Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-02-29 / 4. szám
29 telepből egy pár üst is megtette a szolgálatot, külön mű- helyek vagy tüzelők mondhatni még nem voltak. Egy ily nagyobbféle Pattinson üstben, mely 250 mázsa ólmot felvehetett, beolvasztottak ugyanannyi ezüstös ólmot, melyet előbb meg kell tisztázni a tisztító tüzelőben, ha sok rezet, antimont és arsent tartalmaz. A megolvasztott 250 mázsa ólomra 4 mázsa (0 ,6%) horganyt tettek a következő részletekben: 1- or 260 fontot 2- or 100 „ és 3-or 40 „ oly formán, hogy miután az ólom egészen meg volt olvadva az illető részlet horgany az ólomfürdőbe tétetett, mely nagyobb faj súlyánál fogva a horganyt felszínéről lesüppedni nem engedte, mire az üstöt vaslemezzel könnyedén befedték, hogy a kisugárzó meleg egy részét visszanyerjék, és az üst alatti tüzelést fokozták. Mert a horganynak, mindamellett, hogy olvadására az ólomnál nagyobb hőmérsékre van szüksége, az ólomfürdő hevétől kell megolvadnia , sőt a tüzelés fokozása azért is szükséges, mert tapasztalták, hogy minél magasabb az ólomfürdő hőmérséke a horgany beolvasztásánál az ólom ezüsttelenítése annál tökéletesebb . A horgany beolvadása után az üst egész tartalma egy szűrő alakú lapos vaskanállal fenekétől fölfelé 20—25 perczig szorgalmatosan kavartatok. — A kavarás bevégezte után következett a második s azután a harmadik részlet ugyanily módoni beolvasztása. A harmadik horganyrészlet beolvasztása vagyis az utolsó felkavarás után az üst tüzelését megszüntették, és tartalmát, most már fedetlen, csendesen hűlni hagyták. — Nem sokára az ólomfürdő eddigi vékony élegbőrrétege mindinkább cserepesedni kezdett, mely az ezüstöt tartalmazó horganyhab fölszinre gyűlésének jele volt. — Időközönként a kavaró meg megvizsgálta az üst széleit és a keletkezett széleket letologatta az ólomfürdő közepére, hogy a közepén lévő nagyobb hőség a szélekben netalán túlságos mennyiségben megszilárdult ólmot ismét kiolvassza, bizonyos időn túl azonban már a horganyhab gyorsabban kezdett gyűlni s a szélek is mindinkább vastagodni kezdettek, midőn ez utóbbiak már n a1 hüvelyknyi szélességre nőttek, fogak segedelmével darabonként gondosan kivétettek, és az említett szűrő alakú kavaró, most pedig leszedő, kanállal a horganyhabot hasonlókép gondosan leszedték és egyúttal, könnyebb szállíthatás végett, vastányérokba (öntöttvasból készült kerek ólomformákba) rakták. A horganyhab leszedését lehet folytatni mindaddig, mig az ólomfürdő felülete kitisztul, vagy mig a horganyhab közé ólomjegéczők nem vegyülnek. A horganyhab félre létetik, az ólomfürdő alatt pedig, melyben az ezüstnek alig nyomát, de helyette annál több, 0,4% s azon felüli, horganyt lelhelni, a tüzelés újra megkezdetik és következik az ólom horganytalanításának munkája. Az ólomfürdőre a kiveendő horgany vegyértékének háromszor, négyszeresen megfelelő ólomhólyag (Pb 01.) létezik. Ezen ólomhólyagot minden ezüstkohó maga állíthatja elő, ha a szegény ólom —olvasztók füstkamaráiból nyert porszálladékot, melyben igen sok ólometeg van, megfelelő mennyiségű sósavannyal (HCl) kőedényben feloldja és lassú tüzelés s többszöri kavargatás mellett megszáradásig főzi. — Az eképen nyert ólomhalvag korántsem tiszta,de nem is szükséges hogy az legyen, mert a szándékolt vegytani csere az ólomhalvag és a horgany között úgyis végbe megy.—Olvadt, azaz folyó állapotban az ólomhalvag és a horgany úgy hatnak egymásra, hogy horganyhólvag és ólom áll elő, mely utóbbit aztán magába veszi az ólomfürdő, míg az előbbi az olvadt ólom felszínén mint olaj a vizen, különválik. E vegyi csere erélyes hatásán alapul a Herbst és Wassermann találmányának tulajdonképeni lényege, — melynek alkalmazását Caliban a feltalálók saját kohójánál a következőképen láttam. Az említett mennyiségű ólomhólyag az ólomfürdő felszínére rakatvan, a tüzelés mérsékelten folytattatik 16—20 óra hosszáig, midőn is a kivett ólompróbák hidegen és repedés nélkül nyújtható lágy tulajdonságukkal a horganytalanítás bevégeztét tudatják. A munka alatt képződő horganyhólyagfüst kivezetésére, miután csekély mennyisége miatt felfogását nem jutalmazná meg, egy kürtőnyakkal ellátott füstfogó vaslemeztölcsér boríttatik az üstre, hogy füstje ne alkalmatlankodjék kártékony hatásával a munkásoknak. A horganyhólyag nagyobb része azonban a koronként rávetett csekély mennyiségű oltott mészpor segítségével egy nehezebben olvadó, következőleg lassanként megkeményedő salakká válik , mely könnyen leszedhető, és ha még némi ólomhólyagot tart a következő horganytalanításnál úgy darabokban feltétetik az ólomfürdőre ólomhólyag helyett, s ha ily módon tovább már nem használtható akkor elvettetik, vagy nagyon kis adagokban feltétetik az ólomolvasztókra, ha t. i. azok különben is horganytalan ólmot állítanak elő, vagy ha azoknak alji keverékre szükségük van. A horganyhólyag-salakot egy szűrőkanállal kényelmesen le lehet szedni, és ha az ólomfürdőt tőle megszabadították, hozzáfognak az ólomnak finomításához (a német „polen“). — Az ólom t. i. még akkor is tart viszsza némi antimont és arsent, melyet nyers fával való kavarás által eltávolithatnak. — Az ilynemű ólomfinomitás nem tartott tovább Caliban egy óránál, mig azt Clausthalban 24—36 óra hosszáig folytatják, hogy tisztátalanabb ólmukat megfinomíthassák. E finomításnál egy „T“ alakú nehéz vaskarangot eresztenek az ólomfürdőbe alsó végével, mely csak oly hosszú, hogy gyűrűjébe szorított egy láb hosszú nyers fahasábbal nem fekszik az üst fenekére, hanem felső szárnyainál fogva, melyek fogantyúkkal vannak ellátva az üst párkányára támasztathatik. — Ajánlható gyakorlati fogás, mert nem csak fakiméléssel van összekötve, hanem miután a vaskatang