Bányászati és Kohászati Lapok, 1922 (55. évfolyam, 1-24. szám)
1922-05-15 / 10. szám
142 A barnaszenek racionális felhasználása. E célt elérhetjük a szénnek vízierővel, földgázzal stb. való pótlása, másrészt annak racionális felhasználása által. Munkánk célja ez utóbbinak és pedig főként a barnaszenek racionális felhasználásának tárgyalása. Hogy azonban a racionális felhasználás nem csak jelszó, hanem valóság legyen, ahhoz elsősorban ismerni kell hazai barnaszeneink vegyülékes összetételét, fizikai és kémiai tulajdonságait. Sajnos, hogy e tekintetben ismereteink még nagyon hézagosak. Magyarország barnaszeneinek racionális felhasználásához az első komoly lépés lenne egy modern és kiterjedt hazai barnaszénvizsgáló állomás felállítása. Természetes azonban, hogy egyedül ezáltal még nem oldhatjuk meg hazai barnaszeneink racionális felhasználásának fontos és sürgős problémáját A laboratóriumtól az üzemig nagyon hosszú az út, s azt megrövidíteni felette veszedelmes i s. Az ásványszenek a nem éghető résztől, hamutól eltekintve, C, H és O-ből, kisebb mennyiségben N és S-ből állanak, s legnagyobbrészt szárazföldi, s alárendeltebb mennyiségben mocsári növényi anyagok felhalmozódásából és átalakulásából jöttek létre. Az ásványszenek leglényegesebb alkotórésze a karbonium, mégis bennük szabad C egyáltalában nem fordul elő, hanem azok különböző, mindenesetre C-ban dús szénvegyületek összetételéből állanak. A bizonyítéka ennek az, hogy eddig még egyetlen extrabáló eljárással sem sikerült olyan oldhatlan maradványt nyerni, mely csupán C-ból állana. Pictet szerint az ásványi szén úgy fogható fel, mint egy szilárd szénhidrogéntartalmú tömeg, mely a nyersolajhoz (kőolajhoz) vegyileg nagyon hasonló folyadékkal van átitatva. A szenesedés kémiai folyamata, tekintve annak rendkívül bonyolult voltát, még nem tekinthető véglegesen tisztázottnak. A tipikus ásványszenek (humus-szén) alapanyagát legújabb időkig a növények cellulose (C6H10O6) tartalmában látták, így pl. Renault szerint a szétbomlás sematikus alakja a következő lenne: (CcH10O5)4 ( C9H60 -1- / CH4 -)- 8 CO2 -)- 3 H20, hol C9H60 lenne a «tiszta szén» összetétele. E bonyolult kérdés megoldását legújabban Fischer és Schrader kísérelték meg. Vizsgálataik lényege a következőkben foglalható össze. A növények legfontosabb alkotórészeik a cellulose és lignin, mely utóbbi aromatikus struktúrával bír. Ennek legújabb tapasztalati képlete Klason szerint C22H2207, illetőleg C19H1809. A növényi maradványok tőzegesedésénél a cellulose baktériumok hatása folytán teljesen szétbomlik s a bomlás eredménye CO2, CH4, HaO, továbbá vízben oldható organikus savak, mint hangyasav, ecetsav, tejsav, melyek a talajvíz által feloldva a tőzeg vagy szén alatt levő kőzetekre bontólag hatnak, s azokból pl. a vörösszínező vasoxidot kioldják. A tőzegesedő anyagban ennek folytán a lignin idővel dúsíttatik, ami a ligninre jellemző methoxyl, COHs csoport növekedése által kimutatható. A lignin dúsításával egyidejűleg a conc sósavban oldható alkotórészek, tehát a cellulose és termékei csökkennek. Idővel a methoxyltartalom is csökkenik, valószínűleg methylalkohol CH3, OH képződése folytán, úgy, hogy a barnaszénben már alig, a kőszénben pedig nem mutatható ki. A concsósavban oldható alkotórészek csökkenése tovább is állandóan tart. A neutrális ligninből az acetylcsoport elszappanosodása által egy phenolszerű, alkáliában oldható savas anyag, a huminsav (C6H403) jön létre. A huminsav konstitúciója megfelel a ligninének s eleinte még methoxyl tartalmú. A huminsavból vízkiválás vagy oxidáció folytán jön létre az alkáliában oldhatlan humusanyag, a humin. A humin H2O, CO2 és CH4 kiválása közben, a szenesedés folyamata által adja a barnaszenet és kőszenet. Az egész sorozat megtartja azonban a lignin benzolstruktúráját még a kőszénben is. Tehát a növényi anyagokból (cellulose, lignin, viasz és gyanta) a cellulose baktériumok behatására idők folyamán teljesen eltűnik s az ásványszén lényegében a Finkey J.: A megcsonkított Magyarország széngazdasága. Bányászati és Kohászati Lapok 1921. évf. 1. sz.