Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-15 / 10-11. szám

85­ ­város határának meghatározása forog szóban. Ilyen formán egy még nagyobb terület — például egy ország, ▼agy birodalom területének meghatározásánál egységi mérték a négyszögmértföld is. De azért még eddig egy magyarnak sem jutott eszébe, valamely birodalom vagy falu területét, az egységek nevével — „négyszög“-mért­­földnek“ „holdnak“ — vagy az összes mértékek nevé­vel — „mértéknek“ nevezni. Az eszmék rokonságánál fogva megesik még az is , hogy midőn egy műszót elneveztünk, azáltal ki van már fejezve más műszók értelme is, s így a ragaszkodás né­mely sajátságos szóhoz egészen feleslegessé lesz. A „Mass“ is az ilyen szók közé tartozik. Minélfogva nem látom az okát, hogy midőn a magyar ajkú bányászok közt a bányabirtoko­s terület kifejezésére ős — s a gyakorlatban egymástól tisztán megkülönböztetett, mű­szók divatoznak — a „Masz“ szó tisztelt fordítója an­nak szerinti értelmezéséhez miért ragaszkodott ? S a határ helyett a „mérték“ elnevezést a bányajogi téren a magyar irodalomba mért erőltette be ? Az idegen ajkú nép, a magyar — tehát reá nézve idegen szók mélyebb értelmezésével nem sokat törődik — azt a fordított szó éppen úgy kielégíti, mint a mű­­nyelvészetileg megalkotott legjobban találó ; de a ma­gyar bányász előtt, kinek a nyelvi szelleme vérébe ol­vadt be, az ilyen elnevezés mindig ferde, s a nyelvben * meg nem tűrhető germanismus marad. A „határ“ szó nemcsak azon vonalt jelenti, mely két egymással érinkező terület között létezik! A „határ“ azó először bizonyos területet jelent — például, midőn azt mondjuk : a falu vagy város határa, akkor mindég azon területet értjük, mely a falu vagy város körül fek­szik, és ahoz tartozik. A határnak „Gränze“ „Markscheide“ értelme má­­sodjelentésű, s midőn ezt értjük alatta, mindig oda kell gondolnunk a „szél“ vagy vonal kiegészítő szócskát is — mint „határszél“ „határvonal“. — A határszónak az értelembeni használata a magyar nyelvvel egyidejű. Ezen birtok területek kifejezésére a határ szón kívül nincsen is más szavunk. Például azt mondjuk: „a város határán vannak erdőségek, bércek szántóföldek, kaszá­lók, mocsárok“ sat.­­ „az én határom eddig terjed, itt kezdődik a szomszédom határa“. Midőn a gyakorlatban így van alkalmazva miért akarnák a határ jelentését kirekesztőleg, csak két terü­let közti vonal megjelölésére szorítani ? A bánya­határ elnevezést, mely éppen oly szigorún körvonalazott terü­letet jelöl, mint a falu­ vagy város határa, s éppen olyan régi, mint a magyar bányász, szándékosan miért rom­bolnék le ? Talán azért, hogy egy képzelt szükséges­ségből németből magyarra által germanizált idétlen mű­szónak — mely a magyar ajkú nép közti meghonosu- láéra úgy is soha sem számíthat — elfogadásával, a magy. bánya mfinyelvészet terén több ehez hasonló ide­gen samatu szóknak is előre utat egyengessünk ? A nyelvészeti reformok ezen neméből kevés is sok kárt tesz a nyelvben ! Tehát ne ostromoljuk azt a mi jó, s a gyakorlat által már el van fogadva; hanem minden figyelmünket, s szakismerettel párosult n­yelvtudo­­mán­yunkat irányozzuk oda, hogy műszavaink jól idomultak, s találók legyenek ; a hosszúnak tetsző, de jó hangzású szókat ok nélkül ne faricskáljuk el; s hogy műnyelvünk a semmit sem jelentő, félszeg idomzatu, gombaként szaporodó nem magyar zamatu szóktól men­től elébb megtisztuljon. Valamely eszmének minden lényegesebb jellem vonását egy szóban összepontosulva ritkán találjuk fel, de azért reméltem egy műszótól annyit még­is mindnyá­jan megvárunk, hogy az a kifejezendő tárgynak vagy eszmének a legfontosabb, é­s a­hol szükséges megkü­lönböztető sajátságát fejezze ki. A fémtermelésre vonat­kozólag a kinyerendő fémekben kár, vagy veszteség kétféle módon történhetik: mechanikai kezelés, vagy a hőség befolyása által. Már most ha érthetőleg akarunk beszélni a szenvedett fémveszteség megnevezésénél, azt meg kell, hogy különböztessük, s tisztán ki kell hogy fejezzük, hogy a veszteséget mi okozta, váljon mecha­nikai után vagy a hőség befolyása által jött-e létre ! kü­lönben műszakban a veszteség fő jellem vonása nem lesz feltüntetve. A „Feuerabgang“ szóban a fősuly arra van fektetve, hogy itt a veszteséget tűz idézi elő. A „hő“ vagy „tűz“ szót a „Feuerabgang“-ot helyettesítő magyar műszóból sem lehet hát kihagyni, mert ámbár igaz hogy a kár mind a pörgetésnél, mind az olvasztásnál a fém­ben történik, de ezen károsulás kifejezésénél a kohász szeme előtt azért a „fém“ mégis csak mellék — s olyan dolog marad, mely önként értetődvén — a műszóból kimaradhat. Ha a fémveszteségek megkülönböztetése végett, a „tűz“ kifejezése itt nem lenne olyan lényeges , akkor a Feuerabgang helyett „abgangot“ vagy „Metall­­abgangot“ a német is használhatott volna! Ha az „értékí­vényben — Anschlag — az olvasz­tásnál a hőség által okozott, ki nem kerülhető vesztesé­get — melyet a beváltott anyag fémtartalmából előre lehúznak csak „fémveszteségnek“ neveznék: ezen kifeje­zés ellen a beváltó bánya­társulatok kifogást tehetnének , mivel a fémvessték más után történhető veszteséget is fejezhet ki — az értekítvényben a fémtartalomból pedig csak azt a veszteséget húzhatjuk le, melyet az olvasa­táénál a hőség idéz elő. Fémveszteség lehet tehát a zúzdánál, vagy a per­gelt liszt kilúgozásánál egy lúgzó intézetben, elfolyás csepegés vagy elhullatás által, de ott hol a „korlát“ létrehozásánál „meleg“ a tényező — ezt mint leglénye­gesebbet a műszóban ki kell hogy tüntessük. Ha a tűz által okozott fémveszteség kifejezésére, — Szakértőleg elemelve, felfejtett okokkal támogatva valaki jobb szót mond, a „hőkorlatot“ még mielőtt életbe léphetne, rögtön nyugalmazzuk, de még eddig 11*

Next