Bányászati és Kohászati Lapok, 1922 (55. évfolyam, 1-24. szám)

1922-05-15 / 10. szám

A barnaszenek racionális felhasználása. 145 A gáztermékek mellett vízen kívül 6­5% kátrány lett felfogva. A vákuum­kátrányra vonatkozó főbb megállapításai Wheelernek a következők: 1. 40—45% telítetlen szénhidrogén, melyek valamivel több C.-ot tartalmaznak, mint ami a CnH2n képletnek megfelel. 2. 40% naphten és folyékony paraffin. 3. 12—15% phenol, különösen kresol és xylenol. 4. 7% aromatikus vegyület, a naphtalin homológjai, maga naphtalin nem. 5. Csekély mennyiségű szilárd paraffin. 6. Pyridin bázisok nagyon csekély mennyiségben.­­ Egy bitumenes barnaszén vákuum-lepárlásának a vizsgálatát Schneider és Tropsch ismertetik. Az ilyen módon nyert bitumen 50% hegyi viaszt és 10% ásvány­olajat tartalmazott. Egy középnémetországi bitumenes szén ezen eljárásnál csaknem 30% szobahőmérséken szilárd, sárgásbarna kátrányt adott, melynek olvadáspontja 53° volt, míg a közönséges barnaszénkátrányé mintegy 30°. Dacára a magas olvadás­pontnak, e kátrány több, mint 50% viskozus olajat tartalmazott. Vizsgálataik főbb eredménye a következőkben foglalható össze: 1. A barnaszén bitumenjét még tetemes vákuum mellett sem sikerül szétbomlás nélkül desztillálni. 2. A barnaszén-vákuum­ lepárlásánál, ellentétben a közönséges lepárlással, nagy mennyiségű viskozus olaj nyerhető. 3. A benzollal extrahált barnaszén vákuum kátránya hasonló a nem extrahálté­hoz, éppen úgy a viskozus olaj mennyisége is. Azáltal, hogy ilyen módon a barnaszénből kenőolaj nyerhető, a barnaszén és kőolaj között bizonyos kémiai vonatkozás állapítható meg. II. A szén elsősorban tüzelőanyag, melynek fontossága gazdasági és kulturális szempontból szinte felbecsülhetetlen. Felhasználása e célra történhetik közvetlen elégetés, vagy pedig előbb bizonyos alkatrészeire való szétbontás útján. Ez utóbbi eljárás első tekintetre nem látszik racionálisnak, mert az egyes alkotórészek fűtő­értékének összege nem lehet nagyobb a szén eredeti fűtőértékénél. Mivel pedig a szétbontás megfelelő energiát igényel, ilyen módon bizonyos kalóriaveszteség áll elő, így pl. vízgáz gyártásnál 1 kg. 7500 kalóriás kokszból (maga a szén vízgáz­gyártásra ritkán használtatik) előállítható 1 ml vízgáz (2600 kal.) és 4 ml generátor­gáz (4­850 - 3400 kai.), úgy, hogy a koksz fűtőértékéből összesen 6000 kai. használ­ható ki, amelyből azonban még levonandó mintegy 400 kai. a gőz előállítására. A melegveszteség tehát ez esetben 26,7%. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a szén szétbontásánál nyert termények eltüzelésével sokszor jóval nagyobb thermikus hatásfokot érhetünk el, mint a szén közvetlen elégetése által, így pl. gőzkazánoknál rendesen 60—70%, legfeljebb 80— 82% thermikus hatásfok érhető el. Az ilyen módon, melegveszteséggel előállított gőz energiájából viszont kipuffogó gőzgépeknél csak 5—9%, kondenzációs gépnél 9—18% és nagy gőzturbináknál is csak 20—22% értékesíthető. Ezzel szemben a a gázgépek thermikus hatásfoka 18—35% úgy, hogy ma már a kicsiny gázgépek thermikus hatásfoka is megközelíti a legnagyobb gőzgépekét, míg nagy gázgépeknél e hatásfok csaknem kétszerese az ugyanolyan nagy és jó gőzgépnek. Figyelembe veendő továbbá még az is, hogy a szén szétbontásánál oly értékes terményeket (pl. benzin, világító­olaj, kenőolaj stb.) is nyerhetünk, melyek a szén közvetlen eltüzelésénél megsemmisíttetnek, vagy legalább is nem használtatnak ki célszerűen, úgy, hogy jogosan mondja Junge, hogy a szén «közvetlen elégetése egy­értelmű a nemzeti javak szándékos szétrombolásával.» Az ásványszenek felhasználása a gyakorlatban a következő módokon történ­hetik : 1. Közvetlen elégetés által. 2. A szén elgázítása által.

Next