Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1966. (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

XVII. évfolyam 1. szám 1966. január ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Az öntvénygyártás helyzetének néhány kérdéséről* KALMÁN LAJOS okl. kohómérnök Az öntvény­gyártás kiszolgáló jellegű ágazat, amelynek mennyiségben és minőségben ki kell elégítenie a felhasználók igényeit. Különösen nagy mennyiségű és egyre javuló minőségű öntvényt igényel a gépipar, ennek szerszámgépeket, jármű­veket, motorokat, mezőgazdasági gépeket, ház­tartási eszközöket stb. előállító ágazatai. Ezért elképzelhetetlen a gépgyártás fejlődése az öntvény­­gyártás egyidejű vagy inkább a készterméket időben megelőző fejlesztése nélkül. Az öntödei ipar szervezete A gépipar még ma sem mentes attól az elavult szemlélettől, hogy az öntödéknek úgy kell kielé­gíteniük a felhasználó igényeit, hogy beépülnek annak gyártelepébe a helyi feladatoknak megfelelő legolcsóbb színvonalon. Ez rendszerint — éppen az öntödei technológia szempontjából a vegyes pro­fil, a kis mennyiség és a gyakran változó választék miatt — alacsony technológiai és gépesítettségi színvonalat jelent az öntödében. Az alacsony technológiai színvonalon előállított öntvény pedig visszahúzza a későbbi forgácsolás technológiai szín­vonalát és termelékenységét is, a méretek pontat­lansága, az öntvények rossz felülete és az ezek miatt szükségszerűen megnövelt forgácsolási rá­hagyások következtében. Nem sokat változtat a lényegen az sem, ha ezt a szemléletet iparági szinten akarjuk érvénye­síteni, vagy ha ilyen alacsony színvonalú öntödéket szervezetileg összevonunk. A közös vezetés ilyen esetben legfeljebb csak bizonyos profilrendezés lehetőségét teremti meg. A fejlett ipari országokban már régen eltértek a mindenáron való vertikális gyártás elvétől, és a készterméket előállító vállalatok kész szerelvé­nyeket, géprészeket vásárolnak az arra szakosított üzemektől , így öntvényeket is, több felhasználót ellátó szakosított öntödéktől. A Szovjetunióban sorra épülnek olyan nagy teljesítményű öntödék, amelyek egy-egy ipari körzet teljes öntvényszük­ségletét elégítik ki olyan közös igazgatás alá tar­tlt 621.74.002. 621.744.001.5 tozó technológiai egységekben, amelyeknek nagy­sága magas színvonalú gépesítést, korszerű techno­lógiák alkalmazását teszi lehetővé. A hazai gépipar fejlődésének ingadozásait szorosan nyomon követte az öntödék fejlesztésé­nek hullámzása az elmúlt két évtizedben, de még az utóbbi 2 —3 évben is. Az 1962-ben elhatározott és megkezdett öntö­dei fejlesztési terveket 1963-ban felülvizsgálták , lassították vagy leállították. Egy évvel később ismét az öntödék gyorsabb fejlesztését határozták el az időlegesen visszaesett és ismét fejlődésnek indult gépipari igények kielégítetlensége miatt. A korszerű nagyüzemi öntödék 5-6 évig tartó beruházásában keresztülvitt ilyen éves inga­dozás a tervek felülvizsgálata, korszerűsítése, nem­egyszer a kapacitások és a személyzet átcsoporto­sítása miatt lényeges időeltolódást okoz a megvaló­sításban, természetesen az igények korszerű kielé­gítésében is. E hiányok pótlására újabban kis­gépesítési kampány indult, amely javít ugyan a helyzeten, de a nagy beruházásokat pótolni nem tudja, tehát csak gyorsan amortizálódó esetben indokolható. Csak az ipar egyes ágazatainak fejlődése ismert tételesen 5- 10 évre előre, többségében csak össze­vont gyártmányok, sőt gyártmánycsoportok fejlesz­tési üteme meghatározott. E keretek konkrét kitöltését csak az éves tervektől várhatjuk, mert a KGST szakosítási tevékenységének érvényesülé­sétől, valamint a nyugati piac ingadozásaitól is függ az egyes gyártmányok mennyiségi alakulása. Az alkatrészeket, illetőleg konkrét öntvénye­ket előállító öntödék hosszú átfutású fejlesztését ezért alig lehet másként elképzelni, mint olyan korszerű termelőegységek létrehozásával, amelyek öntéstechnológiai szempontból egynemű öntvé­nyek gyártására (nem előállítására !) alkalmasak. A helyes arányokban kiválasztott és külön­böző feladatok ellátására alkalmas termelő egy­ségek — főként egységes vezetéssel — képesek rugalmasan követni azokat a választékbeli eltoló­dásokat, amelyek részben az igények minőségi fejlődésével, részben a nemzetközi munkamegosz­­ t Érkezett 1965 augusztus 25-én

Next