Bányászati és Kohászati Lapok, 1922 (55. évfolyam, 1-24. szám)

1922-05-15 / 10. szám

A barnaszenek racionális felhasználása­ 143 ligninnek huminanyagokká való átalakulása révén jön létre. A viasz és gyanta ellen­állóbbak, mint a cellulose és lignin, úgy, hogy fiatalabb szenekben ezen anyagok dúsítva vannak, hosszú idők folyamán azonban ezek is lényegesen átalakulhatnak. Az ásványszén lehet barnaszén és kőszén. Előbbi rendesen harmadkori, utóbbi pedig annál idősebb sedimentekben fordul elő. A tipikus barnaszén gyantás anyagokat tartalmaz, színe barna, úgyszintén kar­cának és porának is. Kálilág erősen megtámadja, úgy, hogy azt sötétbarnára festi. Fajsúlya 1­20—125 C., tartalma 75%-nál kisebb, nedvességtartalma 10°/0-nál nagyobb. A tipikus kőszén gyantás anyagokat nem tartalmaz. Színe, épúgy karcának és porának is, fekete. A kálilúgot nem, vagy csak gyengén festi meg. Falysúlya 1­25— IAO C, tartalma rendszerint 80%-om felül van. Nedvességtartalma ritkán több 7%-nál. E két típus között fokozatos átmenet van, úgy, hogy vannak szenek, melyeket nem lehet határozottan sem egyik, sem másik csoportba sorolni. Nemrégen még általános volt a nézet, hogy a karbonkorú növények gyantás alkotórészeket nem tartalmaznak s így a tipikus barnaszenek nem alakulnak át idővel tipikus kőszénné. E felfogásnak azonban ellentmond az a tapasztalat, hogy ismerete­sek harmadkori szenek, melyek teljesen a kőszén tulajdonságaival bírnak és viszont, így pl. a moszkvai medence alsó karbon szene teljesen a barnaszén tulajdonságait mutatja. Viszont ismeretesek Japánban harmadkori szenek tipikus kőszéntulajdon­ságokkal. Sőt legújabban White, Thiessen és mások karbonkorú fákban is találtak gyantás alkotórészeket. Nem lehet elzárkózni attól sem, hogy a gyantás alkotórészek, habár jóval ellenállóbbak, mint a cellulose és a lignin, idővel mégis lényeges válto­záson mehetnek keresztül. Skótországi kőszéntelepekből is ismeretesek borostyánkő­szerű gyantatömegek 15 mm. átmérőig, melyekben karbonkori algák és más zárvá­nyok találhatók. Thiessen karbonkori faszénben számos tűalakú képződményt talált, melyek a faedények gyantás kitöltéseinek bizonyultak. A barnaszénnek a következő fajait szoktuk megkülönböztetni. A lignit oly barnaszén, mely lényegében szubfosszilis fából áll. Ez a fa gyakran földes barnaszénbe, mint alapanyagba van beágyazva. A közönséges barnaszén földes, tömött, kagylós törésű. Színe világos vagy sötét­barna. Egyik változata a szurokszén, mely sötétfekete, fénylő, de karca barna. A közön­séges barnaszén és lignit humus-szén. A pyropissit szürkésbarna, gyantás szén, mely némely barnaszénben fészkelt, vagy vékony padok alakjában van beágyazva. Barnaszénnel keverten adja a pyro­­pissites barnaszenet. A pyropissit liptobiolitos kőzet. A dysodil vékony lemezes, bőr-, vagy papírszerű szén (sapropel). Gyakran tar­talmaz levél, virág, rovar stb. zárványokat. Jellemző nagy gáztartalma s könnyű gyújthatósága. Valamely ásványszén használhatóságáról csak akkor mondhatunk helyes véle­ményt, ha el tudjuk egymástól különíteni az őt alkotó különböző vegyületeket. Ez az eljárás, mely alig egy évtizedes múlttal bír, Pictet, Ramsey­er, Kaiser, Fischer, Glund és Wheeler munkálatainak az eredménye. Az elkülönítés kétféle módon végezhető és pedig 1. extrahálás, 2. alacsony nyomáson való lepárlás által. A cél mindkét esetben az, hogy az ásványszenet alkotó vegyületeket változatlanul, tehát olyan állapotban különítsük el egymástól, amint azok a szén összetételében részt vesznek. Habár az eddigi vizsgálatok nagyrészt kőszénre vonatkoznak, mégis gyakorlati szempontból is szükségesnek tartjuk a főbb eredmé­nyek ismertetését, mivel azok általános betekintést engednek az ásványszenek kon­­stitúciójába. Az extrahálás indifferens organikus oldószerek alkalmazásával történik s a Fischer és Glund által kidolgozott eljárás segélyével éppen olyan kihozatal érhető el, mint bármely lepároló eljárással. Szerintük a szén egy acélbombában a benzol kritikus állandóihoz közel álló hőfokon és nyomáson (mintegy 228° 6. és 50 atm.)

Next