Bányászati és Kohászati Lapok, 1874 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1874-01-15 / 2. szám

VII. évi folyam. 2. szám 1874. január 15 -én BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAPOK. A M. K. BÁNYÁSZAKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti (Selmeczen): Kerpely Antal, m. kir. bányatanácsos, akad. rendes tanár. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. Fér­fi 3 „ Hirdetések kis sora . . . . 8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesz­­tőhez czimzendők. A tiszteletdij eredeti dolgozatokért ivenként . . 25 frt. Kivonatokért..................................15 Fordításokért................................l­ „ mely tetszés szerint nyomatás után, vagy féléven­­ként fizettetik. Tartalom: Villamos pyrometer. Rajzzal. — Ólom ezüsttelenítése. — Szerencsétlenségek gázvezetésekben. — Jelentések a köz­­kiállításról. — Különfélék. — Pályázatok. A Siemens-féle villamos pyrometer. (Rajzzal az I. táblán). A higany forrpontját felülmúló, magas fokú hőmérséknek a meghatározására úgyne­vezett pyrameterek használtatnak. Szer­kezetük nagyon különböző elveken alapul és kohászati célokra, nevezetesen az olvasztókban uralgó hőmérséknek meghatározására, épenség­­gel nem valók. A villamosságot e célra fölhasználni már Schniznek némileg sikerült, Siemensnek azonban ez új szerkezetű készülékével, úgy lát­­szik, még sokkal tökéletesebben. Alapul van véve ez utóbbi készülékénél azon egyszerű tény, hogy a tiszta féma vezetőnek ellenállása a hőmérsékkel növekszik. E növek­vés nem egyenletes, hódol ugyanis tökéletesen meghatározott geometriai törvénynek. Ismere­tes lévén tehát valamely vezetőnek O­ C.-féle fokú hőmérsék melletti ellenállása, képesek vagyunk kiszámítani azon ellenállását is, mely e vezetőt 100, 1000 vagy 3000 C.-féle fokú hőmérsék mellett illeti; viszont pedig, ismer­vén az ellenállást, ebből levezethetjük a hő­­mérséket — 1. tábla 7. és 8. ábra. Az itt használt fém-vezető finom platina­huzal, melynek ellenállása ismeretes. E huzal tűzálló agyaghenger körül van gombosítva. E hengernek felületén végig vonul egy csavarme­netes barázda a célból, hogy a benne futó huzal tekeredvényei el legyenek szigetelve egymástól. Az agyaghengernek körülbelül 3 hüvelyk a hossza és Va hüvelyk az átmérője s be van téve egy hüvelybe, melynek alsó kú­pos vége a kikémlelendő hőmérsék igényei szerint platinából való, vagy rézből, vagy pedig vasból. E cső­ alakú kiálló hüvelyen belül vasta­gabb s gondosan elszigetelt rézhuzalok vannak, s ezekhez illesztvék a platinaspirális véget A rézhuzalok a mérő­készülékig futnak, a mé­rőkészülék pedig különbzéki galván­mérő vagy különbzéki voltamérő. Az a módszer, melylyel a villamos vezetés ellenállását a különbzéki galvánmérővel mérik, Wheatson hídjára emlékeztet. Felvilágosí­tásul szolgáljon az I. tábla L­ik­idomában adott vázlatos rajz. A B telepből kiindult áram C fémes toronyon vagy mutatón 2 ágra oszlik; az egyik ág D felé megyen, a másik E felé vonul. E helyütt ismét elágaznak a részletára­­mok. D mellett az egyik rész a galvánmérőn megyen át, a másik rész pedig N csipőcsava­­ron s M pyrométerhuzalon át O és P csavarok felé, a­hol az P-ből jövő és eddig már B állandó ellenálláson átment áramrészszel talál­kozik, P-ből az áram visszakerül a telepbe. Feltéve, hogy az E, P és D, N, M O ágak egyenlő ellenállást gördítenek az áram útjába, a galvánmérő érintetlen marad, de ha az ezen ágak valamelyikéhez tartozó ellenállás nagyobb, akkor beáll a galvánmérő tűjének egy bizonyos elhajlása. E tűt, azután a mutatónak eltolásá­val vissza kell vezetni a zérusra. Meghatároz­ván a spirális ellenállásának növekvését, a hőmérséket kiszámíthatjuk, a­midőn a készü­

Next