Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-03-15 / 5. szám
36 eredő por és a téglák meghűlése folytán lepattanó kődarabocskák a szélvezetékeket nagyon elpiszkítják. Szűk csövű készülékem, melyet fentebb a 11. és 12. ábrákkal közölni volt szerencsém, legalább vertvassal béllelt csövek alkalmazása mellett, feleslegessé teendi a nagy olvasztók üzemére használt lég magasb hevítése miatt a siemensféle szerkezethez folyamodni. Ha közönséges készüléknél az öntöttvas cső hatályosabb tüzesítésre nem is való szerkezetemet azon körülmény is ajánlja, hogy a kisebb át meg áttüzesedett csövek sokkal erélyesben és tökéletesebben képesek a hőséget közleni, mint amazok, már csak azon okból is, minthogy a csekély keresztmetszetben a közönyös légkör majdnem elenyészik. Resitzán például egy sajátszerű régi csavardad készülékkel 280—300 R° 350 — 375 cels. fok éretik el, 550 — 600 cels. fokot amazzal miért ne lehetne, a siemensféle szerkezet ellen kevesebb bajjal elérni. Jónemű öntöttvascsövekre még a 15-dik ábrában vázlott keresztmetszetet ajánlom; a a közgörbületeket itt is jó lesz külön önteni és mintaorsókért bemintázni. Épülésben lévő készülékem 108 csövei ekként 2350 □ feitőterületet adnának. A csövek érintkezési felülete, mely más értelemben dörzsfelületnek is tekintendő, a szokott szerkezetekkel szemközt a fúvógépnek egynéhány higanyvonalát igénybe fogja ugyan venni, de ez oly kárvallás, melyet sokkal szívesebben eltűrünk mint olyat, mely a csövek zárlatán eredő nyílásoktól jön. Szükséges lesz új tervezéseknél a valamivel nagyobb hajtóerőt is tekintetbe venni. A kapcsolatok zárlatára saját tapasztalásomnál fogva a következő tapaszt ajánlhatom. 2 súlymérték vasreszelék v. vasforgács és 1 sulymérték agyag, melynek kovasavtartalma körülbelül 50—60 százalékot tegyen, külön kölön finomra összetöretik; a vaspor ment legyen olaj és rozsdától az agyag a törés előtt megszárittassék. Mindkettő megmérlegeltetvén jól összeelegyittetik, eczettel megáztatik és átdagasztva a tapasz azonnal alkalmazható; ha minden hézag jól betapasztatott még eczettel meghigitott tapaszszal után kell sírni itatni. A szárítás csak rendes hömérséknél történjék. KERPELY ANTAL: A rittingerféle osztályozó csatornák elmélete. Jarolimek ügyed k. bányamérnöktől. Mindenek előtt megjegyzendőnek tartom, hogy a következő értekezés Rittinger jeles osztályozási elméletén alapszik, (Aufbereitungskunde pag. 165.) melynek, mint átalánosan ismertnek, ismétlését feleslegesnek vélem. Hogyha figyelmünk tárgyává tesszük azon erőket, melyek az osztályozó csatorna vizárjában lévő ásvány szemecskére hatnak, t. i. a függélyesen ható s a vízbemerülés által gyöngített súlyerőt, és a csatorna irányában működő vizár erejét; úgy fogjuk találni, hogy a szemecskék, bármilyen legyen nagyságuk, ha fajsúlyuk a víz fajsúlyánál nagyobb, úgy a lefelé, mint a felfelé vezető csatornaszárban folytonosan, ámbár különböző lejtőségű pályavonalon, közelednek a csatornaszár külső oldalához, és ezzel, ha a csatorna elég hoszú, el is érik. Miután a zagyban lévő szemecskék osztályoztatása e csatornákban különösen attól függ, hogy egyik vagy másik csatornaszárban elérik-e vagy nem a csatorna külső oldalát, mindenek előtt határozottan ismernünk kell azon feltételeket, amelyek szerint az egyes szemecskék pályája a csatorna külső falát érinti. Azon szemecskék, melyek a csatornába léptükkor ennek belső oldalánál kezdik sülyedési pályájukat, egyébiránt egyenlő körülmények között bizonyosan a legkésőbben fogják elérni a csatorna külső oldalát. Tekintsük egy ilyen szemecske pályáját, mely az V. táblának első ábráján m pontnál érinti a levezető csatorna belső oldalát hova a befolyó zagy sebességénél fogva, s a bevezető vályú és a csatornaszár lejtőségének különbsége miatt könnyen eljuthat; az eset itt hasonló ahoz, mely Rittinger előkészítési tankönyvének 48-ik §-ában „a szemecskék sülyedése szintes irányú vizárban a czim alatt tárgyaltatik. Az ottan leszármaztatott egyenletekkel (111 és 119) megegyezőleg itt is a gyakorlat igényeit kielégítőleg fogjuk találni, hogy azon pálya, melyet a szemecske időszak alatt átfut, a, függélyesen lefelé a sülyerő hatása következtében y-i = <h tV D (d—1), és b. a csatornaszár kelső oldalával párhuzamos irányban működő vizár hatása következtében szd. E képletekben c3 = 2*44 egy ösztényező, melyet Rittinger számos kísérletei által határozott meg, G. a csatornában folyó zagy sebessége, D. azon legfinomabb szita lyuka, melyen a szemecske még átfér, és d a szemecske fajsúlya. A fentebbi z utat, mint összetettet, szétbonthatjuk egy függélyes útra y, — d sin X = 0.866 ct és egy szintes útra