Kohászati Lapok, 1964 (97. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
97. évfolyam 1. szám 1964. január KOHÁSZ/Ш LAPOK AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET FOLYÓIRATA A magyarországi bánya- és kohó mérnökképzés kezdetei* Dr. GYULAY ZOLTÁN DK 62 + 622 + 669(439)378.4 1963. június 22-én volt 228 esztendeje annak, hogy III. Károly király Selmecbányán — a mai, Csehszlovákiában fekvő Banská-Stlavnicán — bányászati iskolát alapított, amivel a rendszeres bányatiszt, mai szóhasználattal bányamérnökképzés Magyarországon megindult. És június 13-án volt 200 esztendeje annak, hogy a bányászati iskola bányászati akadémiává fejlesztése az első főiskolai tanszék — a kohászati-ásványtani-kémiai tanszék — alapításával megkezdődött. E jubileum tiszteletére tekintsünk vissza az iskola alapításának előzményeire. A bányászat az ember őstermelő tevékenységei között a legősibb mesterség, ezért jelöljük az emberi kultúra fejlődésének lépcsőit is a használt fémekkel. Az ókor fejlett fémművessége fejlett bányászatra utal. Ahol a bányászat mérete és jelentősége megkövetelte a munka megszervezését és feltételeinek biztosítását, ott vezetőre, bányatisztre, mai szóhasználattal bányamérnökre volt szükség. Bányamérnök alatt a puszta tapasztalaton túl, felsőbb — mindenkor a legfelsőbb — bányatechnikai nevelésben oktatásban részesült olyatt szakembert értünk, aki szakismereteiben messze meghaladta a bányamunkásokat. Az ókori birodalmak nagyobb bányaműveinek maradványai és a bennük lett eszközök azt tanúsítják, hogy az ókor bányamunkásai nemcsak kézimunkát végeztek ékkel-kalapáccsal és feszítővassal, hanem nagyobb mechanikai munkára képes gépeik : vízikerekeik, szivattyúik, ércőrlőmalmaik is voltak. A munkáslétszámról fennmaradt adatok is sokatmondók : a görögországi Laurion-i ezüstbányászatban dolgozó rabszolgák száma meghaladta a húszezret is. Ilyen méretű bányászat műszaki vezetés nélkül elképzelhetetlen. Indiában az i. e. III. századból fennmaradt egy írás : Kautilya „államtana”. Ebben a bányászatról a következők olvashatók: „A kincs a bányászatból ered. A kincs szüli a hatalmat. — A király felearányban részesedik a Föld minden kincséből és féméből, a védelemért, mert ő a Föld ura. — A főbányakapitánynak érteni kell az ércerek, a fémek, a kohászat és a drágakövek színének tudományához, vagy olyanokkal kell körülvennie magát, akik mindehhez értenek. — Ilyen munkásokra és szerszámokra van szüksége. Meg kell vizsgálnia mind a régi bányaműveket, melyeket olvasztópestjeik, salak, faszén, hamu árul el, mind az újakat, amelyek szokatlan színükkel, súlyukkal, ízükkel és szagukkal ércerekre utalnak”. És tovább, szinte tankönyvszerűen felsorolja mindazokat a bányászati, ásványtani, földtani, teleptani, kémlészeti és kohászati ismereteket, amelyeket a birodalom, legfőbb bányászati tisztviselőjétől, megkövetel. Mindezt Nagy Sándor korában ! A rómaiak Spanyolországban már 200 m mélyre hatoltak és a vízmentesítésre archimédeszi csavart használtak. A nehéz testi munkát rabszolgák és katonák végezték, de a szellemi, a feltaláló és szerkesztőmunka már nem is jelentéktelen számú olyan szakembert feltételez, aki szakismereteit csak szervezett oktatással, tanítás-tanulással szerezhette, ami a kézműves-önképzést, vagy az inasból mestert nevelési formát már meghaladta. A római hadiszervezetben voltak olyan műszaki csoportok, melyek feladata a hadianyag, ostrom és védelmi felszerelés kezelése, hidak s utak építése volt, ezeket az átlagon felül képzett személy (mechanikus, mérnök) vezette. Nem lehetett ez másként a bányászatban sem. A Felvidék és Erdély gazdag volt bányakincsekben. Erdélyben a kvádok bányászkodtak a magyar honalapítás előtt. Agricola a selmeci bányászat kezdetét i. u. 745-re teszi. A honfoglaló magyarok a bányászmesterséget már uráli hazájukban megismerhették és az új hazában talált bányákat tovább művelik. A magyar bányászat a XII. sz. derekán indul fejlődésnek és az első fellendülése a XIII. sz. első felére esik. A tatárjárás azonban elpusztítja a bányákat is, amelyek közül a felvidékiek az Érchegységből betelepített szász bányászok segítségével kelnek új életre. Ezért német nyelvű az 1244-ből való és a jihlavaival (iglauival) egyező selmeci bányarendtartás, amely a legrégibb ismert, írásba foglalt bányajog. Nevezetes ezüstbányák a XIII. sz. első felében Selmec és Radna, a XIII. sz. közepétől Gölnic. * Előadásként elhangzott a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen — a „Kohászat, Ásványtan, Kémia” Tanszék 200 éves évfordulója alkalmával — 1963. év szept. hó 16-án.