Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1964. (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

1. szám 1964. január XV. évfolyam KOHÁSZATI LAPOK ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA A nemzetközi együttműködés 40 éve az öntészetben P­I­Š­E K. M. F., a Csehszlovák Tudományos Akadémia tagja DK. 621.74(100) Ez a nemzetközi Öntödei Kongresszus a 30-ik az Öntödei Műszaki Egyesületek Nemzetközi Bizottságának megalakulása és tevékenységének megindítása óta. Az első világháború után a Francia Öntödei Műszaki Egyesület rendezésében megtartott első Nemzetközi Öntödei Kongresszus óta 40 év telt el. Ugyanúgy, mint első szervezetünk, a Csehszlovák Öntödei Műszaki Egyesület meg­alapítása óta. Nagyon örülünk, hogy éppen ebben az évben üdvözölhetjük fővárosunkban külföldi kartársainkat, és kereshetjük velük együtt ezen, a résztvevőkben oly gazdag kongresszuson a köl­csönös együttműködésnek — amely már eddig is annyi pozitív eredményt hozott — további for­máit, lehetőségeit. Amikor ma végigtekintek sorainkon, meg kell állapítanom, hogy az önzők rendszeres nemzetközi kapcsolatai megindulásának egyik utolsó tanúja vagyok. Megilletődve említem meg elhúnyt bará­taim nevét, mint Bailey, Demour, Delport, Espaha, Estep, Gesteeranus, Gierdziejews­ci, Granström, Lob­­stein, Mal­emson, Moldenke, Oliver, Piwowarski, Portevin, Ramas, Ricard, Ronceray, Ropsy, Schwitzke, P., Shannon, a két Vanzetti, Werner. Ugyancsak meghatottan emlékezem minden csehszlovák bará­tomra a Csehszlovák Öntödei Műszaki Egyesület tevékenységének első éveiből. Mi vezetett bennünket az öntödei műszaki egyesületek nemzetközi együttműködéséhez és az egyes országokban szervezetük határozott kiala­kításához? Hogy az 1920. évi helyzetet megérthessük, távolabbra kell visszatekintenünk, azoknak a szervezeteknek kialakulására, amelyeket a műszaki haladás elősegítésére hoztak létre. Érdekes volna azokkal az akadémiákkal és tudós társaságokkal kezdeni, amelyek az új kor kezdetén a tudományos forradalom következményeképpen születtek. Mű­szaki egyesületek alapítására csak a XIX. század­nak az ipari forradalom következtében létrejött gyors ipari fejlődése adott jelentősebb bázist. Az ipar és a szállítás fejlődése mindenütt szakem­bereket igényelt. Sem az idősebb és ifjabb Darby,­­ a nagyolvasztó megalkotói, sem pedig Wilkinson, a kupolókemence feltalálója nem jártak műszaki iskolába. Ugyanakkor Európa különböző helyein, Selmecbányán 1763-ban, Freiberg­ben és Péter­­várott 1765-ben bányászati főiskolákat alapítot­tak, hogy bányászati és kohászati szakembe­reket képezzenek ki. Ez a fejlődés fokozatosan minden szakmában kibontakozott és rendkívül meggyorsult a XIX. század második felében. Ez a fejlődés ugyanakkor a szakiskolákban kikép­zett, az ipar és közlekedés magasabb funkcióinak betöltésére alkalmas új szakember-típus kialaku­lásához, valamint műszaki egyesületek alapításá­hoz vezetett, amelyek folyóiratok kiadásával, konferenciák és kongresszusok szervezésével járul­tak hozzá tagjaik továbbképzéséhez. Ezeknek az egyesületeknek gyakran feladatuk volt tagjaik szakmai érdekvédelme is. Az öntők munkája hosszú ideig kimaradt ebből a fejlődésből, még a legfejlettebb ipari államokban is. Ez abból adódott, hogy az öntészet elégedett meg legtovább azzal a kézműipari tapasztalattal, amellyel az előző korszakok a XIX. század ipari fejlődéséhez hozzájárultak. Az öntő munkájának színvonalát egyelőre nem érintették mindazok a szervezeti változások, amelyek levá­lasztották a vasöntödéket a nagyolvasztóktól és amelyek kialakították a gépgyárakhoz kapcsolt öntödéket és a független béröntödéket. A rendelők egyre nagyobb követelményei az öntvények minőségével kapcsolatban, az árak leszorítása, az öntödék egymás közti versenye a XIX. század végén és a XX. század elején a mű­szaki színvonal javítására irányuló erőfeszítéseket eredményezett. E törekvések egyik megnyilvánu­lása volt az öntödei műszaki egyesületek létre­hozása. Az első az 1896-ban alapított Amerikai Öntők Egyesülete volt. Az öntödék addigi fejlődé­séből következett, hogy egyetlen egyesület sem írt elő belépési feltételként bizonyos típusú és fokozatú iskolai képzettséget. A XIX. század végéig valóban nem törődtek az öntők szakiskolai képzésével. Az öntödei egyesületek különleges sze­repe azért vált nagy jelentőségűvé, mert az öntöde . Elhangzott a 30. Nemzetközi Öntödei Kongresszus meg­nyitásakor Prágában 1963. szeptember 2-án.

Next