Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1960. (11. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

KOHÁSZATI LAP­­­ XI. évfolyam 1. szám 1960. január ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Az öntőipar fejlődése a Német Demokratikus Köztársaságban* NAUMANN, FRITZ (Lipcse) DK. 031.74.001. 6 (43) Развитие литейного производства в ГДР. Die Entwicklung der Giesserei-Industrie der DDIt. Development oi the foundry industry in the German- Democratic-Republic. 1. He vezetés 1945-ig Németország összefüggő gazdasági egységet alkotott, amelyben igen kedvező volt az ipari fejlődés. Az akkori egységes szervezetben az öntőipar igen jól fejlettnek mondható. Ki­elégítette a gépipar és a műszeripar szerteágazó igényét, valamint minden egyéb öntvényigényes iparágát és emellett még össztermelésnek kb. 70%-át, mint nyersöntvényt exportálta. A háborús hatások következményeként 1945 után — különösen a szovjet csapatok által meg­szállt zónában —­ öntőiparról nem lehetett beszélni. Nemcsak azért, mert a háborús pusztítások folytán az öntödék ezen a területen igen súlyos károkat szenvedtek és azok megindítása igen nagy nehézségekbe ütközött, hanem Németország ketté­osztása révén az egységes gazdasági terület telje­sen szétbomlott és így a gyártmányok és a nyers­anyagok nagy részére, melyeket addig hazánk nyugati részéből szereztünk be, teljesen új gyár­tási alapokat kellett teremteni. Németország kettéosztása különösen az öntőiparra hatott zava­rólag, mert a nehéz öntvények és egyéb öntvény­minőségek gyártására alkalmas öntödék a Ruhr­­vidéken vannak és így igen sok, hosszú éves ta­pasztalatokkal rendelkező speciális öntöde a mi területünkön kívül maradt. Ez nemcsak azt jelen­tette, hogy számos, különleges öntvényminőség gyártására alkalmas öntödénk nem volt, hanem a különleges feladatok megoldására megfelelő szak­emberek is hiányoztak. Meg kell még említeni, hogy 1945 előtt majdnem a teljes öntödei gépgyártás Nyugat- Németországban volt és annak mindössze 5%-a esett a mi területünkre, amely a háborús behatá­sok folytán majdnem teljesen elpusztult. Ez a körülmény okozta elsősorban öntőiparunk gépe­­sítésének nehézségeit. Jó néhány évre volt szük­ség, amíg az NDK-ban az öntödei gépek gyártá­sát rendszeresen meg lehetett indítani és kifej­leszteni. Ehhez nemcsak arra volt szükség, hogy megfelelő gyárakat létesítsünk, hanem erre a különleges célra megfelelő szerkesztőket is ki kellett képezni. A termelés 1945 után túlnyomórészt a leg­egyszerűbb kézi formázással indult meg. A meg­rongálódott korszerű készülékeket és egyéb be­rendezéseket vagy csak igen hosszú javítással­­— de legtöbbször saját magunk által készített pót­­alkatrészekkel — tudtuk üzembehelyezni, vagy nagyon sok esetben egyáltalán nem tudtuk őket rendbehozni. A beruházási lehetőségek 1945 után öntödei vonalon igen szűkek voltak, mert azokat akkoriban elsősorban az újonnan létesítendő ipar­ágak, mint pl. nehéz­­­szerszámgépgyártás, hajóépítés stb. emésztették fel. Ennek ellenére az öntőipar feladata volt, hogy az ipar megindí­tásához szükséges öntvényszükségletet maradék nélkül fedezze. Ebben az időben az öntödei szak­emberektől az NDK-ban igen nagy feladatok teljesítését követelték meg, amely lényegében abból állott, hogy a kohászati, a kémiai ipar és az áramellátás biztosításához szükséges berendezések öntvényeit előállítsák, amelyeket addig Nyugat- Németországban gyártottak. Ennek keretében állítottak elő hajócsavarokat, nagy hajó diesel­­motorrészeket, turbina, vákuumszivattyú­t és nehéz szerszámgép öntvényeket, továbbá tüb­­bingeket, kohászati öntvényeket, kokszoló be­rendezések öntvényeit, a kémiai ipar részére ötvözött acélöntvényeket, könnyűfémdugattyú­kat stb. Az első évek legfontosabb feladata a termelés megindítása volt, amelyet az öntvényminőség rendszeres javítása követett, különösen az exportra kerülő gépek esetében, ami az öntödékre igen nagy minőségi követelményeket rótt. Néhány éven belül sikerült az NDK gyártmányait minő­ségi szempontból világpiaci szintre emelni. * Érkezett 1959. VII. 21-én.

Next