Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-03-15 / 5. szám

40 Látható ebből, hogy a csatornaszár hossza a kü­lönféle nagyságú szemek darásabb nemeinél igen lassan növekszik, így válik ki egy 2' szárhosszaságu csatornából a 0­2 milliméter nagyságú zúzmány, míg egy különben hasonméretű, de 3' szárhosszúságú csatorna 0’05 milli­méter nagyságú szemecskéket ad, melyek már a zúzott érer finomabb nemeihez tartoznak. Ebben is bebizonyítja tehát az elmélet következ­tetéseit a gyakorlati tapasztalás, melyről fentebb említés létetett, mivel azonban a csatorna, mellyel e tapaszta­lás létetett, és melynek méreteire elméleti számveté­sünket alapítottuk, túlságosan tágas volt, óhajtandó volna, hogy szűkebb osztályozó csatornákkal is, me­lyeknek működése minden esetben szabályosabb, létez­nének ez irányban kísérletek, mire tisztelt szaktársai­mat ezennel fölkérem. A fentebbi elmélkedések gyakorlati értéke főképen abban áll, hogy az osztályozó csatornák méreteinek meghatározásánál a csatornaszár hosszát is számba ve­hetjük, és ennek megnagyobbítása által a csatorna ke­resztszelvényét kisebbíthetjük. Ámbár a csatornaszár hossabbításának is megv­an gyakorlati határa, mint a fentebbi táblázat adataiból kitűnik, de mégis igen alkalmassá lesz a darásabb zúz­m­a nemek osztályozására, mivel e végre a csatornaszár hosszúságát nem szükséges túlságosan nagyobbítani. Ezenkívül kitetszik a fentebbi elmélkedésből, hogy az osztályozó csatornákban, ugyanazon mód szerint válnak ki az osztályozott szemecskék, mint a tölcsérek­­ben, mert ezekben kiválik minden szemecske, mely a nyugvó víztömegbe átléphet, azokban pedig kiválik minden a­mi a csatorna külső oldalát eléri. Ebből azon­ban éppen nem következik, hogy a csatornák jobban nem működnek mint a tölcsérek, sőt inkább az itteni tapasztalás is azt bizonyítja, hogy a csatornák főképen a darásabb osztályokat szemlátomást jobban és tisztáb­ban osztályozzák és az iszaptól teljesen külön választ­ják. Ezt azonban a zagyfolyam egyenlő vastagsága s hossza mellett különösen a csatorna hegyébe vezetett tisztuló víznek lehet tulajdonítani, és azon körülménynek, hogy a zagy a csatornában szabályosabban folyik, mint a tölcsérben. Kettős okból óhajtandó, hogy az osztályozó csa­tornák a lehető legszűkebbre készíttessenek ; mert ekkor a zagy árja benne az egész keresztszelvényben egyen­lőbb sebességgel fog folyni, tehát hatása is szabályosabb és jobb leend ; másrészt pedig kiseb­bitetvén a zagyfo­lyam vastagsága, az egyes szemecskék ujjai nem fognak egymástól annyira eltérni, mint a tágas csatornában. Azon ellenvetés fog erre talán tétetni, hogy ha a csatorna tágassága igen megszoríttatik, főképen nagyobb intézeteknél túlságos szélességű csatornák lesznek szük­ségessé, melyek szerkezete alkalmatlan, és költsége­sebb is. Ezen akadályon azáltal lehetne segíteni, hogy a zagy osztályozás előtt megsűríttetik, t. i. bevezettetik a zagy mindenekelőtt egy nagyobb sűrítő csatornába, és csak a megsűrített, tehát mennyiségében jelentékenyen leapadt zagy osztályoztatik. Hogy azonban a zagy igen sűrűvé ne váljék, élt sűrűsége által a későbbi osztályozást ne akadályozza, elegendő lenne az említett czél elérésére, ha a zagy mennyisége egy harmadrészre leszállíttatik. Ily eljárás mellett az osztályozásra jelentékenyen kisebb méretű készülékeket nyerünk, melyek jobban fognak működni, és melyekkel könnyebben teljesíthet­jük az osztályozás azon kívánalmát, hogy mennél több­felé osztályozzuk a zagyot, tehát az osztályok számát emeljük, mi főképen nagyobb intézeteknél igen fontos és tekintetreméltó; ezen eljárás mellett tehát a tömé­­nyítést szabatosabban eszközöltethetjük a­nélkül, ho­gy e végre költséges szerkezetű készülékeket kellene föl­állítanunk. Már létező intézetek átalakításánál nehézsége­t okozana ugyan a sűrűbb zagy tovaszállítására szüksé­ges nagyobb lejtősség megnyerése, hogy ha e részben a süntő csatorna kifolyásához kivontató kisebb nyomás tehát kisebb magasság, és az osztályozó edények kiseb­b méretei nem pótolhatnák a hiányt, de új építéseknél egy ilyszerű berendezésnek mi sem áll útjában, ha az osztályozó edények a sűrítő körében czélszerűen al­kalmaztatnak. A fentebbi két táblázatba azon távolságok is fel­­vetettek, melyekben a szemecskék a csatorna külső ol­dalára épszögben bocsátott mi­n. vonaltól számítva érin­tenék ezen oldalt a felfelé vezető csatornaszárban, hogy­­­ha a zagy folyam legtávolabbi pontjából m, indulná­nak ki. Ez a következő elmélkedés végett történt. Az említett távolságok, a­mint a táblázatokból ki­tűnik, a darásabb szemecskék számára vagy nemlegesek, vagy igen csekélyek, és annál csekélyebbek lennének, ha a csatorna hegye elzáratnék, mert ekkor a darásabb szemecskék nem léphetnének a felvezető csatornaszárba azon legtávolibb ponton­­, mely a számvetésben alapul vézetett. E szemecskék tehát a csatornaszár külső fala mellett emelkedvén lehetségessé tennék, hogy a bezár­t hegyű csatorna felvezető szárából vezettetnének el egy magasabban alkalmazott nyíláson, mint ezt a 2-ik ábra mutatja. Egy ily szerkezete az osztályozó csatornának, ámbár kiállítása valamivel nehezebb, azon előnnyel járna, hogy a darásabb osztályú sütő zagy kifolyását a minden közlekedő csövek alkalmazása nélkül eszközöln­i lehetne, s ezáltal e csövek bedugulásának s az e miatt történő rendetlenségeknek gyökeresen eleje vétetnék , egyszersmind pedig kisebbíteni lehetne ezáltal azon ma­gasságot is, mely az eddigi szerkezetnél a kifolyás esz­közlésére szükséges nyomás végett megkivántatik.

Next