Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-05-15 / 9. szám
73 ezer érczréteg azon sajátsággal bír, hogy midőn rajta keresztül nyomul fölfelé a víz, akkor meglazul, s hézagai tágulnak, hogyha pedig a víz felvomulása megszűnik, akkor a szemecskék szorosan egymáshoz állanak és egy igen sűrű szitát képeznek. A kis térfogatú de nagy fajsúlyú érczszemecskék melyeket a viz árja fölnem emelhet, a viz feltolulásakor mindég mélyebben sülyednek az érczdara közzé, mig végre a szitán áthullanak s a kádkészletet képezik ; a viz árjának azonban oly erősnek kell lenni, hogy a meddő szemek lesülyedését megakadályozhassa, valamint másrészt az érezdara réteg hézagai sem engednek a nagyobb térfogatú meddő szemeknek annyi helyet, hogy közéjük juthassanak. Már több mint egy éve, hogy a felső harzi zúzdákban ily sziták foglalták el a régibb árokszerek (Grraben)helyét, és működésükre nézve kiemeltetik, hogy szerkezetük egyszerű, kevés hajtóerőt kíván, kevés javítást okoz, nagy feldolgozási képességet bír, kevés helyet foglal és kevés felügyeletet s kézi munkát igényel. Egy ily kettős ülepítőnek rajzát mutatja a VII táblán a 4, 5, 6, és 7-ik ábra ; a, e, b, f, egy hosszas négyszögű vízedény oldalai, ezen edény a d deszkákkal két részre van osztva, melyek mindegyike ismét két részre osztatik a c deszka által, mely nem ér le az edény fenekéig. Az igy képzett osztályok kettejében a szilapok g vannak, a másik két osztály pedig h és i szitával láttatik el; a sziták és szilapok alatti része az edénynek tölcsér alakú és hegyben végződik , melynek nyílása egy fogóval is ellátott vékony rúdon levő dugóval tetszés szerinti nagyságra szabályozható. A szilapok igen tágan járnak, a felettük végződő csövekből pótoltatik az elfogyasztott viz , egy közös tengelyre, melynek fekhelyei az új gerendákhoz erősitvék, s mely a szijkorong segedelmével forgattatik, vannak akasztva a szilapok rudjain, a forgatvu csap a korongra van erősítve oly módon, hogy a szilap emeltetését tetszés szerint szabályozni lehessen, e korong szerkezete a 7-ik ábrán látható. A töményített kádkészlet csatornával vezettetik a gyűjtő edénybe , az ülepítőn végig folyt zagy pedig, melynek alsó része darásabb és még érczes pontokkal bíró szemeket tartalmaz, az a oldal hasadékain foly ki, és a darásabb rész edénybe, a finomabb pedig m csatornábe ömlik; ez utóbbi végkép elbocsáttatik, az l edény készlete pedig, ha szükséges, újra a nyilak alá jön, hogy finomabbra törettessék ; b oldalnál vezettetik a zagy a hülepiteszitára melyen végig folyván, a d közfal hasadékain át i szitára lép , és ezen is végig folyván vagy egy harmadik szitára, vagy pedig l és m edényekbe ömlik. A szilap 3/g' magasságra emeltetik 120-150- szer egy perczben; a feldolgozott zagy szemnagysága 2—21/4 miliméter. Mind a szita mind a szilap szintesen fekszik, a válaszfal alatti nyílásnak oly nagynak kell lenni, mint a szita vagy szilap felülete, hogy a vizár sebessége mindenütt egyenlő legyen ; a szilap legmélyeb állásában közel legyen a válaszdeszka alsó széléhez. Minél finomabb a feldolgozandó készlet, annál vastagabbnak kell a szitát fedő érezdara rétegnek lenni, (2—4,") melyen a zagy —1" magasan folyik. A szita lyukai ólomfényle számára 1 miliméter nagyságúak, rézkovand vagy horganyfényle számára 1/2 millió. Szegényebb zúzérczeknél egy kettős ülepitő elegendő de ha a zúzércz gazdagabb, vagy ha ólomfényle mellet még a rézkovandot vagy horganyfénylét is elkülöníteni kell, akkor három vagy négyszitás ülepítőt használnak. Berg- und Hütt. Zeit.) Langen Emil adalékosztó készüléke. Az olvasztandó anyagok helyes feladása egyike a rendes olvasztási folyam alapfeltételeinek; ha az adagolás nyitott toroknál kézzel történik, akkor természetesen egészen tetszésünk szerint oszthatjuk szét az adalékot; de oly magasolvasztóknál, melyeknek torkát a gáz felfogása végett zárva kell tartani, más módokról szükség gondoskodni, hogy az olvasztandó anyagokat oda vezessük az adagolásnál, ahol lenniök legczélszerűbb. Azon készülék melyet e végett Langen Emil használ, a VIII táblának ábráján látható, egy öntöttvasból készült tölcsér a képezi az olvasztó torkának legfelső részét , és a baranyával a falazaton nyugszik . p állvány tartja a gázfogó készüléket, ez egy függélyes cső e f , mely az olvasztó toroknyilása felett áll, s melyhez felső részén a gázvezető / g csövek vannak erősítve, alsó széle pedig c?-nél fel van hajtva és egy körvályut képez, mely vízzel telve tartatik ; a toroknyílást elzáró készülék egy öntött vasból készült megfordított tölcsér n d, melyhez kívülről egy lemez cylinder ne van erősítve, felső része pedig a tölcsérnek r-nél le van hajlítva és egy gyűrűt képez, mely az emlitett d vályúban lévővizbe belemerül s ott tökéletes zárlatot képez ; a zárkészülék alsó része rí-nél az an tölcséren nyugszik, és apró érczekkel vagy tüzelőkkel szintén teljesen elzárható. Az an tölcsér alatt több csatorna van alkalmazva, melyek az osztó vaslapoknak szolgálnak vezetékül, e lapokat tetszés szerinti számban lehet alkalmazni és küljebb vagy beljebb tolni. Az olvasztandó adalék vagy tüzelék az es és c közötti üregbe töltetik, s midőn ideje van, hogy az olvasztóba bocsáttassék, felemeltetik a zárkészülék ad az i ki emeltyűvel, melyre l m lánczczal felvan akasztva ; ekkor az adalék az olvasztóba hull, és pedig a nagyobb darabok a b lapok által a középpont felé vezettetnek, míg