Bányászati és Kohászati Lapok, 1914 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1914-04-01 / 7. szám
456 Bányajogi és bányahatósági közlemények. BÁNYAJOGI ÉS BÁNYAHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK. Döntvények és elvi jelentőségű határozatok. I. A részvénytársaságok igazgatósági tagjainak kifizetett jutalék szolgálati illetménynek tekintendő, és így az 1908: XIV. t.-cz. 18. §-a szerint Ausztria területén lakó igazgatósági tagokat magyarországi vállalatoknál megillető jutalékok itt adó alá nem vonhatók. II. A jogorvoslatok elmulasztása miatt jogerőssé vált adó törlésének, esetleg visszatérítésének is (öt évre visszamenően) helye van abban az esetben, ha az adót az 1908. XIV. t.-cz. rendelkezései szerint Magyarországon kivetni nem lett volna szabad. (Közigazgatási bíróság 7227/1913. 4. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság következőleg ítélt: A panasznak helyt ad és a panaszosnak Ausztriában lakó igazgatósági tagja részére kifizetett jutalék után kivetett III. osztályú kereseti adó törlését elrendeli. Indokok: A panaszos részvénytársaság az egyik igazgatósági tagja részére 1909—1911. években kifizetett jutalék után kivetett III. osztályú kereseti adónak a törlését kéri azon az alapon, hogy a jutalékszolgálati illetmény lévén, az azután járó adó az 1908. évi XIV. t.-cz. 18. §-a szerint azt az államot illeti meg, amely állam területén az annak fölvételére jogosult lakik és hiteles hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy az illető igazgató a kérdéses esztendőkben állandóan Ausztriában lakott. Az adófelügyelő a kérelem teljesítését megtagadta, mert az igazgatósági tagok jutaléka nem szolgálati illetmény és így arra az 1908. XIV. t.-cz. 18. §-a nem alkalmazható. Az ezt a határozatot jóváhagyó közigazgatási bizottsági határozat ellen irányuló panaszt a bíróság jogosnak találta. A részvénytársasági igazgatósági tagoknak az alapszabályok szerint kifizetendő jurulékok kétségkívül az illető igazgatósági tagok által az alapszabályok szerint és a K. T. 182—200. §-aiban foglalt rendelkezések értelmében teljesítendő szolgálataik díjazására szolgálnak és így szolgálati illetményeknek tekintendők. Minthogy pedig az 1908: XIV. törvényczikkbe foglalt, Ausztriával kötött szerződés 18. §-a szerint azokat a szolgálati illetményeket, amelyeket nem közpénztárak fizetnek ki, abban az államban kell megadóztatni, amely államban az illetmény fölvételére jogosult lakik. Kétségtelen, hogy Magyarországon az Ausztriában lakó igazgatósági tag jutaléka után adót kivetni az idézett törvényhely rendelkezései szerint nem lett volna szabad. Az adó törlésének nem lehet akadálya az sem, hogy a panaszos az adó kivetése ellen annak idején jogorvoslattal nem élt, és így a kivetett adó már jogerőssé vált. Az 1908: XIV. t.-cz. czíme és tartalma szerint az üzletüket mind a két állam területére kiterjesztő vállalatok, továbbá egyes személyeknek a másik állam területéről folyó jövedelmeik kétszeres megadóztatásának elkerülése czéljából Ausztriával kötött szerződés. A szerződés megállapítja, mely jövedelem után, mely feltételek mellett melyik állam van jogosítva adót szedni. Az a jövedelem, amely a szerződés szerint Ausztriában esik adó alá, Magyarországon adó alá nem vonható. Ennélfogva úgy tekintendő, mintha Magyarországon ez a jövedelemadó tárgya nem volna. Ha tehát olyan jövedelem, amely a törvény rendelkezései szerint Ausztriában esik adó alá, tévesen Magyarországon adóztatott meg, ez az eljárás a szerződésbe ütközik és így ennek az adónak törlését, vagy befizetés esetén visszatérítését az 1909. I.-cz. 7. §-a alapján nemcsak a jogorvoslatok során, hanem az elévülési időn belül bármikor lehet kérni. Ttb.