Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-01-31 / 2. szám
I. évi folyam._______*B. 1868. Január 31. Megjelen minden hónap közepén és végén. Előfizetési ár: egy évre.............................................6 frt fél évre..............................................8 frt negyed évre........................................1' frt 50 kr. Bányászati s kohászati intézeteink ismertetése. 1. VOO -W" S»3L-(Folytatás) A 14-ik és 15-ik század. 1339-tül kezdve találjuk a régi „Sópatak“ neve helyett az újabb „Sóvár“ nevén említve az e nevű mostani helységet. Egy 1326-ban kelt okmány szerint akkor az egri püspök élvezte a sóvári sóskút jövedelmeinek tizedét, melyet azonban későbben a Soós család megtagadott, és meg is szüntetett. 1413-ban építteté sóovári Soós Simon a mostani községi templom gótalakú részét. Az első kutatási engedélyt Kősóra Zsigmond király adta 1423-ban az eperjesi polgároknak, meghagyván minden sárosmegyei birtokosoknak, s különösen a soóvári Soós uraknak, hogy az eperjesi polgároknak segítségül legyenek késő kutatási munkálataiknál, melyeknek a mutatkozó jelenségek után jó eredménye várható. E kutatási munkálatok azonban a földbirtokosok ellenzése miatt csak 1428-ban kezdethettek meg a sebesi határban Soóvártól éjszakra, de a nagy mennyiségben betoláló viz miatt nem sokára abbahagyattak. 1474-ben megerősítette Mátyás király a Soós családnak a Károlyiul nyert adomány levelét mely szerint a soóvári sóskút és sófőzde sputaei salis et cocturaee család birtokában hagyatik. Ezen okmányban találjuk első jelét annak, hogy a sósviz Soóváron kifőzetett. A 16-ik század. A mohácsi vészre következett zavaros időszakban Szapolyai János hívei leírták a soóvári várat 1537-ig, mely évben Fels tábornok Soóvár, Kapivár és Sáros várakat elfoglalta. Ferdinand azonban nem tartotta meg Soóvárt, hanem elzálogosította Eperjes városának 5521 forintokért. De az 1542-iki beszterczebányai és pozsonyi országgyűlések határozatai folytán Az előfizetési pénzek, és minden közlemények a szerkeszőhöz Czimzendők a pénzügyminisztérium XVI. ügyosztályában. Soós Albert része visszaadatott, Soós Ferencz illetékébtől pedig a kassai kapitány által szorittattak ki az eperjesiek. Mivel Szapolyai János halála után sem szűntek meg a Szapolyai család hívei hódításaikat a soóvári várból terjeszteni, Ferdinand e várat Wernher György sárosi kapitány által egészen lerontatta. Megköttetvén végre a béke Szapolyai János Zsigmonddal, Gróf Salm a szepességi kincstári javak administratora egy német katona Stix Farkas jelentvénye következtében kutatásokat tétetett kősóra szóvártól kelet felé, és midőn az aknában csakugyan sórétegekre találtak, a király engedelmével erőszakkal elvette 1571-ben a Soós családtól az eddig háborútlanul birt sós kutakat, Soós János ávástétele ezen erőszakos eljárás ellen minden eredmény nélkül maradt, valamint az erdők pusztítása miatt emelt panasza is. A kutatási munkálatok az alatt oly erélyesen folytak, hogy 1572-ben a sótömzs fedején végképen áthatoltak, és a kősótelepet elérték. Ettől fogva egészen 1583-ig szünet nélküli per és vita tárgya volt Soóvár, mig ezen évben végre a soóvári uradalom a sós kút és sóteleppel együtt végképpen a kincstár birtokába jutott, és a Soós családjogai szerződésszerüleg megváltaztak. A 17-ik század. E század elején igen sokat szenvedett Soóvár Bácskai csapatjaitól, sok épületek elpusztultak, s egy ideig a sóbánya mivelése is megakadt. Rövid idő alatt a bécsi békekötés után 1606-ban felépültek ismét az üzleti épületek, és a bányászat folytattatok. 1608-ban Mátyás főherczeg és kormányzó bérbe adta az egész soóvári sóbányát Soós Albert özvegyének 3 havi felmondás mellett 5 évre, és pedig az első két évben évenkénti 500 írtért, az utolsó 3 évben pedig évenkénti 1500 írtért. A bérleti szerződésben ki volt kötve, hogy bérlő az erdőségeket, melyek egyedül csak a sóbánya szükségletének fedezésére használandók, mindig jó karban tartsa, és minden pusztítástól megóvja; a bányát kellő elővigyázat mellett saját költségein munkáltassa, a vajásokat minden