Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 1970 (103. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

tégla­égetésre épült körkemence rézsűfalait elbon­tották, az egész kemencét fegyverzetbe szorították és felújították. Az 1958-ban üzembe helyezett 28­ kamrás, Mend­­heim típusú generátortüzelésű körkemence lehetővé tette 16 000 t/év többlet termelését. A korszerűsí­tést az is indokolta, hogy a bő kemencekapacitás­hoz nem volt megfelelően méretezett előkészítő és sajtoló rész. Ennek az aránytalanságnak felszá­molásával, födgáztüzelés bevezetésével (7. ábra), a régi préselő részleg helyére telepített TMK-mű­­hely korszerűsítésével, garázs építésével és a kézi formázásához szükséges anyagoknak szalaggal való szállításával viszonylagos egyensúly állott elő, s a gyár jelenleg az 1967. évi, kereken 19 000 t/év ter­meléssel szemben 40 000 t/év árut termel. 1968-ban új gyártmányként került bevezetésre a Dunai Vasmű által kikísérletezett habsamott tégla (tűzálló hőszigetelőanyag) (8. ábra), amelynek továbbfejlesztése fontos feladat. Gyártmányai: samott-téglák, habarcsok, korándadalékos samott­­téglák, hőszigetelő tűzállóanyagok. Kerámia-gyáregység A MIM Kerámia gyáregysége a Magyar Kerá­mia Rt. részlegeként 1891-ben került a társas cé­gek jegyzékébe. Alaptőkéje 200 000 korona volt, de ez a tőke már 1894-ben 4,5 millió korona, 1920- ban 6 millió korona. 1925-ben az Argil Tűzállóanyag Bánya és Ipari Rt. beolvadt a Magyar Kerámia­gyár Rt-ba. A pengő bevezetése után az alaptőkét 640 000 pengőben állapították meg, melyet az 1932-es ipari pangás idején 480 000 pengőre csökkentet­tek. Az iparügyi miniszter 3500/48. sz. kormányren­delete alapján a céget államosította és 1950. jan. 1-én az államosított vállalatból kivált a tűzálló­anyagot gyártó részleg, amely Kerámiai Tűzálló­­anyaggyár néven (9. ábra), majd 1963. jan. 1-től a MIM Kerámia­ gyáregységeként működik tovább és a téglagyári része a téglaiparhoz került át. Tűzálló téglákat főképp import alapanyagból, samott és szilika minőségben gyártott. Emellett a vegyipar részére savállótéglákat is gyárt. A gyáregységek között ma is ebben az üzemben vannak a legmostohább körülmények, mivel hosszú időn keresztül nem kapott fejlesztési lehe­tőséget. A gyár rekonstrukciója jelenleg folya­matban van, úgyhogy egyrészt a Vállalat saját kisebb tervező­csoportja tervezi és kivitelezteti az előkészítő bővítést (kalapácsosmalmok agyag­őrlésre, Eirich-keverők korszerűbb elrendezése őrleménytároló bunkerekkel, maxecon gyűrűsma­lom palaőrlésre), továbbá az ún. II. palaőrlősor építését, másrészt készíti az új préscsarnok és alagútkemence kiviteli dokumentációját és már elkészíttette az anyagforgalomhoz szükséges cson­kavágányok, illetve tárolók tanulmányát. Mivel ebben a gyáregységben nagy anyagi áldo­zatok mellett sem sikerült a szilikatermelésből eredő szilikózisveszélyt felszámolni, 1970-től a szilikaprofit gyártása megszűnik. A kieső kapaci­tást samottgyártás pótolja, ezért az előkészítő 7. ábra. Waagner—Biró-féle földgázfogadó 8. ábra. Habsamott masera formába töltése 9. ábra. Kerámia-gyáregység (távlati kép) Bányászati és Kohászati Lapok — KOHÁSZAT 103. évfolyam 1970. 6. sz.

Next