Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-03-31 / 6. szám
16 33. A 215. 216. 217. 218. és 219. §. a mértékilletékekről és bányavámról kihagyandók, helyükbe teendő: „Minden rendes 12544 □ öles vámamértéktől, valamint a felsőmagyarországi hosszmérték után is évenkinti 2 frt. állandó illeték fizettetik. Kisebb határoktól, vagy határköröktől területükhöz mért illeték, 32.000 □ öles külmértékektől pedig 1 frt. fizettetik.“ Ezen illetékek fizetését szükségesnek tartja a gyűlés, hogy a fenálló bányajogosítványok folytonos evidentiában tartassanak. 34. A 225. és további czikkek a bányahatóságokról már részint az országbírói határozatok által megváltoztatván, részint elavulván, mellőzendők. A bányahatóságoknak a változott viszonyokhoz képest kell átalakíttatniok, és az igényeknek megfelelőleg szerveztetniök. E tekintetben a következő alapvonalakban kívánja a gyűlés kifejteni nézeteit azok iránt, melyeknek életbeléptét óhajtja. a. A bányabírósággal egyesített kerületi bányahatóságok egyaránt egy főnökből és testületből álljanak, kapcsolatban a kellő számmal és alkalmas helyeken felállítandó bányahatósági helyettességekkel. Azon kérdésre nézve: Selmecz, vagy Beszterczebánya legyen-e az alsómagyarországi kerület bányahatóságának székhelye ? megoszlanak a vélemények, a többség azonban Selmecz mellett nyilatkozik. b. Az egyesített bányahatóság álljon egy elnökből, egy törvénykezési előadóból, egy bányaügyi előadóból, mint ülnökökből, és két választott ülnökből. A bányahatósági helyettességeknél legyen egy helyettes és egy írnok. c. A bányhatósági elnök, az előadók, a jegyző, és a helyettesek csak az ország alkotmányos jogainak, törvényeinek, szokásainak, hivatalos és hivatozó nyelveinek ismeretével bíró magyar jog- és bányaügyi szakképzett honfiak lehetnek. 35. A 13 fejezet a büntetésekről szabadelvű alapokra fektetve gyökeresen módosítandó azon átalánosan fenálló jogi elv szemmeltartásával, hogy büntetésnek csak is a rész szándék létezése és bebizonyulása esetében van helye. 36. A 16. fejezet mennyiben részint már foganatosíttatott, részint a változott viszonyoknál fogva már nem foganatosittathatik, mellőzendő. 37. A 284. és 285. §. a kőszénről élénkebb eszmecserére adott alkalmat, és a nézetek három irányban fejlődtek. a. Felemlittetett Angolország példája, hol daczára a kőszén függőségének a földbirtoktól, ezen körülmény nem akadályozta, hogy ott a kőszénbányai m ár magasabb fokra fejlődjék, mintmás államokban, melyekben a kőszén szabad ipartárgy. — E nézet szerint nem az volna oka kőszéniparunk pangásának, hogy az a földbirtok tartozéka, hanem az, hogy közlekedési eszközök hiányában még nincs annak piacra és kelendősége. Nem is oly égő szükség tehát, hogy az említett jogviszonyon minden áron változás történjék, mert a mellett is, ha van kőszéniparunknak életrevalósága, a legfőbb fokig fog az kifejlődni. b. Más részről nem vonatik kétségbe, hogy a kőszénnek felszabadítása a közipar érdekében kívánatos volna; de ezt teljesíteni mások jogainak sérelmével, méltatlanság lenne. — Minthogy pedig ősjogú tulajdonosai a kőszénnek a 848 előtti földesurak még nem kármentesittettek se megváltás se kisajátítás által; jogi szempontból tehát a tulajdonjog még mindég őket illeti; ennélfogva gondoskodni kell módról, mellyel a kármentesítés eszközöltetvén, a kőszén felszabadíttathassék. A volt úrbéres nem tarthat sem jogot, sem igényt a kőszénhez; az úrbéri kárpótlásba a kőszén belefoglalva nincsen; ami pedig nem kárpótoltatott, mint például a vadászat, bordézmasat; ha bár a volt úrbéresek birtokával legyen kapcsolatban, még mindég a volt földesuré. Ez állván a kőszénre nézve is, a kármentesítési igény a volt úrbéri földeken lévő kőszénért is a volt földesurat illeti. E nézet szerint felszabadítandó volna ugyan a kőszén, de csak mások jogigényeinek tekintetbe vételével, illetőleg a volt földesuraknak kármentesítésével. Tekintettel különben a jogsértésekre, melyek ezenkívül a volt m. k. helytartótanácsnak 1862. évi 60353. szám alatti rendelete folytán, ellenére az országbirói határozatok VII. rész 1. §-ban foglalt intézkedéseknek, a kőszén tulajdonosaira háromolnak; e sérelmeknek is az említett rendelet érvényének megszüntetésével vége vetendő volna annyival is inkább , minthogy ezen rendelet által nemcsak alapjában ingattatik meg joga a kőszéntulajdonosoknak, tulajdonjog czimén birt tulajdonának szabad használatában és élvezetében, hanem tiltatik olyanoknak gyakorlatától is, melyeknek gyakorlatára törvény szerint jogosult; ellenben kényszerittetik olyanoknak teljesítésére, melyekre törvény szerint nem köteles, így tiltatik tulajdonjog czimén birt kőszéntulajdonának önjogons felkeresésében és hasznosításában, valamint annak szabad értékesítésében; kénytelenittetik ellenben engedély vagy adomány kérésre, ha tulajdonjog czimén birt kőszenet — bár annak birhatására uj jogszerzési czimre semmi szükséges — maga mivelni