Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-15 / 10-11. szám

77 mint az elegyet a parryféle tölcsér módjára a falazathoz hozni. De nem is tekintvén azt, hogy ezen kapdad, kazánlem­ezből készült toldalék rövid használat után lefelé hajlik, hanem az érczelegy kisebb és nagyobb részeinek külön­válása sem mehet az összes tölteléknek lassan­­kint történő b­eleb süppedése folytán oly mó­don véghez mintha már esés közben és az ada­­gálás tété által eszközöltetnék. A tüzeléktől pedig, melyet az érczczel együtt ugyanazon korosztályba adnak fel már előre vonják meg a lehetőséget, hogy az akna közepit, a­hol előkészítően hatnia kellene, el­foglalja. Ezen akadályok és hiányok elhárítása vé­gett olyan új szerkezettel láttam el Esqual gáz­fogóját, melylyel, saját azzal nyert tapasztalá­saimnál fogva van reményem, hogy mind koksz­­szal mind faszénnel fűtött, akár kisebb akár nagyobb olvasztóknak meg fog felelni. A ruszkóbányai, Lóznának nevezett vas­kohó, melyet 1866-ban saját terveim szerint épí­teni volt szerencsém, az első faszénnel fűtött nagyolvasztót bírja, melynek torokgázai közepes fogóval vezettetnek tova. Az alkalmazott gázfogó az ábrához hasonló szerkezettel láttatott el. Az idézett vázlat maga már egynéhány további javításaimat bírja és ilyformán ajánl­­tatott a Diósgyőrött építendő vasgyár nagyol­vasztói számára. A róznai gázfogónál t. i. egy második kisebb kúppal eszközöltetett a gázok elzárása e­lél, holott ezt most a függő lemezzel­­­ tökéletesebben és egyszerűbben el lehet érni. A feldóduló torok­gázok ezen készüléknél a hengerded, alól nyílt csőbe­n húzódnak, innét 4 lapított üres karon­g­át a körüregbe­n; min­den karnak az üregbe nyúló nyílása fölött tör­melékkel elzárt tisztító lyuka­­ van. Ha a sűtőszert akarják feladni az emeltyű h lefelé nyomatik, azáltal mind a kúp c mind a rajta függő lemez f felfelé emelkedik, és a tüzelő, ha előbb l-be töltetett a fogó belsejébe, l-ba hull, vagy pedig készen álló hintós sze­kérkékkel abba egymásután bele döntethetik. Ha pedig az ércz-elegyet akarjuk feladni, ez a kúpfeletti űrbe, 1-be, töltetik — mi a gázok jobb elzárása miatt minden végzett adagálás után történhetik, — és ha ezután az emeltyű hátulsó vége alant kihorgoltatott, a kúp a rajta fekvő elegy súlya miatt 6 hüvelyknyire lefelé csúszik és igy az elegyet egyúttal, a parryféle tölcsér módjára, az akna körszél­hez a falazat­hoz adja fel. A gáz­ fogót jó legalább is 6—7"'-nyi vastag kazánlemezből előállítani, azon felül a karok alá fektetett gyámkarokkal m­ellátni, melyek egyrészt a körülfutó öntöttvas abroncscsal­­, másrészt pedig a körüreg­­i béltábláival­­ ho­zatnak kapcsolatba. A fogó­cső­d és a körszéli elegy-ür­k közti arány kipuhatolása, a toroknyilás és a minden­hai üzem­viszonyokhoz képest eszközlendő. Ha a gyár többi intézményeivel a hintás targonczák a feladagolásra alkalmasnak nem mutatkoznának, úgy is lehet rendezni a torok­nyitás felett fektetett vaspálya-síneket, hogy az alul nyiló adag targonczákkal a torok nyitására el lehessen menni. Én a róznai kohónál elég jó előnnyel hasz­náltam a Kert Metallurgiájában leírt hintás tar­­gonczákat (III. kötet, 284. old. III. tábla 75. és 76. ábra.) KERPELY ANTAL: Richter G. hengeralakú forgó­kagylója. Igen sokszor megtörténik, hogy a zúzott érer osztályozását közönséges vályúkban kell végrehajtatnunk, mert a létező helyi viszonyok mellett tölcséreket vagy osztályozó csatornákat nem alkalmazhatunk; a vályúkba leülepedett különnemű készletek ezen esetben külön edé­nyekben, a zagylókban, ismét vízzel kevertet­­nek, és szerelhető zagygyá alakíttatnak át. A folyton működő lökszerek azonban oly egyenlő sűrűségű és mennyiségű zagyot kíván­nak a szerelés folyama alatt, hogy működésük tökéletességének ezen feltételét közönséges zagy­lókkal vagy kavarzagylókkal nem lehet oly mértékben teljesíteni, hogy az eredményt kie­légítőnek nevezhessük; sőt ha szigorún akarunk ítélni, a tölcsérek és osztályozó csatornák sűrű zagyát sem találhatjuk oly egyenlőnek sem sűrűségére sem mennyiségére nézve, mint azt a folyton működő lökszerek üzeme kívánatossá tenné. A Rittinger tankönyvében (368—369. lap.) leirt kúpos forgózagyló e tekintetben minden igényeknek megfelelhet ugyan, de szerkezete nem elég egyszerű arra , hogy közönséges ügyességű ácsok és kovácsok elkészíthetnék, s ennélfogva költségesebb is. A VIII. tábla 2. 3. 4. és 5-ik ábráján lát­ható hengeralakú forgó­kagyló, melyet az úz­­völgyi 2-ik számú zúzdánál két kettős folyton működő lökszér ellátására készítettem, teljesen kielégítőleg működik, egyenlő sűrűségű és menü-10*

Next