Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1968. (19. évfolyam, 2-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
Főszerkesztő : ÓVÁRI ANTAI Szerkesztő: DR. KILISSY LAJOS Szerkesztő bizottság: BALÁZS FÜLÖP, CHAPÓ ELEK, CSEH MIKLÓS, DR. HAJTÓ NÁNDOR, KEMÉNY KORNÉL, DR. LÁNYI BÉLA, MARCZIS LÁSZLÓ, NAGY ZOLTÁN, PINTÉR ANDRÁS, DR. PŐCZE LÁSZLÓ, RÉFI-OSZKÓ ISTVÁN, ROMWALTER ALFRÉD, RUHMANN JENŐ, SELMECI BÉLA, SZELESS LÁSZLÓ, SZŐKE LÁSZLÓ, SZŰCS ENDRE, VÁRHELYI REZSŐ BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAPOK ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 101. évfolyam 2. szám 1968. február Öntészeti Tanszék létesült a Nehézipari Műszaki Egyetemen Dr. NÁNDORI GYULA, a műszaki tudományok kandidátusa tanszékvezető egyetemi docens DK 378.4 . 621.74 A hazai szaktársadalom évtizedes törekvése és gazdasági életünk fejlődése által követelt intézkedések eredményeként 1965. január hónapban a Művelődésügyi Minisztérium határozata értelmében a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen Öntészeti Tanszék létesült. Az öntőipar a kohászat mellékhajtása, jellegzetes gyártásmódjával az ipari forradalom korszaka óta a gépipar és a kohászati ipar határfelületén foglal helyet. Jellegzetesen fémfeldolgozó iparág, amelyet egyesek a gépipar területére sorolnak, aláértékelve a fémolvasztás metallurgiai folyamatainak fontosságát. A korszerű gépesített öntödéket gyakran tekintik gépipari vállalatnak, azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kohászat és ezen belül az öntőipar termékeinek legnagyobb részét a gépipar használja fel. Az öntvény bármilyen fémből is készüljön, a gépgyártás legfontosabb fémes alapanyaga. Az öntödék az elmúlt évszázad alatt vagy gépgyárral egészültek ki, vagy az újonnan alakult gépgyárak telepítettek öntödéket. Az öntészet — mint önálló iparág — csak úgy képes feladatainak megoldására, ha szakemberei a fejlett technikai kultúra ismeretében, megfelelő elméleti és gyakorlati tudás birtokában végzik irányító és fejlesztő tevékenységüket. Ennek érdekében válik szükségessé az öntészeti szakirányú képzés helyzetének rendezése, a felső- és középfokú szakemberképzés feltételeinek megteremtése, valamint a szakmunkás utánpótlás biztosítása. A Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán 1965-ben létesült Öntészeti Tanszék feladata a hazai öntőmérnökképzés megvalósítása. A Kohómérnöki Karon az öntészet oktatása tekintélyes múltra tekinthet vissza. Az 1735-ben Selmecbányán alakult oktatási intézmény fejlődése során a kohászatképzés tartalmazta az öntészeti oktatás csíráit, mivel ebben az időben a nyersvasgyártás közvetlenül kapcsolódott az alakos öntvény előállításához. Önálló tárgyként azonban az 1872-ben alakult Vaskohászattani Tanszék oktatási tervében szerepelt első alkalommal, így első oktatója Id. Kerpely Antal, az első vaskohász-akadémiai tanár, aki 1872—1881 közötti időszakban adta elő az öntészetet, majd az 1904-i érvényes oktatási rend alapján 1881—1901 között Soltz Vilmos, majd 1901-től 1919-ig dr.Barlai Béla professzorok. Az 1904-ben megvalósult oktatási reform szerint a négyéves tantervben a VII. félévben heti 2 + 2 órában folyt a vas- és acélöntészet oktatása 1934-ig. A Főiskola 1934-ben történt átszervezése után a vas- és acélöntészetet egy szemeszterben heti 2 + 2 óraszámban adták elő, ez az oktatási rend 1949-ig volt érvényben [1]. Ebben az időszakban a fémöntészetet a Fémek technológiája c. tantárgy keretében dr. Verő József professzor oktatta. Dr. Barlai Béla halála után, miközben a Főiskolát Sopronba költöztették át, Cotel Ernő professzor (1923— 1944) tartotta a „Vas- és acélöntészet” c. tantárgy előadásait. Felszabadulás után Zsák Viktor (1946—1955) professzor kapott megbízatást a „Vaskohászat”, valamint a „Vas- és acélöntészet” c. tárgyak előadására. Zsák Viktor professzor a hazai öntőipar kiváló szakembere, aki külföldön is sok éven át foglalkozott különféle öntödékben az ívfényes kemencében történő acélolvasztás meghonosításával, nagy lelkesedéssel karolta fel az egyre nagyobb mértékben jelentkező feladatok érdekében az öntészet oktatását. Az 1949/50-es tanévtől kezdődően javaslatára „Vas-, acél- és fémöntés” címen két szemeszterben 3 + 2, ill. 2 + 2 óraszámban oktatták az öntészetet. Első ízben rendezett be formázóanyag laboratóriumot, ahol Hammer Ferenc adjunktus vezetésével rendszeres formázóanyag vizsgálatot végeztek a hallgatók az újonnan kapott GF rendszerű műszerek segítségével [2]. Az 1904 és 1949 között eltelt időszakban az öntészeti előadások heti óraszáma alapján helytelen lenne arra következtetni, hogy az öntészeti ismeretek csupán tantervi órákban voltak elsajátíthatók. A kohómérnökképzés során előadott többi tárgy túlnyomórészt olyan alapismereteket nyújtott, amelyekre az utolsó szemeszterekben előadott anyag épült. Ilyen alapozó tárgyak a vas- és fémkohászattan, metallográfia, anyagvizsgálat, tüzeléstan, amelyeket a látszólag kis óraszámban előadott öntészeti anyag célszerűen kiegészített, így századunk első felében a kohómérnökképzés keretében előadott szakismeretek a végzett hallgatókat alkalmassá tették az öntészeti iparban való elhelyezkedésre. Bányászati és Kohászati Lapok — ÖNTÖDE 101. évfolyam 1968. 2. sz. 1. ábra. Az öntészeti Tanszék alapítási emlékérme. Eredeti bronzmintája az Állami Pénzverdében készült 1965-ben .