Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 1968 (101. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
Nagykamrás talppászta fejtési kísérletek eredményei a perkupái anhidritbányászatban ZOLTÁN TAMÁS oki. bányamérnök (Bányászati Kutató Intézet, Budapest) A perkupái anhidritbányászatban tömedékeléses főtepásztás kamrafejtéssel fejtettek. A szeletenként végzett tömedékelés a főzepászta fejtési mód sebességét lehatárolta, továbbá lehetetlenné vált a hagyományos biztosítószerkezetek alkalmazása, mert az ácsolatok és szekrényácsolatok a laza tömedékbe benyomódtak, elsüllyedtek. A felsorolt hiányosságok megszüntetése céljából az Érc- és Ásványbányászati Főosztály célkitűzéseinek megfelelően felülvizsgáltuk az alkalmazott fejtésmódot és kutatásaink során nagykamrás talppászta fejtésmód alkalmazási lehetőségeit teremtettük meg. Az új fejtésmód kielégíti a „merev” fejtési rendszer követelményeit, amelyet a fedővíz betörési lehetőségei miatt kell alkalmazni. Jelen tanulmányunkban röviden ismertetjük az új fejtésmód méretezési elveit és tárgyaljuk a nagykamrás talppásztás fejtésmód üzemi kísérleteinek műszaki és gazdaságossági eredményeit. A Bódva folyó jobb partján, Perkupa község határában. 1952—53-ban két függőleges akna lemélyítésével az anhidritbányát megnyitották. Az anhidrit tömzsös előfordulás, amelynek vastagsága helyenként 150 m. A tömzseket — több szint kialakításával — É—P i irányban kihajtott főszállító vágatokkal tárták fel és a lefejtést alulról felfelé haladó sorrendben tervezték (1. és 2. ábrák). Az aknák és üzemi épületek védelmét biztosító védőpillérben nagymennyiségű ásványvagyon van lekötve. Az alkalmazható fejtésmód kikísérletezésére a védőpillérben kísérleti jellegű kamrákat telepítettek. A kamrafejtéseket úgy tervezték és úgy méretezték, hogy a kamrák kifejtése után kőzetmozgások ne keletkezzenek és a védett műtárgyak ne rongálódjanak meg. A Bódva folyó árterületén az anhidrittelepülés felett terasz-kavics rétegsor található, amely a folyó medrével összeköttetésben van. A bányaüregek főtérében keletkezett repedéseken keresztül a folyó vize betörhet és a nyitott bányatereket teljesen elöntheti. Ezért az ásványvagyon lefejtése a védőpilléren kívül levő területeken is csak merev fejtési rendszerrel történhet, azaz a kamrákat és a pilléreket úgy kell méretezni, hogy a fejtés befejezése után a főtében repedések és törések ne keletkezhessenek. A lefejtett terület feletti rétegek épségben tartását biztosítani kell. A közölt szempontok figyelembevételével kezdetben a művelés a III. szintről kiinduló és a II. szint felé haladó, biztosítás nélküli, főteposztás kamrafejtéssel történt. Egy kamra alapméretét 15-30 méterben határozták meg, magasságát 25 m-ben. A kamra főtéje és az új szint között 5 m vastag főtegyámot hagytak vissza. Ennek mérete a fejtési üreg szélei felé 15 m-re növekszik, mivel a kamra főtéjét kosárboltozatszerűen képezték ki. A kamrákat úgy telepítették, hogy a szomszédos kamrák között mindenütt 15 m széles pillér maradjon vissza (2. ábra). A főteposztás kamrafejtésben a jövesztés fúrórobbantó munkával történt. A fúrást állványzatról végezték és ez a körülmény a munkát megnehezítette. Robbantáskor a jövesztett ásvány a talpra zuhant, majd a nagyobb darabokat összetörték és az ásványt kézi lapátolással csillébe rakva elszállították. Az egyidőben jövesztett szelet vastagsága 2,5 m volt, azonban egy szelet lefejtése után 5 m magas üreg maradt vissza. Ebből 2,5 m-t, azaz egy szeletet betömedékeltek. A tömedékanyagot a II. szintről gurítókon adták le a fejtésbe és ott a kifej- А- meisiet 2. ábra. A perkupái 2. számú kísérleti kamrafejtés Bányászati és Kohászati Lapok — BÁNYÁSZAT 101. évfolyam 1968. 11. sz. 697