Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-01-31 / 2. szám

11 rontott be a sóbányába, hogy azt legyőzni min­den erőfeszítés mellett is lehetetlen volt. Ezen esemény következtében Soóvár üzletének egészen új irányban kellett alakulni. A szerencsétlen eset megvizsgálására Ter­­nyei János felsőmagyarországi sóügyi igazgató küldetett ki biztosul, ki is Soóvárra érkezvén -azonnal tanácskozmányt tartott a tisztviselőkkel,­­és elhatároztatott, hogy megfeszített erővel meg­kísérlik a vizet kihúzni az aknából. E végre a legnagyobb iparkodással még egy járgány épittetett a Lipót aknánál, melynek hágcsói és nyugpadjai kiszedettek, és a kötelekre iizakós bőrtömlők akasztatván, ezekkel mind a két járgány segedelmével éjjel nappal szünet nél­kül húzták a vizet, de ezért nem értek, mert a sóbányának nem csak legmélyebb hanem középső szintjei is el­árasztottak lassan kint a viz által, úgy, hogy a munkások végre csak a legfelső szin­ten az Isten áldásai ösvényen dolgozhattak. A dolgok ily állásánál 1752 junius havában a magyar királyi udvari kamara elnökének gróf Grassalkovitsnak elnöklete alatt egy újabb ta­­nácskozmány tartatott, melynek eredményéül ha­tároztatok, hogy miután az aknába toluló víz a sófőzésre megkivántató sótartalommal bír, és egészen tiszta, a mennyisége pedig oly rendkí­vül nagy hogy az eddig kifejtett minden erőlkö­dés daczára sem győzhető le, sőt inkább a víz színe az aknában folyvást emelkedik, úgy hogy a munkások élete már az ,,Isten áldása“ szintjén is veszélyben forog: —mind­ezen okoknál fogva a kősóbányászat hagyassák feli egészen, és a só termelés csak a sófőzdében eszközöltessék annyi­val inkább, mert a számadásokból kitűnt, hogy a főzdében termelt só kevesebbe került a kincstár­nak, mint a bányában ásott kősó. E szerint Soóvár egészen új szervezetet nyert, a Mária-aknai gyenge sósvíz használata megszün­tetett, és csak a dús sótartalmú és tiszta viz a Lipót aknából dolgoztatott fel rendesen a meg­levő két üstben egészen 1799-ig. A régi sóbányának elárasztatása után több­szörös kísérletek létettek a sótelep felkutatására, és egy új bánya feltárására, de minden óhajtott eredmény nélkül. így 1766-ban az akkori főigazgató Gemerka saját költségén egy 21 öl hosszú tárnát hajtatott a kamena nevű­ hegybe eredmény nélkül. Egy másik kísérlet létetett 1772-ben az ud­vari kamara engedélyével a soóvári és soósuj­­falvi határ között közel a terjekfalvi határhoz. Itt egy akna mélyittetett le, melynek 6-ik ölében viz fakadt, de mindamellett folytattatott a munka, és 2 hónap alatt az akna 16 ölre mélyit­tetett. A 1-y-ik ölnél ugyan már a só nyomaira akadtak, de mivel a viz mennyisége igen meg­szaporodott, és az akna fenekén a munkásoknak ártalmas lég képződött, 1772-ben december 1-én felhagytak a további miveléssel. 1774-ben egy soósujfalvi jobbágy Vaszil Illés kutat akarván ásni magának. G ölnyi mély­ségre jutott a nélkül, hogy vízre talált volna, s miután a kútjából kiásott agyag hasonló volt ahoz, melyen a bányászok a sóbányában áthatol­tak , engedelmet kértek a sóbányai munkások, hogy saját költségükön tehessenek egy kisérletet a sótelep felnyitására 1775 november 17-én ezen engedélyt mégis nyerték az udvari kamarától azon ígérettel, hogy ha szerencsés lesz vállalatuk, költségeik meg fog­nak téríttetni. Ennél fogva meg is kezdték 1776 elején az uj akna mélyítését de ismeretlen okokból 8 havi munkálás után abbahagyták. Ezen kisérlet meg­hiúsulta után egy másik helyet szemeltek ki ,a munkások az akkori erdőmesteri lakhoz tartozó kertben, mely a soósujfalvi aknánál 60 öllel mé­lyebben s ettül 1500 ölnyi távolságra feküdt. Itten September 19-én 1776-ban kezdtek egy új aknát, melyben a következő kőzeteken halad­tak át: kemény vizes agyag................................8 öl kékszínű nedves agyag gipsz erecs­kékkel..............................................10 ,, kemény agyag gipsz erekkel . . . . 7 ,, kemény agyag só erecskékkel . . . é­s a sót fedő agyag...................................19 „ összesen 49 öl, ezentúl sós erekkel bővelkedő agyag . 9 „ sóval kevert kemény agyag .... 4 „ sórétegek 3/3" vastagsággal agyag között. 8 „ összesen 70 öl, ettől fogva a sónak minden nyoma eltűnt, és még 4% ölre mélyítették az aknát meddő kőzetben, s miután minden reménységük elveszett, hogy tiszta mivelésre érdemes kősót leljenek, május 5-én 1778- ban megszüntették a munkálatot. Az akna összes mélysége 74% öl volt, s feneke egy szintben ál­lott már a lipótaknai régi sóbánya fenekével. Soóbányától északra 2000 ölnyi távolság­ban létezett egy kis forrás a sebesi határban, melyet a nép használt, s belőlle sót főzött; midőn ez a soóvári igazgatóság tudomására jutott, meg­vizsgáltatta az említett sós forrást, melynek vize 9% sót tartalmazott, a kút kimerittetett, és 10-­­nyira lemélyittetvén, ott egy negyed hü­velyknyi vastag gipsz rétegen hatoltak át, mely alatt egy földfúróval 8'-nyira száraz agyag találtatván a kút ismét betemettetett, és a nép eltiltatott a sós viz használatától. 1783-ban Soóvár a szomolnoki bányászati főigazgatóság alá rendeltetett, de már 1794-ben­ ­*

Next