Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-02-29 / 4. szám
2z ázatok mind lezárvák; midőn ellenben a só kivonása végett ezen deszkázatok megnyittatnak, akkor a tolóka annyira felhuzatik, hogy csak 3"-nyi hasadék marad felette a pára kivonulhatására; ezáltal megakadályoztatik a párafödél, és csatornák túlságos kihűlése, a födél a párát nem süríti, és a kéményből sem verődetik vissza a hűvösebb levegő, mert a kivonuló meleg pára egészen betölti a kifolyására hagyott szűk hasadékot. Egyébbiránt a munkásoknak is nagy könnyebbséget szerzett ezen szerkezet alkalmazása, mely őket a forró gőz hatásától megóvja. Ezen javítást követte 1865-ben a tűzhely átalakítása, az addigi közönséges rács helyett polczos tűzhely (Pultfeuerung) alkalmaztatván, melynél az égő fához a levegő nem alulról fölfelé hanem felülről lefelé vezettetik , és a láng a legalsóbb hasábokból fejlődve kiemelkedik egy tűzfal mögött fel az üst alá. Az említettt ábrán ezen tűzhely szerkezete is kivehetető, melynek szintes szelvényeit a 2-ik ábra, kereszt szelvényeit pedig a 3-ik és 4ik ábra mutatja. A tüzelésre szolgáló hasábfa az új tűzhelybe rakatik, melynek részint két szélső párkányán, részint középső válaszfalán nyugszik, a tűzfal, mely alatt a láng elvonul. 2' 6"-nyire a tűzhely alatt rövid rács van alkalmazva, melyre a hasábokból lehulló szén esik, hogy ott végképen elégjen. A léghuzam mérséklése végett alkalmaztattak a kis ajtócskák, r ajton át vonatik ki a hamu és tisztíttatik a rács, amit többször ismételni szükséges, mert a rács nyílásai csak */»' szélesek. A tűzhely hossza 3' 3“, a szélső párkányok melyeken a fa nyugszik 3' szélesek, a válaszfalon egy élére állított tégla képezi a hasábok támpontját. A tűzfalnak alsó része, melyet a láng érint, egy 19" hosszú 6" vastag és 12" magas tűzmentes téglából képeztetik; elejénte e téglák helyett kis boltozott ívek voltak alkalmazva tűzmentes téglákból, de ezek gyakori javításokat okoztak, s azért mellőztettek. A tűzfalal szemben álló fal a tűzfaltól 2, 6"nyire áll, és felső széle kitűnő jóságú tűzmentes téglákból készíttetik. A tűzhely előrészét képező mellfal fa vastagságra közönséges téglákból készül, felső széle egy darab faragott kővel boríttatik be, a tűzhely felőli része pedig a lejtős oldallal együtt jó tűzálló téglákból készíttetik egészen le a rácsig. A két tűzhelyet egymástól elválasztó falu végig vonul az egész üst alatt, mely rajta nyugszik; e fal által az üst alatti űr két egymástól egészen elkülönzött részre osztatik, melyek mindegyike ismét két részre osztatik egy válaszfal által úgy, hogy a láng a tűzhelytől az üst elő része felé, s innen visszafordulva ismét a tűzhely felé vonul, mely mellett a melegítők alá, és ezeken túl a szárítók alá jut, mig végre a kéménybe vezettetik, miután melegségének legnagyobb része hasznosittatott Tíz évi átlag szerint 1853-tól 1862-ig 32 mázsa 17 font só főzetett a Ferdinand főzdében 1 öl fával, a jelenlegi szerkezet mellett pedig 43 mázsa és 22 fontot készítenek 1 öl tűzifa felhasználása mellet, mely jó eredményre nagy befolyása van a tüzelőhely alatt alkalmazott rácsnak, melyen a szénhulladék legutolsó részecskéig tökéletesen és magas hőfok kifejtésével ég el. A sófőzés kezdleti folyama. Minden új főzdefolyam kezdeténél csak gyenge tűz alkalmaztatik eleténte, mely fokonkint erösbittetvén, 2—3 nap múlva kezdetét veszi a főzés. Miután a sósvíz a melegítő üstökben 40 —45 foknyira megmelegedett, bebocsáttatik a forraló üstbe 8' magasságnyira, és lehetőleg egyenlő forrásban tartatik az üst minden részében. A víz elpárolgása következtében az üst fenekére ülepedett sót egy munkás minden 3 órában egy 6° 3' hosszú rúdra illesztett 36" hosszú 7" széles és fából készült kaparóval, melynek éle meg van vasalva, az üst széleitől annak közepére kaparja, honnan egy másik munkás az üst elörészéig, s innen végre két munkás az üst előtt lévő padra vonja, s ott felhalmozza, hol 20 óráig fekve marad, hogy belőlle a nedvesség leszivároghasson, és a lejtős padon az üstbe visszafolyhasson. Ezen idő múlva, tehát ha órával az utóbbi elhúzás előtt, eltakarittatik a padról a kihúzott só az üst körül fekvő csepegtető kamarákba, hol felhalmozva 12 óráig hever, mely idő alatt a víz belőle teljesen leszivárog, és a kamarák lejtős padozatán a kamarák előtt elvonuló vályúkba folyik, melyek a sósvizet az üstbe vagy pedig az emelő gép medenczéjébe vezetik. Az így némileg megszikkadt só 12 óránként azon sor szerint, amint a csepegtetőkbe tétetett, leeresztetik a kamarákban lévő csatornákon a száritó padokra, s ezeken vas gereblyékkel szétteríttetik, és többszörös forgatás mellett utóbbi 12 óra alatt teljesen kiszárittatik. A száritó padok 18" magas 4—6 láb széles csatornákat képeznek, melyek régi üst lemezzel vannak befedve, és vagy a főtűzhelynek felesleges heve által, vagy pedig egy külön rácson elégetett olcsóbbszerű tüzelékkel melegíttetnek. A szárító padok összes felülete a Ferenczfőzdében 2736, a Ferdinandfőzdében pedig 891 négyzetlábnyi terjedelmű. Tizenkét óránként elhordatik a kiszárított só a padokról, és szigorú ellenőrködés mellett hordókra rakatik, megmázsáltatik és egy vasúton a raktárakba szállíttatik, így folytattatik a sófőzés éjjel nappal. 10—13 napi folytonos főzés után rendesen kisebb javításokat kell tenni az üstön ; e végre ekkor reggel 5 órakor az üst alatti tűz gyengittetik, s 8 órakor végkép kioltatik. Az ekkor kivont só rögtön átvitetik a csepegtető kamarákba, s ezután az üst fenekén egy e végre elkészített lap, a kályha, kívülről beüttetik, és az üstben lévő sós viz lebocsáttatik a főzde mellett lévő kis medenczébe. 4.*