Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-15 / 10-11. szám

76 azzal a torok nyílásokon kifelé tóduló, és ott a csövekkel érintkezésben elégő gáz mennyiségét, minimumra fogják alább szállíthatni. De a­mennyire eddigi tapasztalásaink bizo­nyítják, nem jó nagy­ olvasztóinknál a gázokat túl magas kürtővel kiszívni, hanem csak úgy felfogni, hogy legalábbis V12—es hüvelyknyi víznyomással mozduttassanak tova a gázvezető­csövekben, nehogy a karamokon felszívott lég folytonos durranásokat okozzon, mi a bajt még inkább növelné. Ily túlzó és hibás okokkal támogatott esz­közök alkalmazása nem ritkán szüli ama előíté­letet, mely például Skótországban uralkodik majdnem átalában a torokgázok felfogása ellen — hol valóban fel is hagytak vele, azt állítván, hogy a lég­hevítő készülékek és a gőzkazánok gázzali fűtése, a szénével szemközt, semmi taka­rékosságot sem eredményesett. Az tagadhatlan ugyan, hogy az olvanyag különféleségeivel kü­lönféle olvasztói intézmények is igényeltetnek, és nemkülönben, hogy az ugyanazon viszonyok közt kínálkozó hőforrást különféle módon merít­hetjük ki; de korántsem hihetjük, hogy a gáz­­lecsapolásnak oly nagy horderejű befolyása volna, hogy az a termelék minőségire nagyon érezhetően nyilvánulhatna. Úgy állítta­­tik például Cumberland és Workington kohóinál, hogy a toro­k gázok tova vezetése, tör­ténjék a felszívás még oly tökéletes készülékkel, a besseni ér­zésre való nyersvas előállítását gátolja. Hanem ezen állítás eddig a Continens, név­­leg Svédország és Ausztria kohóinál be nem bi­zonyult, habár az elsőbbek gázaikat a legkez­detlegesebb módon és túlzottan aknázzák ki,­­ és mindazáltal legalább is szintoly jeles besse­­merféle aczélt gyártanak mint az angolok. Egyébiránt további tanulmányozások és gyakorlatbeli észlelésekre kell bíznunk megfej­tését annak, hogy mennyiben függnek össze az olvasztóbani jelenetek az olvasztók eltérő szer­kezeteivel, az olvanyag vagy a többi mellékké­szülékek és eszközök tulajdonaival, a fútólég vezetése módjával (Windführung), vagy végre az olvasztói üzem ápolgatásával. A partyféle tölcsér vagy osztó­kúp (Ver­­theilungskegel), mint már említettük, eddig a leg­­kiterjedtebb alkalmazásra akadt a gyakorlatban, kivált az angoloknál, mi dönthetlen bizonyítéka annak, hogy a felfelé tóduló gázfolyamot a meny­nyire lehet a falazattól el- és a pestakna köze­péhez, az elegy oszlop legbelsejébe szükséges kényszeríteni; mert hiszen ama osztó­kúppal, melylyel tudomásilag az adalék apraját a falhoz, nagyobb darabjait pedig attól kevéssel távolabb ad­ogálják fel, egyebet el nem érhetni, mint hogy a gázoknak a falazat melletti fölemelkedése meg­­nehezíttetik, és, ha szorosabban veszszük, hogy a tüzelék eléghetése , tehát a hőveszteség, a­mennyire lehet, meggátoltatik. De hagyjuk ám a feladott elegyadalékot, ha vele a tüzelék rétegét eltakartuk, egynéhány lábnyival alább a pestakna belsejébe sülyedni, úgy nemsokára mutatkozni fognak elébb a tü­zelék egyes darabjai , melyeket a súlyosabb érczdarabok a falhoz szorítanak, azután pedig lassankint fölszínre töend a tüzelék egész rétege; úgy tehát nem mondhatni, hogy ezen gyakor­lati osztó­kúp ezen egyetlen egy feladatának megfelelne, és egy tökéletlenséginél fogva szintén nem ajánlható. Nem szándékozom itt az eddig gyakorlatba vett közepes gázfogókat és az azokkal egybekö­tött adalék­osztókat mind megvitatni, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Rajnavidéken majdnem kizárólag alkalmazott langenféle !­ gáz­fogó nemcsak bonyolult külseje miatt nem ajánl­kozik az utánzásra, hanem már azért is nem, mivel hogy a második nem kevésbé fontos fel­adatát, az adalék­osztást, nem oly tökéletesen teljesíti, mint azt oly nagyszerű készüléktől joggal igényelhetnek. És ezen bajban sinlik majdnem valameny­­nyi hasonló szerkezetű gáz­fogó. Mások, mint például a k­erdei 6. számú nagy olvasztónál alkalmazott hoffféle 2 2) fogó, vagy Coingt, 3) Chaudefaut 4), vagy Piou 5) gáz­fogója, melyeknél ezen követelésnek teljesítése is akart számba vétetni, a torok­nyíláson túl­nyúló gázvezetőcső miatt szintén nem ajánlkoz­nak nagyobb adalékkal táplált, vagy kisebb faszénnel sűtött, olvasztók számára. Esqual 5) pár évvel ezelőtt egy sajátszerűen szerkesztett gázfogót ajánlott, melyből némi ja­vítgatással sikerülhetne olyan olvasztói készülé­ket előállítani, mely mindazon gyakorlati kö­veteléseknek képes volna megfelelni, melyeket egy a középben eszközlött gáz-lecsapolástól és egyszersmind okszerű elegy- és tüzelő-adagá­­lástól igényelhetni. Ezen gázfogó főszerkezetében a IX. táblán látható 6-ik ábrától csak annyiban különbözik, hogy a fő­cső a a kúppal­ca tökéletesen össze­függ, az akna torkába még vagy 2 lábbal lejebb alkalmaztatik, hogy a torok nyílását vízbe nyúló fedéllel el lehessen zárni, és végre azáltal, hogy a fogó alsó széle­i­nél kapdad toldalékkal bir, melynek feladatául nem tűzetett ki kevesebb. *) 4) Lásd Kerpely vaskohászati jelentéseinek II. évfolyamát, 130. 1. 2) s) 5) és c) ibid, I. évfolyam 150—152. 1.

Next