Bányászati és Kohászati Lapok, 1920 (53. évfolyam, 1-24. szám)
1920-07-15 / 14. szám
114 Tapasztalati adatok a kommunisztikus társadalmi rend munkahatályossága körüllendülése, vagy egy üzem életképessége tényének elbírálásánál ezeknek a számoknak a felépítése a döntő tényező. . Az önköltségszámításnál a munkabérek magasságán kívül az anyagok ára, a munkaidőnek s az anyagoknak jobb-rosszabb kihasználása, az úgynevezett régióköltségek aránya, a termelés mennyisége stb. mind figyelembe veendők, ha összehasonlítást akarunk végezni és ítéletet akarunk mondani a kétféle rendszer előnyeiről és hátrányairól. Az utóbbi példánál pedig, ahol a termelés mennyiségének számadatait dobják az olvasó szemei elé nyersen, azt hiszem, nem is szükséges részletezni, hogy így magában, minden magyarázat nélkül, a munkások számának megemlítését mellőzve, komoly argumentum gyanánt meg nem állhat. Ezek a megfontolások indítottak engem arra, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket az utóbbi években a kétféle társadalmi rendszer uralma idején igen kedvező helyzetben összegyűjtöttem, a nyilvánosság elé bocsássam s az adatokat összehasonlítva, világos képet nyújtsak az érdeklődőknek a kétféle rendszer munkájának hatályosságáról. Az adatgyűjtésre a kedvező alkalmat az a körülmény szolgáltatta, hogy a Magyar Lőszergyár r.-t. üzemvezető főmérnöke lévén, már az 1918. évi októberi felfordulást megelőzőleg két éven át kezemben futott össze minden termelési adata a gyárnak; az adatok feljegyzését én vezettem és ellenőriztem állandóan s magam dolgoztam fel őket. A kommunizmus a gyárat ismét üzembe helyezte a népköztársasági pár havi szünet után, miután a vörös hadseregnek tüzérségi lőszerre volt szüksége, s így gyárunk azok közé a nagyon kevés számú gyárak közé tartozott, amelyek a kommunizmus egész ideje alatt üzemben voltak s üzemben levő műhelyei az adott viszonyokhoz képest teljes erővel dolgoztak. A kommunizmus ideje alatttermészetesen nem voltam üzemvezető főmérnök, miután ez a rendszer intézkedő hatáskört sem adott nekünk s csupán műszaki tanácsadóképen szerepeltünk a munkástanács mellett. Az adatok feljegyzése azonban teljesen azonos körülmények között folyt, mint azelőtt, amennyiben a feljegyzések szükségességét az új rendszer emberei is belátták s amennyiben a feljegyzések a legegyszerűbb nyers számadatokat tartalmazták. Ezeknek az adatoknak feldolgozását ismét én végeztem, ezúttal azonban tisztán a magam számára, s a következőkben ugyanolyan módok szerint feldolgozva fogom közölni, mint a kapitalista rendszer adatait. Az összehasonlítás ennélfogva a legvégső fokig keresztülvihető s ellene semminemű kifogás nem emelhető; az eredmény feltétlenül érvényes. * Hogy a feldolgozott anyag teljesen megérthető legyen, előre kell bocsátanom a gyár munkájának, a lőszergyártásnak vázlatos ismertetését. A gyár tisztán szerelési munkával foglalkozott s tüzérségi lövedékeket állított elő. A lövedékek alkatrészeit teljesen készen kapta különféle forrásokból, a szükséges anyagokat egyrészt a volt hadügyi kincstártól (robbanó anyagok, szabad forgalomból kivont anyagok, aminő volt a selyem, sellak stb.), másrészt a szabadkereskedelemben szerezte be. A lövedékszerelés, különösen a kisebb fajtájúaké, jellegzetesen tömegcikkgyártási munka, így például a 75 cm. M. 15. jelzésű gránátsrapnelből naponként, 9 óra munkaidő alatt, 2500 darabot kellett előállítanunk s ez a termelés hónapokon keresztül ebben az arányban fentartandó volt. A más fajtájú lövedékeket is számításba véve, a gyár napi 10.000 drb előállítására volt berendezve. A szerelési munka túlnyomó mértékben egyúttal kézimunka is; gépet csak itt-ott lehetett használni a gyártás folyamán. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy az említett lövedék fölszereletlenül 37 alkatrészből áll, amelyeknek az óramű pontosságával kell összeilleniök s amelyek szintén mint tömegcikkek készülnek, körülbelül tisztán áll mindenki előtt, hogy a Taylor-féle tudományos gyárvezetés szabályai, ha valahol, úgy itt a legiskolaibb példában jelennek meg. Tény különben az, amit csak mellesleg említek meg, hogy Taylor nagy feltűnést keltő munkái előtt már jóval előbb ismeretesek voltak és alkalmazásban állottak az általa ismertetett elvek minden tüzérségi szerelő műhelyben. (Arsenal.)