Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1955. (6. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
KOHÁSZATI LAPOK VI. évfolyam 1. szám 1955. január 1" M г л* ru: W II I W IV L AZ ORSZÁGOS magyar bányászati és kohászati egyesület ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYA FOLYÓIRATA Napjaink kupolaproblémáiról KIRÁLY MIKLÓS M. Кирай : Сегодняшние проблемы вагранок. Dipl. Ing. Nikolaus Király : Heutige Problemen des Kupolofenbetriebes. Ha az utóbbi évek fajlagos olvasztókoksz-felhasználását összehasonlítjuk a 20—25 év előttivel, azt tapasztaljuk, hogy az általában növekedett. Meggondolásra késztető ez a megállapítás, hiszen a kupolókemence fejlesztése terén több egészséges és eredményes kezdeményezés történt, amelyek néhány számottevő megtakarítást tettek lehetővé. Vajjon mi az oka, hogy mégis ilyen kedvezőtlenül alakul az a kép, amely ma a kupolóüzemek és általában öntödéink gazdaságosságát tükrözi. A kérdés megválaszolása egyáltalán nem egyszerű. Azok a körülmények ugyanis, melyek ezt a nem kedvező helyzetet előidézik, sokkal mélyrehatóbbak és többrétűek, minthogy azok felett néhány nagyvonalú megállapítással, vagy esetleg objektív okokra való utalással napirendre térhetnénk. Mielőtt tehát különféle technológiai, munkafegyelmi-, szervezési- és egyéb hiányosság és lazaság unalomig ismeretes megállapításainakfelsorolásával terméketlen ismétlésekbe bocsátÉkoznánk, úgy véljük, jobb szolgálatot teszünk az ügynek, ha a kérdés technológiai vonatkozású problémáinak nézünk alaposabban a mélyére, mégpedig különös hangsúllyal a kokszfogyasztás alakulására. Az utóbbi években annyi panasz hangzott el az öntödék részéről az öntödei koksszal kapcsolatban, mint soha azelőtt. Vájjon ez a rengeteg panasz mind indokolt volt ? Különösen a régebbi szakembereink között Г számosan vannak, akik nem most kerültek szembe először kokszproblémákkal és még bizonyára emlékeznek azokra az időkre, mikor a lazaságokat, a műszaki adottságok hiányát, vagy az esetleg még nem teljesen kielégítő szakmai tájékozottság folytán előállott bajokat és nehézségeket nem lehetett egyszerűen pl. a gyenge kokszminőségre fogni és ezzel a kérdés felett napirendre térni. Ez az opportunista szemlélet igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy egyrészt a koksz Érkezett 1954. november 11-én, minőség ingadozása tényleg gyakran komoly nehézségeket idézhetett elő, másrészt pedig elterelte a figyelmet a valóságos okok vizsgálatáról, így nem történt intézkedés, melynek révén a problémák nemcsak megoldhatók, de igen gyakran megelőzhetők is lettek volna. Ez a megalkuvó nagyvonalúság az oka annak, hogy számos öntödénk műszaki fejlesztése nem tartott lépést a vele szemben támasztott igényekkel és még ma is nehézségekkel küzd és gazdaságtalanul termel. Öntödéink igen kevés kivétellel általában 20—50%-kal több öntödei kokszot használnak fel, mint amennyi megfelelő műszaki adottságok, jó technológia és kielégítő munkafegyelem mellett szükséges volna. Elsősorban azért, mert helytelen a betét előkészítése, sőt sok esetben a betét méretezése is. Tekintsünk el ezúttal attól, hogy a fenti hiányosságok szervezési, fegyelmi vonatkozásait vizsgáljuk és elemezzük inkább azokat a fizikokémiai vonatkozásokat, melyek az adagnagysággal, valamint a vasbetét alaki sajátosságaival vannak szoros összefüggésben és a termelés gazdaságosságát elsősorban technológiai összefüggéseken keresztül befolyásolják. A kupolában lefelé vándorló vasbetét az olvadáspontra előmelegítve éri el az olvasztó zóna felső határát, vagyis azt a zónaszintet, melynek hőfoka azonos a vas olvadáspontjával. Az olvadási zónába érkezett, megfelelően előmelegített vasbetét további hőfelvétel közben megolvad : az olvadáspontra felhevített szilárd vas felületéről azonos hőfokú folyékony fémcseppek válnak le és indulnak el a gyűjtőmedence felé. Ez alatt az idő alatt elsősorban a fúvókák térségében bizonyos mennyiségű koksz ég el, melynek helyét a lefelé vándorló adagoszlop foglalja el, ily módon pótolva egyrészt az oxidációs térségben elégett tüzelőanyagot, másrészt az olvadási zónában elolvadt vas betétet. Az alapkoksz szintje minden vasadag leolvadása közben folyamatosan lesüllyed, mégpedig pontosan annyival, amennyit egy vasadag megolvasztásához ténylegesen szükséges kokszmenynyiség (azaz egy helyesen méretezett adagkoksz magassága) kitesz. Az alapkoksz szintje, azaz a