Bányászati és Kohászati Lapok, 1939 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1939-03-01 / 5. szám
1939. március 1. Régi tanulmányi érmeinkről, ezekről nagy bizonysággal állíthatjuk, hogy próbaveretek lehetnek.A Mikoviny Sámuelről szóló fent említett tanulmányomban természetszerűleg csak a vele kapcsolatos, s a föld- és bányaméréstanban legkitűnőbb hallgatók jutalmazására rendszeresített érem képét közölhettem.101 Megszereztem azonban magától értetődően ugyanakkor az Országos Magyar Történeti Múzeum éremtárából a többinek a képét is, hogy a Bányászati, Kohászati és Erdészeti Felsőoktatásunk Története c. Korunk kiadásában megjelenő munkában leközölhessük. Különböző okokból az említett munka megjelenése és vele az érmek képének a közlése is kitolódott, s így csak valamivel Faller idézett munkája után láthatott napvilágot a felsőoktatásunk történetét tárgyaló első füzet műmellékleteképen. Ettől függetlenül azonban a bécsi Bundessammlung kifogástalan szép példányairól még 1937 elején igen éles gipszlenyomatokat sikerült szerezni,11 s ezeknek megfelelő felhasználásáról már jóval Faller cikkének beküldése 12 előtt ugyancsak történt intézkedés. Mindez csupán az érmekre vonatkozó egyszerű közlés, s nem elsőbbségi vita kíván lenni, mivel idősebb szaktársaink még jól emlékezhetnek arra, hogy a szóbanforgó érmeknek a képét Pauer János „A Selmeczbányai Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia Története“ c. ismeretes munkájában 13 már 1896-ban leközölte. Sőt ugyancsak Pauer említi, hogy az érmek leírása és képe már az 1807-ben megjelent ugyancsak hazai „Catalogus Numorum Hungariae ac Transilvanie Institut Nationalis Széchényiani“ című munkában is megtalálható.14 Eddigi kutatásaim megerősítik Faller állítását, hogy az érmeket legelőször Johann Thaddäus Anton Peitlmer közölte 1780-ban megjelent könyvében.15 * Itt kiegészítőleg megjegyezhetjük, hogy a vonatkozó rézmetszet nem a legjobban sikerült. Mária Terézia képéről már a Paller által ugyancsak idézett Peithnerféle szöveg is megállapítja, hogy az eredetin a királynő fátyol nélkül szerepel. De a képek részleteiben is elég számottevő hibák jelentkeznek, amelyekre később még visszatérünk.10 Ha már Peithner könyvéről szó esett, úgy meg kell említenünk, hogy ugyanebben a műben jelent meg először egy, a selmeci akadémiát érintő valótlan megállapítás is, mely azóta a sok cáfolat ellenére újra meg újra felbukkan. Nevezett mű előszava (Vorbericht je) előtt ugyanis egy rézmetszeten a háttérben Prága látható, az előtérben viszont egy emlékoszlop emlkedik ki, amelyben a következő szöveg olvasható: „ACADEMIA METALLYRGICA PRIMA OMNIVM INSTITVTA PRÁGAE MDCCLXII. RESTAVRATA SCHEMNIZII MDCCXX.“ Ezek szerint a selmeci akadémia a prágainak lenne a folytatása, s ez az állítás annak a férfiúnak a könyvében foglaltatik, aki először a prágai egyetemen volt a bányászat tanára, s később került Selmecbányára (de csak mint Delius Kristóf Traugott utóda!!). A cáfolat igen egyszerű, hisz a selmeci akadémia szervezéséről szóló okmányban maga Mária Terézia állapítja meg, hogy bár a selmeci akadémia kiépítése következtében az összes többi bányaiskolát megszünteti, mégis a prágai bányászati tanszéket, a bányászati gazdasági jelentőségének és a nemesség körében a bányavállalkozási kedvnek az ébrentartása céljából továbbra is fenntartja.17 * A prágai tanszék célja ezek szerint tehát nem is a mérnökképzés volt. S mégis 1896-ban még magyar nyelvű munkában is belekerült a fent említett képtelen állítás,13 de még ugyanazon évben meg is cáfolták.19 A legutóbbi években, 1931-ben a csehországi „Schlägel und Eisen“ c. folyóirat adót hírt a prágai bányászati felsőoktatásnak 1770-ben Selmecre történt áthelyezéséről.20 Ezit Mihalovits János nemrég elhunyt tanártársunk igazította ugyanott helyre 1932-ben.21 Ennek ellenére az 1937. évi prágai nemzetközi tudománytörténeti kongresszus műszaki osztályában újra elhangzott, s ott e sorok írójának kellett tarthatatlanságára reámutatni, úgy hogy nyomtatásban . Valószínűleg azonosak azokkal az érmekkel, amelyekről a 13. lábjegyzetben érintett munka, mint Belházy János nyugminiszteri tanácsos ajándékáról emlékezik meg. 10 Erre a képre Faller is hivatkozik tanulmányának 7. lábjegyzetében. 11 Karunk ezt a Bundessammkungnak 655/1936—37. sz. alatt 1937 febr. 24-én köszönte meg. 12 1938 április hava. 13 A képek a 243—244. oldalakon vannak. Az érmekre vonatkozó nem teljes közlés a 242—244. oldalakra terjed. 14 Pauer idézete kissé hibás (mi fent a helyes címet adtuk meg) és hiányos. Az érmek leírása a Pars I. Nmmi Hungáriáé c. rész 355—56. oldalán van, míg a képek a 62. táblán 21—24 számok alatt láthatók. Megjegyzendő, hogy ez a katalógus még több bányászatilag érdekes érmet is sorol fel, így különösen a 380. oldalon egy 1765-ből valót, melyet a bányabeli vizek levezetésére szolgáló tizennyolc évi munkával készült Ferencaltáró befejezésének örömére vertek. Hátlapja mérési jelenetet ábrázol. 15 Versuch über die natürliche und politische Geschichte der hömisclhen und mährischen Bergwerke. Wien 1780. Az érmek képe díszítő motívumként mindjárt a könyv dedikációjában, leírása az utolsó két oldal magyarázatai között szerepel. 16 V. e. 39. lábjegyz. 17 „... jene zu Prag aber, noch darumén noch beyzub’eihalten wäre, weil all dort schon ein Professor in Montanistico der Universität einverleibet ist, um ider studierenden Jugend, besonders dem jungen Adel hinlängliche theoretische Principia und Kentniss 1er Bergwerks Wissenschaften beyzubri ngon, und aus seihen sonach, sich und dem Staat nüzliche und standhafte Gewercken zu erzüglen ...“ (Fr. A. Schmidt, id. m. II. sor. 13. köt. 157. o.) 18 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, Budapest, 1896. Csehország, II. rész, 577 578. old. 19 Pauer, id. m. 7. old. lábjegyz. 29 1931. év, 191. old. 21 Schlägel und Eisen, 1932, év, 9—10. pld. 89