Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-01-31 / 2. szám
11 rontott be a sóbányába, hogy azt legyőzni minden erőfeszítés mellett is lehetetlen volt. Ezen esemény következtében Soóvár üzletének egészen új irányban kellett alakulni. A szerencsétlen eset megvizsgálására Ternyei János felsőmagyarországi sóügyi igazgató küldetett ki biztosul, ki is Soóvárra érkezvén -azonnal tanácskozmányt tartott a tisztviselőkkel,és elhatároztatott, hogy megfeszített erővel megkísérlik a vizet kihúzni az aknából. E végre a legnagyobb iparkodással még egy járgány épittetett a Lipót aknánál, melynek hágcsói és nyugpadjai kiszedettek, és a kötelekre iizakós bőrtömlők akasztatván, ezekkel mind a két járgány segedelmével éjjel nappal szünet nélkül húzták a vizet, de ezért nem értek, mert a sóbányának nem csak legmélyebb hanem középső szintjei is elárasztottak lassan kint a viz által, úgy, hogy a munkások végre csak a legfelső szinten az Isten áldásai ösvényen dolgozhattak. A dolgok ily állásánál 1752 junius havában a magyar királyi udvari kamara elnökének gróf Grassalkovitsnak elnöklete alatt egy újabb tanácskozmány tartatott, melynek eredményéül határoztatok, hogy miután az aknába toluló víz a sófőzésre megkivántató sótartalommal bír, és egészen tiszta, a mennyisége pedig oly rendkívül nagy hogy az eddig kifejtett minden erőlködés daczára sem győzhető le, sőt inkább a víz színe az aknában folyvást emelkedik, úgy hogy a munkások élete már az ,,Isten áldása“ szintjén is veszélyben forog: —mindezen okoknál fogva a kősóbányászat hagyassák feli egészen, és a só termelés csak a sófőzdében eszközöltessék annyival inkább, mert a számadásokból kitűnt, hogy a főzdében termelt só kevesebbe került a kincstárnak, mint a bányában ásott kősó. E szerint Soóvár egészen új szervezetet nyert, a Mária-aknai gyenge sósvíz használata megszüntetett, és csak a dús sótartalmú és tiszta viz a Lipót aknából dolgoztatott fel rendesen a meglevő két üstben egészen 1799-ig. A régi sóbányának elárasztatása után többszörös kísérletek létettek a sótelep felkutatására, és egy új bánya feltárására, de minden óhajtott eredmény nélkül. így 1766-ban az akkori főigazgató Gemerka saját költségén egy 21 öl hosszú tárnát hajtatott a kamena nevű hegybe eredmény nélkül. Egy másik kísérlet létetett 1772-ben az udvari kamara engedélyével a soóvári és soósujfalvi határ között közel a terjekfalvi határhoz. Itt egy akna mélyittetett le, melynek 6-ik ölében viz fakadt, de mindamellett folytattatott a munka, és 2 hónap alatt az akna 16 ölre mélyittetett. A 1-y-ik ölnél ugyan már a só nyomaira akadtak, de mivel a viz mennyisége igen megszaporodott, és az akna fenekén a munkásoknak ártalmas lég képződött, 1772-ben december 1-én felhagytak a további miveléssel. 1774-ben egy soósujfalvi jobbágy Vaszil Illés kutat akarván ásni magának. G ölnyi mélységre jutott a nélkül, hogy vízre talált volna, s miután a kútjából kiásott agyag hasonló volt ahoz, melyen a bányászok a sóbányában áthatoltak , engedelmet kértek a sóbányai munkások, hogy saját költségükön tehessenek egy kisérletet a sótelep felnyitására 1775 november 17-én ezen engedélyt mégis nyerték az udvari kamarától azon ígérettel, hogy ha szerencsés lesz vállalatuk, költségeik meg fognak téríttetni. Ennél fogva meg is kezdték 1776 elején az uj akna mélyítését de ismeretlen okokból 8 havi munkálás után abbahagyták. Ezen kisérlet meghiúsulta után egy másik helyet szemeltek ki ,a munkások az akkori erdőmesteri lakhoz tartozó kertben, mely a soósujfalvi aknánál 60 öllel mélyebben s ettül 1500 ölnyi távolságra feküdt. Itten September 19-én 1776-ban kezdtek egy új aknát, melyben a következő kőzeteken haladtak át: kemény vizes agyag................................8 öl kékszínű nedves agyag gipsz erecskékkel..............................................10 ,, kemény agyag gipsz erekkel . . . . 7 ,, kemény agyag só erecskékkel . . . és a sót fedő agyag...................................19 „ összesen 49 öl, ezentúl sós erekkel bővelkedő agyag . 9 „ sóval kevert kemény agyag .... 4 „ sórétegek 3/3" vastagsággal agyag között. 8 „ összesen 70 öl, ettől fogva a sónak minden nyoma eltűnt, és még 4% ölre mélyítették az aknát meddő kőzetben, s miután minden reménységük elveszett, hogy tiszta mivelésre érdemes kősót leljenek, május 5-én 1778- ban megszüntették a munkálatot. Az akna összes mélysége 74% öl volt, s feneke egy szintben állott már a lipótaknai régi sóbánya fenekével. Soóbányától északra 2000 ölnyi távolságban létezett egy kis forrás a sebesi határban, melyet a nép használt, s belőlle sót főzött; midőn ez a soóvári igazgatóság tudomására jutott, megvizsgáltatta az említett sós forrást, melynek vize 9% sót tartalmazott, a kút kimerittetett, és 10-nyira lemélyittetvén, ott egy negyed hüvelyknyi vastag gipsz rétegen hatoltak át, mely alatt egy földfúróval 8'-nyira száraz agyag találtatván a kút ismét betemettetett, és a nép eltiltatott a sós viz használatától. 1783-ban Soóvár a szomolnoki bányászati főigazgatóság alá rendeltetett, de már 1794-ben *