Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-03-31 / 6. szám

16­ 33. A 215. 216. 217. 218. és 219. §. a mér­tékilletékekről és bánya­vámról kihagyandók, helyükbe teendő: „Minden rendes 12544 □ öles vám­amértéktől, valamint a felsőmagyarországi hosszmérték után is évenkinti 2 frt. állandó illeték fizettetik. Kisebb határoktól, vagy határ­köröktől területükhöz mért illeték, 32.000 □ öles külmértékektől pedig 1 frt. fizettetik.“ Ezen illetékek fizetését szükségesnek tartja a gyűlés, hogy a fenálló bányajogosítványok folytonos evidentiában tartassanak. 34. A 225. és további czikkek a bányaha­tóságokról már részint az országbírói határoza­tok által megváltoztatván, részint elavulván, mellőzendők. A bányahatóságoknak a változott viszonyokhoz képest kell átalakíttatniok, és az igényeknek megfelelőleg szerveztetniök. E tekintetben a következő alapvonalakban kívánja a gyűlés kifejteni nézeteit azok iránt, melyeknek életbeléptét óhajtja. a. A bányabírósággal egyesített kerületi bányahatóságok egyaránt egy főnökből és tes­tületből álljanak, kapcsolatban a kellő számmal és alkalmas helyeken felállítandó bányahatósági helyettességekkel. Azon kérdésre nézve: Sel­­mecz, vagy Beszterczebánya legyen-e az alsó­magyarországi kerület bányahatóságának szék­helye ? megoszlanak a vélemények, a többség azonban Selmecz mellett nyilatkozik. b. Az egyesített bányahatóság álljon egy elnökből, egy törvénykezési előadóból, egy bá­nyaügyi előadóból, mint ülnökökből, és két vá­lasztott ülnökből. A bányahatósági helyettessé­­geknél legyen egy helyettes és egy írnok. c. A bányhatósági elnök, az előadók, a jegyző, és a helyettesek csak az ország alkot­mányos jogainak, törvényeinek, szokásainak, hivatalos és hivatozó nyelveinek ismeretével bíró magyar jog- és bányaügyi szakképzett honfiak lehetnek. 35. A 13 fejezet a büntetésekről szabadelvű alapokra fektetve gyökeresen módosítandó azon átalánosan fenálló jogi elv szemmeltartásával, hogy büntetésnek csak is a rész szándék létezése és bebizonyulása esetében van helye. 36. A 16. fejezet mennyiben részint már foganatosíttatott, részint a változott viszonyok­nál fogva már nem foganatosittathatik, mellő­zendő. 37. A 284. és 285. §. a kőszénről élénkebb eszmecserére adott alkalmat, és a nézetek három irányban fejlődtek. a. Felemlittetett Angolország példája, hol daczára a kőszén függőségének a földbirtoktól, ezen körülmény nem akadályozta, hogy ott a kőszénbányai m ár magasabb fokra fejlődjék, mint­más államokban, melyekben a kőszén szabad ipartárgy. — E nézet szerint nem az volna oka kőszéniparunk pangásának, hogy az a földbirtok tartozéka, hanem az, hogy közlekedési eszközök hiányában még nincs annak piacra és kelendő­sége. Nem is oly égő szükség tehát, hogy az em­­lített jogviszonyon minden áron változás történ­jék, mert a mellett is, ha van kőszéniparunknak életrevalósága, a legfőbb fokig fog az kifejlődni. b. Más részről nem vonatik kétségbe, hogy a kőszénnek felszabadítása a közipar érdekében kívánatos volna; de ezt teljesíteni mások jogai­nak sérelmével, méltatlanság lenne. — Minthogy pedig ősjogú tulajdonosai a kőszénnek a 848 előtti földesurak még nem kármentesittettek se megváltás se kisajátítás által; jogi szempontból tehát a tulajdonjog még mindég őket illeti; en­nélfogva gondoskodni kell módról, mellyel a kármentesítés eszközöltetvén, a kőszén felszaba­­díttathassék. A volt úrbéres nem tarthat sem jogot, sem igényt a kőszénhez; az úrbéri kárpótlásba a kő­szén bele­foglalva nincsen; a­mi pedig nem kár­pótoltatott, mint például a vadászat, bordézma­sat; ha bár a volt úrbéresek birtokával legyen kapcsolatban, még mindég a volt földesuré. Ez állván a kőszénre nézve is, a kármentesítési igény a volt úrbéri földeken lévő kőszénért is a volt földesurat illeti. E nézet szerint felszabadítandó volna ugyan a kőszén, de csak mások jog­igényeinek tekin­tetbe vételével, illetőleg a volt földesuraknak kármentesítésével. Tekintettel különben a jogsértésekre, melyek ezenkívül a volt m. k. helytartótanácsnak 1862. évi 60353. szám alatti rendelete folytán, ellenére az országbirói határozatok VII. rész 1. §-ban foglalt intézkedéseknek, a kőszén tulajdonosaira háromolnak; e sérelmeknek is az említett ren­delet érvényének megszüntetésével vége vetendő volna annyival is inkább , minthogy ezen rende­let által nemcsak alapjában ingattatik meg joga a kőszéntulajdonosoknak, tulajdonjog czimén birt tulajdonának szabad használatában és élve­zetében, hanem tiltatik olyanoknak gyakorlatá­tól is, melyeknek gyakorlatára törvény szerint jogosult; ellenben kényszerittetik olyanoknak teljesítésére, melyekre törvény szerint nem köteles, így tiltatik tulajdonjog czimén birt kőszén­tulajdonának önjogons felkeresésében és haszno­sításában, valamint annak szabad értékesítésé­ben; kénytelenittetik ellenben engedély vagy adomány kérésre, ha tulajdonjog czimén birt kőszenet — bár annak birhatására uj jogszer­zési czimre semmi szükséges — maga mivelni

Next