Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-15 / 10-11. szám

mind külalakját, mind könnyen érthetőségét tekintve, a „Feuerabgang“ kifejezésére a „kőkorlat“ a legtalálóbb műszó. *) N.-Bánya tavaszelő 12-én 1868. Lengyel Endre. Nyilatkozat azon „Bányaügy“ ezi­m­i czikk­­nek a kémlészetre vonatkozó pontjára, mely a „Pesti Napló“­­. év ápril 29-iki szá­mában jelent meg. A „Pesti Napló“ i. é. ápril 29-iki számában megje­lent a „Bányaügy“ czimű czikk ezen pontjára:“ midőn egy próba — mázsa lisztben a nagybányai kémlelte az ezüstek nyomát, ólomban 5, rézben 1­­ fontot jelzett — mutatott a gölniczi ezüstben 1l­latot, ólomban 18, réz­ben öt fontot. Ezen eltérés ha való nagyszerű c­sat, — ha a figyelmeztetés nem is hozzám van intézve, de mi­után a szepességi Nagybányán működő salak turzó tár­sulat kísérleti kémléit rendesen én szoktam készitni, felhiva érzem magamat a kémlék készítése tárgyában, e rövid nyilatkozatban a valót megmondani. Ezen pontot illetőleg valóban szükséges volt oda tenni, hogy „ha való“ — mert hogy valaki azon kémle lisztből, melyben én az ezüstnek csak nyomát találtam, ■ lat ezüstöt hozzon ki, az merő képtelenség, s ámí­tásnak is sok. Az olyan egyén a­ki ilyesmit állítna nem a kémlész, hanem inkább bűvész volna. Ugyan­is , ha az arany, vagy az aranyos ezüst szem­­, csak a kémlő lisztben bizonyos számtani arányban vol­nának feloszolva — például ha minden porszem cso­­­­portban 19 pusztakő porszemre egy aranyos ezüst por­szem esnék, s ez az arány az egész beolvasztandó liszt mennyiségre nézve állana , akkor a fémkémlésztől jog­gal lehetne kívánni, hogy az arany- és ezüst kémlék bár­hol készíttessenek is, mindenütt egyenlők legyenek. Azonban, valamint a telérek alakulásakor működött föld alatti mozgalmak a kőzet alkatrészeinek porszemcséi között nem hozhattak ilyen arányt létre : éppen úgy nem lehet várni, hogy a kohó termékekben, vagy az­­összekavart kémle lisztben a puszta porszemeknek az aranyos ezüst parányokkali felelegyülése m­ilyen arányban történjék. Különbségnek a kémlék között tehát múlhatatla­­nul lenni kell. Ha ugyanazon kémle lisztből két kémle tökéletesen egyenlő, az éppen olyan történetes, mintha­­köztök 1, 2. vagy talán 4 ezered résznyi különbség van. S az egyformaság oka éppen ezért nem a bemért két Szerk. kémmázsa lisztben lévő soha nem egyenlő ezüst mennyi­ségben , hanem mindig a külbefolyásban — tehát a kémle készítésénél inkább, vagy kevésbé sikerült eljá­rásban keresendő. Ilyen szembetűnő különbség azonban, milyet a „Bányaügy“ felmutat — ha jól volt a ke­rmencze melege vezetve — még a legrosszabb esetben sem fordulhat elő, mert itt a kivitel sikere nem függ annyira a kémlét ügyes vagy ügyetlen kezefogásától mint például a réz kémlésénél! Ha a készülékek hiba nélkül vannak berendezve a szemcse jó sikerülését itt mindig az határozza el, hogy az üzles (Treiben) bevég­ződésénél a kemenczék milyen hőben voltak. Az üzlés vége felé — midőn az ólom jobbadán már elvált az ezüsttől, s éppen ezen okból ennek folyó állapotban ma­radása magasabb hőfokot igényel — ha a hőfok hirtelen leapad, az ólommal együtt az ezüst is megfagy. Ilyen­kor aztán természetes, hogy az ezüst szemcse nehezebb lesz, mint lett volna tiszta állapotban, és pediglen éppen annyival nehezebb mint a mennyit nyomna az az ólom, melyet emeltebb hőfoknál még el kellett volna az ezüst­től kergetni. Ha Gölniczen csakugyan azt a lisztet kémettek meg — a­mit nagyon kétlünk — melyet mi itten Nagy­bányán, akkor a felmu­tatott nagy különbség vagy ezen az után, vagy azáltal jöhetett csak létre, hogy a Göll­­niczre küldött salak kémle lisztbe a salak halmazból valami olyan kény darabka került, mely ezüstben, ólom­ban, s tán rézben is gazdag volt. Különben azt minden kohász tudni fogja, hogy ezüst é­s a felolvasztott anyag minősége szerint arany nélküli salak nincsen, s nem is lehet; nyomukra legalább mindenütt találunk ; mert az ezüst némely anyagokhoz mohon ragaszkodik; az aranynyal együtt azokba belé elegyedik, s mielőtt elkülönülve a kemencze gübüjében (Ofensumpf) az ólommal vagy kenvvel egyesülhetnének, a könnyebben folyó salakkal az orvából (Schmelzraum) kifolynak. 5-től 12 ezredrészig, sőt egyes kényes dara­bokban még több ezeredrésznyi aranyos ezüstöt is lehet kimutatni mind a régi, mind az újabbkori salak hal­mazokban , de tiszta kénytelen salakban többet igen ritkán. Az ilyen tartalmú salakot pedig haszonnal fel­dolgozni nincs mód ; az ilyen salak csak akkor válnék feldolgozhatóvá, ha legalább 9 ezred rész aranyos ezüst mellett arany tartalma is magas volna. A tények ily állása mellett ha még is van oly kém­lész a ki a t?,­lat ezüstöt ott mindenütt kihozza a hol mi azt csak a fennebbi arányban találjuk, az olyan kémlészt mi magosra becsüljük, mükémlészetét bámuljuk, de egy­szersmind azt is elvárjuk tőle, hogy — az ő műkémlé­­szete szerint — a salak halmazokban rejlő roppant arany s ezüst mennyiséget az állam kárára nem fogja engedni tovább is elveszve heverni! A feldolgozási módok készen állanak számára , mert ill­lat tartalmú anyagot, foncsorozás s lugozás­­ utján is haszonnal lehet feldolgozni. *) A méltányosság szempontjából kötelességünknek tartottuk ' e Válasz felvételét, s közöljük azt minden további észrevétel nélkül , tisztelt­ olvasóink ,és. a­ gyakorlat be fogják bizonyítani, hogy ruelyi- ifiúi, véleménye helyesebb. . . . , 86

Next