Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-15 / 10-11. szám

,hogy a szerződésileg kötelezett szállításoknak eleget tehessenek. A behozatal Siléziából egy hó alatt 200,000 mázsát tett. Egyszóval a nyersvas utáni keserlet a je­lenlegi kínálattal nem fedezhető többé , hihető, hogy hosszú ideig nem is lesz. A vasipar alapja a vaskő és szén. Vaskövünk, még­pedig kitűnő minőségű, van bő­ven Felső-magyarországon, Erdélyben és az alpesesek­­ben. E bőséggel azonban nem áll kedvező arányban a szén. Csehországot kivéve a vasipar egész Ausztriában és Magyaországon faszénnel űzetik. Az erdőség azonban, e faszéntelep nem terjed, hanem egyre apad. A vágható­­faállomány elfogyott s azon erdőségek, melyeknek kö­zelében vasgyárak léteznek, már túlságosan is ki van­nak pusztítva. A fanövés mesterségesen nem fokozható. S ha az erdőkben utak fognak vágatni vagy beléjök épen vasutak fognak vezetettni s így a faszállitás meg­könnyebbül, a mindenütt szükségelt fa ára e helyeken emelkedni fog s az erdőben a fa ára oly magas lesz, hogy az olvasztó kemenczék nem fogják megfizethetni. Ausztria kőszénnel sincs valami túlságosan meg­oldva, nagyobb mennyiségben csak Csehország barna széntelepeiben, sieres minőségben csak Erdélyben a Zsila völgyében jön elő. Csehországot kivéve kőszéntelepek sehol sincsenek közel a vaskőtelepekhez s szabály szerint mindig a sze­net kell a vaskőhöz szállítani, megfordítva csak akkor, ha a vaspiacz a kőszéntelephez van közelebb. Ily körülmények közt a felső-magyarországi, az­­erdélyi és alpvidéki vasipar jelentőségének súlypontja nem fekhetik a termék olcsó, hanem a termék jeles voltában. Az osztrák birodalomban előállítatni szokott 7 mil­lió mázsa vasból mintegy 5 millió minősített vas, míg egész Európának körülbelül 170 millió mázsára menő vasán­ál a minősített vas csak mintegy 10 millió mázsát tesz. Bátran állíthatjuk, hogy az ausztriai és magyar vas oly jó, hogy sok tekintetben más vas által nem is pótol­ható s mindenütt akadna vevőkre, ha ezeknek rendkí­vüli jóságáról tudomásuk lenne. A dolog, fájdalom, nem így áll. A minősített, tehát igen értékes vas mindenütt előnyösen, azonban csak korlátolt menyiségben találhat kelet­re. Hogy vasunkat okszerűen tudjuk értékesíteni, tál akkor a piaczra lenne szükségünk, mint a­milyen Eu­ropa vaspiaczainak jelenlegi összesége. A védvámnak köszönhetjük, hogy vasunk elől el van a világpiacz zárva még oly helyeken is, hol vasunkat kiválóan ke­resik. Saját piaczunk ezen elszigetelésének következése egyrészről vaspazarlás, az­az nagyobb értékű mi­nősített vasnak alkalmazása ott is, hol az olcsóbb vas is elég jó volna, másrészről vasszükség ott, hol az em­bereknek nem áll módjukban előteremteni a saját va­sunkért kívánt magas árat, az idegen vas pedig, melyet olcsóságánál fogva minden szegény ember megvehetne, a védvámok miatt nem kapható. Nem tagadható, hogy vannak és örökké lesznek a vasnak bizonyos nemei, melyek külföldön 50%-kal olcsóbban termelhetők, mint nálunk. Szükságunk van ennélfogva, hogy vasunk, kitűnő minőségét mindenütt ismerjék s hogy vasunk előtt a világ minden piacra n­y­i­tj­é­k m­e­g ; ebből kifolyólag, hogy felülmul­­hatlan minősitettvasunknak keretet s­z­e­­rezzünk s magunkat az olcsóbb idegen vassal elláthassuk. Kőszenünk nem alkalmas az olvasztó kemenczék­­nél való használtatásra, de tökéletesen kielégítő a vas finomítására. Megvan tehát az eszköz, melylyel sokkal nagyobb mennyiségű nyersvasat finomíthatunk, mint a mennyit olvasztó kemenczéink előállítani képesek, s ha e finomítást elég olcsón eszközölhetjük, nem kell fél­nünk, hogy a finomított vasnak nem leend kelete. A jelenlegi keresletből nem ítélhető meg azon ke­reslet, mely beállana, ha a vas ára lejebb szállana. Nem vonhatni kétségbe, hogy az oly életszükséglet kerete, mint a vas, melynél a fogyasztásnak alig van határa, ha az ár felére száll le, nem lesz kétszeres, hanem száz­szoros. Nagy nyomást gyakorol a vasvám a vasutakra. 1860—1865-ig a már létezett 720 mfld. építtetett s ennek összes nyersvas szükséglete mintegy 7 vasúthoz 120 mfd. millió mázsát tett. Az ugyanezendő alatt Fillin­­ger szerint tisztán termelt nyers és öntöttvas 29.700.000 mázsát tett, maradt tehát a vasutak által felhasznált 7 millió levonásával 22.700.000 vagy­is egy évre 4.200.000 mázsa. Ennyi szolgált az egész belszü­kséglet és a kivitel fedezésére. Ha már most a vasszükséglet évi növekvését az 1734—1845 évi tapasztalat szerint, (évenkint 110.000 mázsa) tehát igen alant számítjuk, akkor 1872-ben már a vasszükséglet (beleértve a vasutak szükségletét is) 56.700.000 mázsát teend, míg ellenben nem hihető, hogy a nyersvas-termelés egyelőre évenkint 6 */* millónál többre mehessen (ennyire ment a különösen kedvező 1863-as évben). Ajánljuk e nézeteket vasiparosaink figyelmébe. (Hagy. orsz. ang. érdek.) 89 Pályázat. A m. k. pénzügyminisztérium kebelbeli számvevő­ségének bányaosztályában négy másodosztályú szám­tiszti állomás 700 frt. fizetéssel, és 150 ft. lakpénzzel esetleg 4 harmadosztályú számtiszti állomás 600 illető.

Next