Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-03-31 / 6. szám

49 azon kérdésre: várjon nem volna-e a csatorna — leg-­­­alább számos esetekben — más eszköz által pótolható ? Feleletül szolgáljon a következő elmélkedés. Egy 15" belső világú 4° hosszú csatornának (7. ábra az V. táblán) a nedvesített keresztszelvénye­i 88‘3 □"a hozzá kivántató 18" tőke teszen 42­0 k.lábot helyettesítsük ezen csatornát egy faragott fából ké­szített meder által (8. ábra az V. táblán), melynek ned­vesített keresztszelvénye.............................. 100 □' tehát nagyobb .............................................11*7 E meder elkészítésére szükséges 28° 8"-ra faragott fa, vagyis 7 darab 7" vastag, 4° hosszú tőke, melyek­nek a köbtartalma..............................44,8 k.l. tehát nagyobb csak .............................2,8 k.lábbal­ És ha e meder elkészítése többe is kerülne, ellen­ben a tartóssága is, legalább 3-szor nagyobb , és mel­lőzve vannak szilárd összeállításánál fogva, mind az elősorolt hiányok s költséges javítások , a mellett még azon nem eléggé becsülhető előny lesz elérve, hogy a mű elegendő vízzel rendelkezhetik,­­ legalább kedvező évszakban. Richter Gusztá­v, m. kir. bányamérnö­k. Patera Adolf kísérlete a réz kiejtésére cementvizből galvanismus által. A szomolnoki réztartalmu bányavizeket hosszú csatornákban szokás fémvassal érintkezésbe hozni, miáltal a réz belőlök mint fém kiejtetik. A bányavíznek réztartalma igen csekély, átlagosan h­­at réz van egy köbláb vízben. Ezen kezelés főbb hiányai a következők : 1- szer Sokkal több vasat fogyaszt el, mint a vegy­tani egyenérték szerint fogyasztania kellene. Az utóbbi 10 évben átlagosan 4 mázsa vas fogyasztatott el 1 mázsa réz kiejtésére, mit alkalmasint a bányavíz vasgálicz tar­­­talma okoz, mely a hosszú rézejtő csatornákban igen bőségesen érintkezvén a levegővel folytonosan elenyit­­tetik, és ezáltal az ejtvas átváltozását gáliczra elősegíti 2- or pedig a kiejtett réziszap igen tisztátalan, néha csak 12 % rezet tartalmaz, mert a képződött vas­­éleg hydrat, alji vassak, és az ejtvas idegen alkatrészei közzé keverednek, s ennélfogva szin­zése néha sok mun­kával jár. Végre az egész ejtőkészülék terjedelme igen meg­nehezíti a felügyeletet, s a réziszap kiszedése, és a réz letisztítása a vasról sok veszteségre nyújt alkalmat. Ezen hiányok elkerülhetése végett P. többféle módon kísérlette meg a rézkiejtést. Kénkönyen vagy kénnátrium alkalmazása nem mutatkozott czélszerűnek, m­ert a kivált rézkéneg a víz csekély réztartalma miatt i­gen sok időt kívánt, hogy leülepedhessél Jobban sikerült a kiejtés egy galván készülékkel, s P. úgy véli, hogy feladatát evvel megoldotta. (Isme­retes, hogy a rézgalicz oldat egy Dániel-féle horgany­réz telep hatása alatt szétbontatik, és belőle a réz mint tiszta fém válik ki, miután azonban igen soká tart mig a galicz oldat egészen szétbontatik, P. azon készüléket használta, mely Jacobi utasítása szerint a galvanoplas­­ticánál átalánosan alkalmaztatik. Egy nagy porczellán edénybe­n végre egy üveg cylinder állíttatott, melynek fenekét egy reá kötött hó­lyag képezte. A porczellán edénybe szemcseréz (gra­­­nulittes Kupfer) tétetett, és egy rézhuzal segedelmével összeköttetett az üveg edénybe állított vas- vagy hor­gany­lemez tekercseset, a porczellán edénybe öntetett a rézgálicz-oldat, az üvegbe pedig higított kénsavany. Ezen készülék által néhány nap alatt tökéletesen ki lehetett ejteni az oldat réztartalmát, és azon tapasz­talást tette e mellett­­, hogy a kiejtett réz főképen azon rézszemcsékre rakódott le, melyek a horgany- vagy vas­lemezhez legközelebb feküdtek, és a horgany- vagy vas­lemez leginkább azon a részén emésztetett fel, mely a rézhez legközelebb állott. Ezen jelenségek után, melyek egyébiránt már ré­gebben ismeretesek, P. olyképen állított össze egy ké­szüléket, hogy egy négységű faedénybe, melynek belső oldalai és feneke guttapercha lapok által vízhatlanná tétettek, egy likacsos (poros) agyagból készült négy­­szögű edényt úgy állított be, hogy hosszoldalai szorosan a guttaperc­ához illettek, de feneke, és rövidebb oldalai nem­ érintették a faedényt, s ennélfogva az agyagedény két végénél levő úr a feneke alatt maradt hézag által összekötve mintegy csatornát képezett, melybe a szem­cseréz létetett; az agyagedénybe vaslemezekhez úgy forrasztatott egy erős huzal, hogy a lemezlapok 4"'-nyi távolságban állottak egymástól. Ezen lemezlapok egy rézhuzal által vezető összeköttetésbe hozattak a szem­cse rézzel, az agyagedénybe higított kénsavany töltetett, a külső edényen pedig átvezettetek a gálicz-oldat úgy, hogy az az egyik végén folytonosan be, — a másikon pedig lefolyt. Egy oly oldat, mely a szomolnoki bányavízhez ha­sonló réztartalommal, köblábonkint 0 8 lat rézzel, birt, ezen kis készülékben, melyen át egész útja alig lj'-nyi hosszasságú, felét a benne volt réznek leejtette, és ha még egy második ily készüléken keresztül vezettetett, réztartalmát egészen elvesztette. Ennélfogva úgy látszik, hogy ezen kis terjedelmű készülék alkalmatos lehetne a rezes víz feldolgozására, tisztább ejtett rezet adna, és kevesebb vasfogyasztást okozna, mint az eddigi nagy terjedelmű csatornák. A szemcserezet koksz darabokkal is lehet helyettesíteni. (Verband), d. k. k. gerl. R. Anst.)

Next