Bányászati és Kohászati Lapok, 1914 (47. évfolyam, 1-24. szám)

1914-04-01 / 7. szám

456 Bányajogi és bányahatósági közlemények. BÁNYA­JOGI ÉS BÁNYAHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK. Döntvények és elvi jelentőségű határozatok. I. A részvénytársaságok igazgatósági tag­jainak kifizetett jutalék szolgálati illet­ménynek tekintendő, és így az 1908: XIV. t.-cz. 18. §-a szerint Ausztria területén lakó igazgatósági tagokat magyarországi vállala­toknál megillető jutalékok itt adó alá nem vonhatók. II. A jogorvoslatok elmulasztása miatt jogerőssé vált adó törlésének, esetleg visszatérítésének is (öt évre visszamenően) helye van abban az esetben, ha az adót az 1908. XIV. t.-cz. rendelkezései szerint Magyarországon kivetni nem lett volna szabad. (Közigazgatási bíróság 7227/1913. 4. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság következő­leg ítélt: A panasznak helyt ad és a pana­szosnak Ausztriában lakó igazgatósági tagja részére kifizetett jutalék után kivetett III. osztályú kereseti adó törlését elrendeli. Indokok: A panaszos részvénytársaság az egyik igazgatósági tagja részére 1909—1911. években kifizetett jutalék után kivetett III. osztályú kereseti adónak a törlését kéri azon az alapon, hogy a jutalék­szolgálati illetmény lévén, az azután járó adó az 1908. évi XIV. t.-cz. 18. §-a szerint azt az államot illeti meg, a­mely állam területén az annak fölvételére jogosult lakik és hiteles hatósági bizonyít­vánnyal igazolja, hogy az illető igazgató a kérdéses esztendőkben állandóan Ausztriában lakott. Az adófelügyelő a kérelem teljesítését megtagadta, mert az igazgatósági tagok jutaléka nem szolgálati illetmény és így arra az 1908. XIV. t.-cz. 18. §-a nem alkalmazható. Az ezt a határozatot jóváhagyó közigaz­gatási bizottsági határozat ellen irányuló panaszt a bíróság jogosnak találta. A részvénytársasági igazgatósági tagoknak az alapszabályok szerint kifizetendő jurulékok kétségkívül az illető igazgatósági tagok által az alapszabályok szerint és a K. T. 182—200. §-aiban foglalt rendelkezések értelmében teljesítendő szolgálataik díjazására szolgálnak és így szolgálati illetményeknek tekintendők. Minthogy pedig az 1908: XIV. törvényczikkbe foglalt, Ausztriával kötött szerződés 18. §-a szerint azokat a szolgálati illetményeket, a­melyeket nem közpénztárak fizetnek ki, abban az államban kell megadóztatni, a­mely állam­ban az illetmény fölvételére jogosult lakik. Két­ségtelen, hogy Magyarországon az Ausztriá­ban lakó igazgatósági tag jutaléka után adót kivetni az idézett törvényhely rendelkezései szerint nem lett volna szabad. Az adó törlésének nem lehet akadálya az sem, hogy a panaszos az adó kivetése ellen annak idején jogorvoslattal nem élt, és így a kivetett adó már jogerőssé vált. Az 1908: XIV. t.-cz. czíme és tartalma szerint az üzletüket mind a két állam terüle­tére kiterjesztő vállalatok, továbbá egyes személyeknek a másik állam területéről folyó jövedelmeik kétszeres megadóztatásának el­kerülése czéljából Ausztriával kötött szerződés. A szerződés megállapítja, mely jövedelem után, mely feltételek mellett melyik állam van jogosítva adót szedni. Az a jövedelem, a­mely a szerződés szerint Ausztriában esik adó alá, Magyarországon adó alá nem vonható. Ennélfogva úgy tekintendő, mintha Magyar­­országon ez a jövedelem­adó tárgya nem volna. Ha tehát olyan jövedelem, a­mely a törvény rendelkezései szerint Ausztriában esik adó alá, tévesen Magyarországon adóz­tatott meg, ez az eljárás a szerződésbe ütközik és így ennek az adónak törlését, vagy befize­tés esetén visszatérítését az 1909. I.-cz. 7. §-a alapján nemcsak a jogorvoslatok során, hanem az elévülési időn belül bármikor lehet kérni. Ttb.

Next