Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-02-29 / 4. szám

31 nagyobb háromszöget, mely egy függélyes létzen bizo­nyos távolságban egymástól alkalmazott czéllapokra történt irányzásnál a Útvonalak és a czéllapok függélyes távolsága által képeztetik, összehasonlítjuk azon kisebb háromszöggel, mely a műszer tengelypontjánál a Útvo­nalakra épszögben képzelt vonalak és egy ezeket össze­kötő szintes vonal által alakíttatik, úgy fogjuk találni, hogy e két három­szög egymáshoz hasonló, és a műszer távolsága a czéllaptól ugyan­azon arányban áll a czélla­pok egymástóli távolságához, mint a kisebb háromszög magassága annak szintes vonalához. A mérendő távol­ságot tehát megkaphatjuk, ha a czéllapok egymástóli távolságát azon aránnyal szorozzuk, a­melyben a kis há­romszög magassága ennek szintes vonalához áll; és hogy ha ezen kisebb háromszöget úgy alakítjuk , hogy magassága a szintes vonalhoz, mint 100 az 1-hez áll, akkor a czéllapok egymástéli távolságát csak 100-zal kell szoroznunk, hogy a kivánt távolságot meg­nyer­hessük. A III. táblán látható 3. 4. és 5. ábrán a jelenti a hajszálkereszttel ellátott távcsövet, megerősítve a b hü­velyben, melynek forgó csapjai nem egyenlő hosszúság­úak, és fekhelyük az f oszlopocskáknak villaszerű ágai közt van. A háromágú és szabályozó csavarokkal­­ el­látott talpból­­ egy kis oszlopocska e emelkedik ki, mely­nek felső csapos végére illik a látcsövet tartó felsőrész mélyedése, úgy hogy rajta szabadon foroghat, és g szo­rító csavarral állásában megerősíthető. A látcső állvá­­ványának­­ egyik oldalán egy kis párkány áll ki, melyre egy fogas rudacska k van erősítve, ezen lehet egy j gomb által forgatható kis fogas kerék r segedelmével az i to­lokat csúsztatni, vagy pedig a k szorító csavarral állásá­ban megerősíteni. A tolóka üregében fekszik szintesen a függélyes tengelye körül forogható könyök-emelytyü­­, melynek hosszabb karját az m rugó a tolókaüreg olda­lához nyomja, ellenkező irányban pedig a szabályozó csavar határozza meg, hogy mennyire lehessen e kart helyéből kimozdítani. A látcső tokjának hosszabb csapjáról egy kar­t nyúlik le, mely a látcső irányával épszögben áll, és hosz­­szának nagyobb része egy hosszúkás rámát képez, mely­nek oldalai fecskefark alakúak, és egy kis tolóka­r ve­zetékéül szolgálnak, mely két trapéz alakú lapocskák­­ból úgy képeztetik, hogy a két csavarka által összetar­tott lapocskák a vezeték üregét hézag nélkül betöltik, és abban alá s fel csúsztathatók. Hogyha e lapocskák hosz­­szabb használat után elkopnak, a kis csavarok segedel­mével ismét pontosan a vezeték oldalaihoz szorítandók, mert ha hézagosan állanának a vezetékben akkor a mű­szer használhatlanná válnék. Az i tolóka üregének egy nyílásán kinyúlik a könyök emeltyűnek­­ rövidebb karja a p tolokának belső lapján alkalmazott mélyedésbe, úgy hogy az emeltyűvel a mennyire a szabályozó a csavar engedi az o­kart, s ennek segedelmével a távcsövet is emelni lehet. Ha a műszert szabatossá tenni akarjuk, kimérünk­lehető pontossággal 100 ölnyi távolságot, ennek egyik végpontjára felállítjuk egy alkalmatos állványra a mű­szert, a másik végpontra pedig a két czéltáblával ellátott létzet; ekkor az i tolokára egy szintezőt téve, a d csava­rok segedelmével szintes állásba helyezzük a h fogasru­­dat, és megeresztvén a k szorító csavart, r fogas kereket fogatva a távcső hajszál keresztjét a létz o pontjára irá­nyozzuk, és az i tolokat a­­ szorító csavarral állásában megerősítvén­­ emeltyű segedelmével felemeljük a táv­csövet mindaddig, míg a hajszál kereszt pontosan f ölre nem mutat a létzen, a szabályozó a csavart az emeltyű ezen állásához igazítva már most helyes a műszerünk, és ha valamely ismeretlen távolságot akarunk vele mérni, miután műszerünket az említett módon felállítot­tuk, a látcsövet a létz o pontjára irányoztuk és az i­ta­lokat állásában megerősítettük, az­­ emeltyűt a szabá­lyozó n csavarhoz nyomjuk, és leolvassuk a létzen azon magasságot, melyre a látcső hajszálkeresztje ezen állá­sában mutat; ezen magasság 100-zal szorozva adja a központ távolságát. (Bull. de la soc. d'eue.) Mich­a kötélszakadás elleni biztosító készü­léke szállító­ kosarakon. Ezen biztosító készülék mintája ki volt állítva a pá­risi iparmű tárlaton, és az ilyféle készülékek azon nemé­hez tartozik, melynél a szállítókosár vezetéke mellett al­kalmazott külön közepes alakú élesfogú kerekek kötél­szakadás esetében a vezetékbe vágódnak, s a kosár lezu­hanását megakadályozzák. A III. táblán látható t­ ábra mutatja e készüléket rendes állásában szállítás közben, a 2-ik ábra pedig a kötél szakadás után. Két tengelyre­­, melyek a kosár állványához erő­sített fekhelyekben foroghatnak, úgy vannak felékelve a sajátságos alakú­­ fogattyúk, hogy szállítás közben nap oldalukat fordítva a vezeték felé, a kosár menetét nem akadályozzák ; a-tul b-ig a f­ogattyú átmérője folytono­san nagyobbodik, és kövülete éles fogakkal van ellátva c-tül e­-ig ismét egyenes vonalt képez a fogattyú széle, mely, ha a fogak a vezetékbe bevágódtak, a vezetékhez lapul. A kötél a Trúd végéhez köttetik, mely a szállító kosár fedelén át­menve B karok és L emelytyük segedel­mével össze van kötve az A tégelyekkel. Egy tekercs­rugó R oly módon van alkalmazva a­­ rúd alsó végére, hogy azt levonhassa, és ezáltal a fogattyúkat a vezeték­kel érintkezésbe hozhassa. Kötél szakadás esetében ezen rugó szabadon működhetik, a­­ rudat levonja, és ez ál­tal a B karok és L emeltyűk segedelmével a fogattyu­kat a vezeték felé forditja, mihelyt ezeknek fogas ré­szei a vezetékkel J) érintkeznek, ezen surlódva a szál­lító kosár sulyja által benyomatnak a fába , mig a cd lapok a további bevágást meg nem akadályozzák. az

Next