Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-03-31 / 6. szám

47 akarja; kénytelenittetik engedély­kérésre, hogy kutatás által felfedett kőszenet — illetőleg azon tulajdonát, mely felett beleegyezése nélkül senki, maga a bányahatóság sem rendelkezhetik — ér­tékesíthesse; kénytelenittetik továbbá szabadku­tatási és vám­amérték-illetékek fizetésére, vala­mint minden a hűbéri viszonyból folyó követel­mények teljesítésére, alája lévén vetve egyszers­mind azon rendszabályozó elbánásnak, mely az osztrák bányatörvény 13 fejezetének egész suly­kával nehezedik a bányaiparosra, mely szerint nemcsak hogy fokozatosan juttathatik az elnyo­másig, hanem ki van téve a hihetetlennek látszó eshetőségnek, hogy tulajdonától, — még pedig tulajdonjog czimén birt tulajdonától — elesik. Ennyi hátrányt az a 854 osztrák bányatör­vénykezés sem hozott Magyarországnak kőszén­birtokosaira, bár kimondotta a jogvesztést, leg­alább annak bekövetkeztéig tiszteletben tartotta a fenálló jogállapotot, nem korlátolván a tulaj­donost sem tulajdonának­ rendelkezésében, sem annak haszonélvezetében, csak egyre kötelezvén a 284. § szerint a tulajdonost, miveletének sze­mély- és vagyon­veszély elleni biztositására. c. A harmadik részről a kőszén adományo­zási tárgyul kivántatott felvétetni, és pedig min­den megváltás azaz a földbirtok tulajdonosának kártalanitása nélkül. Megváltásnak, kártalanítás­nak csakis ott lehetvén alapja, hol valakinek tettleges haszonélvezete beszüntettetik. Márpedig a kőszenet nem használó földbirtokos nemcsak semminemű tettleges haszonélvezetet nem veszít el, de annak tudatával sem birván, hogy a birtokához tartozó föld kőszenet tartalmaz, nem is biztalója annak. Szavazásra kerülvén a kérdés, a nagy több­ség az utolsó nézet mellett nyilatkozott. A gyűlés ezen óhajtásain kívül volnának még oly kivánni valók is, melyeknek elérésére a gyűlés nagy súlyt fektet, de melyeknek meg­adását nem a törvényhozástól, hanem a magas kormány kegyes intézkedéseitől várja. Ilyenek: a. A lőpornak és az üzlethez szükséges sónak a termelési árbani kiszolgáltatása. b. A bányászatnak a pénzügyministeriumtól a kereskedelem és ipar­ügyi ministeriumba be­osztása. c. A kincstári kohóknál a kerületi bánya­képviselők befolyásával oly beváltási árszabály érvényesítése, mely nem terhelvén meg a be­váltó kincstárt, annak a magánybányászat kárá­val hasznot sem hajtson, az amúgy is csak érté­kesítő mű gyanánk szolgáló kohóüzletből. Ezen igénye a bányászatnak annál inkább számolhat kedvező megoldásra, mert a beváltási kényszer idején a magánbányászat is adózott illetőleg járult a kohóm­űvek felállításához s fen­­tartásához, belé­vén az azokra forditott költségek a beváltási árszabályba számitva, s beszedetvén a bányászattól az olvasztási költség arany és ezüstben, holott a kohókiadások a folyó papír­pénzben fizettettek, és az olvasztási költség fejé­ben visszatartott arany és ezüstpénz után járó agro, a beváltó kohó által szedetett fel, a­nélkül, hogy az árszabályzat, az innen eredő hasznot az olvasztási költségek kiszámításában a bányászat­nak betudta volna. A lőporra nézve a méltányosság hozza ma­gával, hogy az, mint nélkülözhetetlen üzleti anyaga a bányászatnak, a gyártási árban szol­gáltassák ki számára. E kedve­zményben most csak a kincstári bányászat részesül, de miután az osztr. bányatörvénynél fogva a különbség a kincstári és magánbányászat között létezni meg­szűnt, s ez így mégis marad, nem méltányos, hogy annak jótéteményéből a magánbányászat kirekesztessék, miért is elvárja a gyűlés a ma­gas kormány igazságszeretetétől, hogy a kivétel megszüntetésével e kedvezményben a magánbá­nyászatot is részesítendi. A bányászatnak a pénzügy­miniszeri osztály­ból a kereskedelmi ministérium körébe való be­osztására nézve azon véleményben van a gyűlés, hogy a bányaipar, mint hazánknak egyik neve­zetesebb iparága, közelebbi viszonyban állván az ipar — mint a pénzügyi osztályhoz, illetéke­sebb helyen lenne a földmivelés- ipar- és keres­kedelemügyi ministérium ipar­osztályánál, mint van jelenleg a pénzügyministérium szak­körében. Végre azon szakértőknek kijelölésére nézve, kik a magyar bányatörvénynek végleges szer­kesztése tárgyában Pesten tartandó értekezletben, mint a beszterczebányai bányakerületnek kép­viselői részt veendők legyenek, a gyűlés Kaldro­­vits Andor selmeczi főbányagrófsági bányataná­csosban, és Balás Adolf beszterczebányai bánya­biztosban helyezvén bizalmát, ezeket nyilvá­nítja jelöltjeinek, és kívánja, hogy mint e gyűlés küldöttei részt vegyenek az értekezletben A vizvezető csatornákról. Viz és fa azon üzleti szerek, melyeket egy bányá­szat, vagy kohászat sem nélkülözhet. Átalában a viz­vezetéseknek jó karban tartása, s az üzlethez megkivántató fa megszerzése, nagy költ­­séggel jár, mely annál nagyobb leend oly műveknél, melyeknek több mértföldnyi vízvezetéseik, fából készí­tett csatornákból állanak. Legyen szabad tapasztalásunkból egy példát, erre nézve felemlíteni.

Next