Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1964. (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
1. szám 1964. január XV. évfolyam KOHÁSZATI LAPOK ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA A nemzetközi együttműködés 40 éve az öntészetben PIŠE K. M. F., a Csehszlovák Tudományos Akadémia tagja DK. 621.74(100) Ez a nemzetközi Öntödei Kongresszus a 30-ik az Öntödei Műszaki Egyesületek Nemzetközi Bizottságának megalakulása és tevékenységének megindítása óta. Az első világháború után a Francia Öntödei Műszaki Egyesület rendezésében megtartott első Nemzetközi Öntödei Kongresszus óta 40 év telt el. Ugyanúgy, mint első szervezetünk, a Csehszlovák Öntödei Műszaki Egyesület megalapítása óta. Nagyon örülünk, hogy éppen ebben az évben üdvözölhetjük fővárosunkban külföldi kartársainkat, és kereshetjük velük együtt ezen, a résztvevőkben oly gazdag kongresszuson a kölcsönös együttműködésnek — amely már eddig is annyi pozitív eredményt hozott — további formáit, lehetőségeit. Amikor ma végigtekintek sorainkon, meg kell állapítanom, hogy az önzők rendszeres nemzetközi kapcsolatai megindulásának egyik utolsó tanúja vagyok. Megilletődve említem meg elhúnyt barátaim nevét, mint Bailey, Demour, Delport, Espaha, Estep, Gesteeranus, Gierdziejewsci, Granström, Lobstein, Malemson, Moldenke, Oliver, Piwowarski, Portevin, Ramas, Ricard, Ronceray, Ropsy, Schwitzke, P., Shannon, a két Vanzetti, Werner. Ugyancsak meghatottan emlékezem minden csehszlovák barátomra a Csehszlovák Öntödei Műszaki Egyesület tevékenységének első éveiből. Mi vezetett bennünket az öntödei műszaki egyesületek nemzetközi együttműködéséhez és az egyes országokban szervezetük határozott kialakításához? Hogy az 1920. évi helyzetet megérthessük, távolabbra kell visszatekintenünk, azoknak a szervezeteknek kialakulására, amelyeket a műszaki haladás elősegítésére hoztak létre. Érdekes volna azokkal az akadémiákkal és tudós társaságokkal kezdeni, amelyek az új kor kezdetén a tudományos forradalom következményeképpen születtek. Műszaki egyesületek alapítására csak a XIX. századnak az ipari forradalom következtében létrejött gyors ipari fejlődése adott jelentősebb bázist. Az ipar és a szállítás fejlődése mindenütt szakembereket igényelt. Sem az idősebb és ifjabb Darby, a nagyolvasztó megalkotói, sem pedig Wilkinson, a kupolókemence feltalálója nem jártak műszaki iskolába. Ugyanakkor Európa különböző helyein, Selmecbányán 1763-ban, Freibergben és Pétervárott 1765-ben bányászati főiskolákat alapítottak, hogy bányászati és kohászati szakembereket képezzenek ki. Ez a fejlődés fokozatosan minden szakmában kibontakozott és rendkívül meggyorsult a XIX. század második felében. Ez a fejlődés ugyanakkor a szakiskolákban kiképzett, az ipar és közlekedés magasabb funkcióinak betöltésére alkalmas új szakember-típus kialakulásához, valamint műszaki egyesületek alapításához vezetett, amelyek folyóiratok kiadásával, konferenciák és kongresszusok szervezésével járultak hozzá tagjaik továbbképzéséhez. Ezeknek az egyesületeknek gyakran feladatuk volt tagjaik szakmai érdekvédelme is. Az öntők munkája hosszú ideig kimaradt ebből a fejlődésből, még a legfejlettebb ipari államokban is. Ez abból adódott, hogy az öntészet elégedett meg legtovább azzal a kézműipari tapasztalattal, amellyel az előző korszakok a XIX. század ipari fejlődéséhez hozzájárultak. Az öntő munkájának színvonalát egyelőre nem érintették mindazok a szervezeti változások, amelyek leválasztották a vasöntödéket a nagyolvasztóktól és amelyek kialakították a gépgyárakhoz kapcsolt öntödéket és a független béröntödéket. A rendelők egyre nagyobb követelményei az öntvények minőségével kapcsolatban, az árak leszorítása, az öntödék egymás közti versenye a XIX. század végén és a XX. század elején a műszaki színvonal javítására irányuló erőfeszítéseket eredményezett. E törekvések egyik megnyilvánulása volt az öntödei műszaki egyesületek létrehozása. Az első az 1896-ban alapított Amerikai Öntők Egyesülete volt. Az öntödék addigi fejlődéséből következett, hogy egyetlen egyesület sem írt elő belépési feltételként bizonyos típusú és fokozatú iskolai képzettséget. A XIX. század végéig valóban nem törődtek az öntők szakiskolai képzésével. Az öntödei egyesületek különleges szerepe azért vált nagy jelentőségűvé, mert az öntöde . Elhangzott a 30. Nemzetközi Öntödei Kongresszus megnyitásakor Prágában 1963. szeptember 2-án.