Bányászati és Kohászati Lapok, 1922 (55. évfolyam, 1-24. szám)

1922-01-15 / 2. szám

18 idomítás hengerekkel, sem tisztán húzófeszültség, hanem e kettő kölcsönös hatásának eredője, mely mint ilyen, nyújtófeszü­ltségnek nevezhető. Tiszta sor, hogy nem eshetik egy elbírálás alá az izzó vasnak a hengerek által történő igénybevétel elleni ellentállása, a tisztán húzó vagy nyomóerővel szemben kifejtett ellentállása. A húzó és nyomókísérletekből nyert feszültségi adatok lehetnek irányadók, de semmi esetre sem lehetnek elégsége­sek a hengerek munkája által igénybevett rúdban fellépő nyújtó feszültség meg­határozására. A hengerlési művelet lehetőségének első feltétele a hengerpárnak behúzóképes­sége, ami ugyan nem egyedüli, de mindenesetre szükségszerű feltétele. A behúzás mikénti eszközlésének közelebbi vizsgálata felvilágosítást nyújt a hengerek működésére vonatkozólag. A hengerpár behúzóképessége ott kezdődik, amikor a két hengernek kölcsönös működésre szánt a és b felülete (1. rajz) annyira közeledik egymáshoz, hogy az irányaik meghosszabbítása által képezett ß szöge egy bizonyos értékhez közeledik.­­ Ezen ß szög fele egyenlő az a, ill. b felület deréklőj­ének, Az-nek, a hengerek függőle­ges középvonalával alkotott a szögével; ez pedig azonos ugyanezen deréklőnek a rúd befogott szelvényének közép­vonalával képezett a szögé­vel. B * a -t- ax a és a* a behúzás szöge. A behúzást a rúdnak a hengerpár közti rögzítésnek kell megelőznie, ami­t csakis az érintkezési felületek csu­­szamlásának­ teljes hiánya mellett lehetséges. Az a és c-vel jelölt hen­gerfelületi részletek B szög alatt konvergáló felületek, melyek velük járó tulajdon­ságuknál fogva teszik lehe­tővé a hengerek által befogott rúdnak a kettőjük közti csu­­szamlásnak teljes eliminá­lása melletti rögzítését és ezáltal a rúdnak a hengerpár által történő behúzását. A­z ilyen felületekre általánosan rudacs, vagy egy szög alatt konvergáló vonatkozó ama tétel, a és b felületekre érvényes az mely szerint az általuk befogott tárgy­as rúdnak szelvénye és közöttük bizonyos körülmények közt csuszamlás be nem követ­kezhetik. Az 1. rajzon a két konvergáló felület által befogott tárgy egy rúd w-mel jelölt szelvénye, melyet R' eredő húz be az a és b felületek közé. A felületekre imént jutó nyomásokkal szemben W és Wt ellentállások lépnek fel, melyek a felületek N, illetőleg Az­ normálisával a súrlódásszöget, a p.-t alkotják. Ha R a W és Wt ellentállások n metszőpontján és az m szelvény súlypontján megy át, továbbá y szög kisebb A p-nél, akkor az érintkezési felületek bármely simasága mellett nem fog csuszamlás bekövet­kezni és a rúdvas, illetőleg a szelvény egyensúlyi helyzetben marad az a és b felü­letek súrlódási ellenállásainak igénybevétele nélkül is. A felületek normálisának a szelvény középvonalával alkotott y szögének a súrlódás szögéhez viszonyított nagy­sága a csuszamlás eliminálásának mérvadó tényezője. Mennél kisebb a szög értéke a ?-hez képest, annál biztosítottabb a rögzítés.

Next