Bányászati és Kohászati Lapok, 1922 (55. évfolyam, 1-24. szám)

1922-05-15 / 10. szám

142 A barnaszenek racionális felhasználása. E célt elérhetjük a szénnek vízierővel, földgázzal stb. való pótlása, másrészt annak racionális felhasználása által. Munkánk célja ez utóbbinak és pedig főként a barna­szenek racionális felhasználásának tárgyalása. Hogy azonban a racionális felhasználás nem csak jelszó, hanem valóság legyen, ahhoz elsősorban ismerni kell hazai barnaszeneink vegyülékes összetételét, fizikai és kémiai tulajdonságait. Sajnos, hogy e tekintetben ismereteink még nagyon hézagosak.­ Magyarország barnaszeneinek racionális felhasználásához az első komoly lépés lenne egy modern és kiterjedt hazai barnaszénvizsgáló állomás felállítása. Természetes azonban, hogy egyedül ezáltal még nem oldhatjuk meg hazai barnaszeneink racio­nális felhasználásának fontos és sürgős problémáját A laboratóriumtól az üzemig nagyon hosszú az út, s azt megrövidíteni felette veszedelmes i­ s. Az ásványszenek a nem éghető résztől, hamutól eltekintve, C, H és O-ből, kisebb mennyiségben N és S-ből állanak, s legnagyobbrészt szárazföldi, s alárendel­­tebb mennyiségben mocsári növényi anyagok felhalmozódásából és átalakulásából jöttek létre. Az ásványszenek leglényegesebb alkotórésze a karbonium, mégis bennük szabad C egyáltalában nem fordul elő, hanem azok különböző, mindenesetre C-ban dús szénvegyületek összetételéből állanak. A bizonyítéka ennek az, hogy eddig még egyetlen extrabáló eljárással sem sikerült olyan oldhatlan maradványt nyerni, mely csupán C-ból állana. Pictet szerint az ásványi szén úgy fogható fel, mint egy szilárd szénhidrogéntartalmú tömeg, mely a nyersolajhoz (kőolajhoz) vegyileg nagyon hasonló folyadékkal van átitatva. A szenesedés kémiai folyamata, tekintve annak rendkívül bonyolult voltát, még nem tekinthető véglegesen tisztázottnak. A tipikus ásványszenek (humus-szén) alapanyagát legújabb időkig a növények cellulose (C6H10O6) tartalmában látták, így pl. Renault szerint a szétbomlás sematikus alakja a következő lenne: (CcH10O5)4 ( C9H60 -1- / CH4 -)- 8 CO2 -)- 3 H20, hol C9H60 lenne a «tiszta szén» összetétele. E bonyolult kérdés megoldását legújabban Fischer és Schrader kísérelték meg. Vizsgálataik lényege a következőkben foglal­ható össze. A növény­ek legfontosabb alkotórészeik a cellulose és lignin, mely utóbbi aro­­matikus struktúrával bír. Ennek legújabb tapasztalati képlete Klason szerint C22H2207, illetőleg C19H1809. A növényi maradványok tőzegesedésénél a cellulose baktériumok hatása folytán teljesen szétbomlik s a bomlás eredménye CO2, CH4, HaO, továbbá vízben oldható organikus savak, mint hangyasav, ecetsav, tejsav, melyek a talajvíz által feloldva a tőzeg vagy szén alatt levő kőzetekre bontólag hatnak, s azokból pl. a vörösszínező vasoxidot kioldják. A tőzegesedő anyagban ennek folytán a lignin idővel dúsíttatik, ami a ligninre jellemző methoxyl, COHs csoport növekedése által kimutatható. A lignin dúsításával egyidejűleg a conc­ sósavban oldható alkotórészek, tehát a cellulose és termékei csökkennek. Idővel a methoxyltartalom is csökkenik, valószínűleg methylalkohol CH3, OH képződése folytán, úgy, hogy a barnaszénben már alig, a kőszénben pedig nem mutatható ki. A conc­­sósavban oldható alkotórészek csökkenése tovább is állandóan tart. A neutrális ligninből az acetylcsoport elszappa­­nosodása által egy phenolszerű, alkáliában oldható savas anyag, a huminsav (C6H403) jön létre. A huminsav konstitúciója megfelel a ligninének s eleinte még methoxyl tartalmú. A huminsavból vízkiválás vagy oxidáció folytán jön létre az alkáliában oldhatlan humusanyag, a humin. A humin H2O, CO2 és CH4 kiválása közben, a sze­nesedés folyamata által adja a barnaszenet és kőszenet. Az egész sorozat megtartja azonban a lignin benzolstruktúráját még a kőszénben is. Tehát a növényi anyagokból (cellulose, lignin, viasz és gyanta) a cellulose bak­tériumok behatására idők folyamán teljesen eltűnik s az ásványszén lényegében a­­ Finkey J.: A megcsonkított Magyarország széngazdasága. Bányászati és Kohászati Lapok 1921. évf. 1. sz.

Next