Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 1970 (103. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
téglaégetésre épült körkemence rézsűfalait elbontották, az egész kemencét fegyverzetbe szorították és felújították. Az 1958-ban üzembe helyezett 28 kamrás, Mendheim típusú generátortüzelésű körkemence lehetővé tette 16 000 t/év többlet termelését. A korszerűsítést az is indokolta, hogy a bő kemencekapacitáshoz nem volt megfelelően méretezett előkészítő és sajtoló rész. Ennek az aránytalanságnak felszámolásával, födgáztüzelés bevezetésével (7. ábra), a régi préselő részleg helyére telepített TMK-műhely korszerűsítésével, garázs építésével és a kézi formázásához szükséges anyagoknak szalaggal való szállításával viszonylagos egyensúly állott elő, s a gyár jelenleg az 1967. évi, kereken 19 000 t/év termeléssel szemben 40 000 t/év árut termel. 1968-ban új gyártmányként került bevezetésre a Dunai Vasmű által kikísérletezett habsamott tégla (tűzálló hőszigetelőanyag) (8. ábra), amelynek továbbfejlesztése fontos feladat. Gyártmányai: samott-téglák, habarcsok, korándadalékos samotttéglák, hőszigetelő tűzállóanyagok. Kerámia-gyáregység A MIM Kerámia gyáregysége a Magyar Kerámia Rt. részlegeként 1891-ben került a társas cégek jegyzékébe. Alaptőkéje 200 000 korona volt, de ez a tőke már 1894-ben 4,5 millió korona, 1920- ban 6 millió korona. 1925-ben az Argil Tűzállóanyag Bánya és Ipari Rt. beolvadt a Magyar Kerámiagyár Rt-ba. A pengő bevezetése után az alaptőkét 640 000 pengőben állapították meg, melyet az 1932-es ipari pangás idején 480 000 pengőre csökkentettek. Az iparügyi miniszter 3500/48. sz. kormányrendelete alapján a céget államosította és 1950. jan. 1-én az államosított vállalatból kivált a tűzállóanyagot gyártó részleg, amely Kerámiai Tűzállóanyaggyár néven (9. ábra), majd 1963. jan. 1-től a MIM Kerámia gyáregységeként működik tovább és a téglagyári része a téglaiparhoz került át. Tűzálló téglákat főképp import alapanyagból, samott és szilika minőségben gyártott. Emellett a vegyipar részére savállótéglákat is gyárt. A gyáregységek között ma is ebben az üzemben vannak a legmostohább körülmények, mivel hosszú időn keresztül nem kapott fejlesztési lehetőséget. A gyár rekonstrukciója jelenleg folyamatban van, úgyhogy egyrészt a Vállalat saját kisebb tervezőcsoportja tervezi és kivitelezteti az előkészítő bővítést (kalapácsosmalmok agyagőrlésre, Eirich-keverők korszerűbb elrendezése őrleménytároló bunkerekkel, maxecon gyűrűsmalom palaőrlésre), továbbá az ún. II. palaőrlősor építését, másrészt készíti az új préscsarnok és alagútkemence kiviteli dokumentációját és már elkészíttette az anyagforgalomhoz szükséges csonkavágányok, illetve tárolók tanulmányát. Mivel ebben a gyáregységben nagy anyagi áldozatok mellett sem sikerült a szilikatermelésből eredő szilikózisveszélyt felszámolni, 1970-től a szilikaprofit gyártása megszűnik. A kieső kapacitást samottgyártás pótolja, ezért az előkészítő 7. ábra. Waagner—Biró-féle földgázfogadó 8. ábra. Habsamott masera formába töltése 9. ábra. Kerámia-gyáregység (távlati kép) Bányászati és Kohászati Lapok — KOHÁSZAT 103. évfolyam 1970. 6. sz.