzatu, gombaként szaporodó nem magyar zamatu szóktól mentől elébb megtisztuljon. Valamely eszmének minden lényegesebb jellem vonását egy szóban összepontosulva ritkán találjuk fel, de azért reméltem egy műszótól annyit mégis mindnyájan megvárunk, hogy az a kifejezendő tárgynak vagy eszmének a legfontosabb, és ahol szükséges megkülönböztető sajátságát fejezze ki. A fémtermelésre vonatkozólag a kinyerendő fémekben kár, vagy veszteség kétféle módon történhetik: mechanikai kezelés, vagy a hőség befolyása által. Már most ha érthetőleg akarunk beszélni a szenvedett fémveszteség megnevezésénél, azt meg kell, hogy különböztessük, s tisztán ki kell hogy fejezzük, hogy a veszteséget mi okozta, váljon mechanikai után vagy a hőség befolyása által jött-e létre ! különben műszakban a veszteség fő jellem vonása nem lesz feltüntetve. A „Feuerabgang“ szóban a fősuly arra van fektetve, hogy itt a veszteséget tűz idézi elő. A „hő“ vagy „tűz“ szót a „Feuerabgang“-ot helyettesítő magyar műszóból sem lehet hát kihagyni, mert ámbár igaz hogy a kár mind a pörgetésnél, mind az olvasztásnál a fémben történik, de ezen károsulás kifejezésénél a kohász szeme előtt azért a „fém“ mégis csak mellék — s olyan dolog marad, mely önként értetődvén — a műszóból kimaradhat. Ha a fémveszteségek megkülönböztetése végett, a „tűz“ kifejezése itt nem lenne olyan lényeges , akkor a Feuerabgang helyett „abgangot“ vagy „Metallabgangot“ a német is használhatott volna! Ha az „értékívényben — Anschlag — az olvasztásnál a hőség által okozott, ki nem kerülhető veszteséget — melyet a beváltott anyag fémtartalmából előre lehúznak csak „fémveszteségnek“ neveznék: ezen kifejezés ellen a beváltó bányatársulatok kifogást tehetnének , mivel a fémvessték más után történhető veszteséget is fejezhet ki — az értekítvényben a fémtartalomból pedig csak azt a veszteséget húzhatjuk le, melyet az olvasatáénál a hőség idéz elő. Fémveszteség lehet tehát a zúzdánál, vagy a pergelt liszt kilúgozásánál egy lúgzó intézetben, elfolyás csepegés vagy elhullatás által, de ott hol a „korlát“ létrehozásánál „meleg“ a tényező — ezt mint leglényegesebbet a műszóban ki kell hogy tüntessük. Ha a tűz által okozott fémveszteség kifejezésére, — Szakértőleg elemelve, felfejtett okokkal támogatva valaki jobb szót mond, a „hőkorlatot“ még mielőtt életbe léphetne, rögtön nyugalmazzuk, de még eddig 11*