Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 1981 (114. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Visszapillantás a bányászat múltjára 100 évvel ezelőtt, az 1881. január 1-én megjelent lapból „Adatok a selmeczi fémbányászat történetéhez” címmel Szlamka József az 1490—1600 évig terjedő korszakról megemlíti, hogy az 160-nál több önálló vállalatra terjedt és a művelés „egyedüli kulcsául s motorául az ember physikai ereje s a bányász munkája szolgált”. A magán és a kincstári bányabirtok közti különbség írásbeli nyoma 1545-re nyúlik vissza. A bányahatóság akkor a városbíróból, a városi tanácsból, a bányamesterből s ennek esküdt társaiból állott. 1574-ben 96 bányatársulat létezett. Volt azonban egyéni birtok is. „Különfélék” rovatban olvasható: „Egy nitrogliceringyár Amerikában eddigelé háromszor jégbe röpült. Tíz igazgatója közül, kik a gyárt egymásután vezették, 8 találta halálét explóziók folytán, egy megvakult, egy szolgálatban van.” Az 1881. január 15-én megjelenő számban „A Szt. Gotthard-alagút áttörése” címmel Gliccsmár Ottó ismerteti az alagút kitűzésének mérési munkáját. Az 1880. február 29-én lyukasztott 14 920 m hosszú alagút szintmérési hibája 5 cm, az irányhiba 30 cm, a hosszhiba a hosszúság 2000-ed része volt. Folytatódik az előző számban megjelent Szlamka József cikke a selmeci bányabirtokok megoszlásáról. A „Különfélék” rovatban az Angliában előforduló „bányalég okozta robbanások körülményeinek és okainak felderítése” s az ez elleni védekezéssel foglalkozó közlemény jelent meg a Mining Journal alapján. A vizsgálat a szénpor hatását is megállapítja és a vízpermetezést ajánlja. Igen jelentősnek tartja a robbanások okai között a munkások hanyagságát, a laza fegyelmet, a biztosítólámpa rossz kezelését, a légáramlással el nem látott helyek művelését s a tiltott helyek felkeresését. ★ 75 évvel ezelőtt, 1906. január 1-én megjelent lapunkban Pauer Gyula „A resiczai bányák sújtólégkitörései” címmel részletesen tárgyalja a sújtólég elleni védekezést s a védekezési munkálatokat rendszerbe foglalva a sújtólégkitörések elkerülésével s a bekövetkező kitörések hatásának gyöngítésével foglalkozik, amihez belgiumi példákat ismertet. „A magyarországi kőolaj és néhány megjegyzés az erre vonatkozó újabb irodalomra” címmel ifj. Aradi Viktortól érdekes megállapításokat olvashatunk. Bevezetésében azt írja, hogy „Bár a folyóiratokban gyakran találni reá vonatkozó értekezéseket, csodálatos az a közönyösség, amelylyel úgy geológusaink, mint a vállalkozók a magyar petróleumkérdés iránt viseltetnek”. Négy utat ajánl e „beteges állapoton való segítésre: I. A tudományos adatok gyűjtése. II. A magánvállalatok állami segélyezése. III. Szakerők nevelése. IV. Iketróleumosztály, helyesebben bizottság létesítése.” Romániai példákra hivatkozva rámutat, hogy ott ily módon jutottak eredményekhez. Az Őst. Zrt. f. B. u. Hüttyv. 1905. évi 36. számából közli a lap, hogy a Dombrauban az Eleonora akna közeliiben véletlenül megütött fúrásból kiáramló gáz ráirányította a bányászat figyelmét a széntelep e tekintetben való vizsgálatára is. A nyert gázzal két gőzkazán fűtésére nyílt, lehetőség. Litschauer Lajos „Újítások a Trauzl & Сg. fúró-vállalkozó társulat mélyfúró berendezésein” címmel a Tecklenburg kézikönyvből az 1900 óta létesített újabb berendezéseket és azok előnyeit ismerteti. Az Eisener Glückauf egyik 1905. évi száma alapján az „Akasztóláncok, mint a szállítókasok és a szállítókötél közvetítője” címmel ismerteti a régi szállítókas és a szállítókötél összekapcsolásának legújabb módozatait, amellyel a kötélszakadás leggyakoribb helyeit igyekszik megszüntetni. „Rövid közlemények”-ben „Alagút a Krisztus előtti nyolcadik századból” címmel olvasható, hogy „a Silvah alagút a Jeruzsálemtől keletre fekvő Mária forrás vizét vezette a városba. Az alagutat két oldalról hajtották, az irány tartására a hallás volt az irányt adó s emiatt a 335 m egyenes irány helyett az 535 m volt. A két oldalról való hajtást a vésők vágásnyoma bizonyítja.” Feltűnő, hogy a vízszintet pontosan be tudták tartani. Az 1906. január 15-én megjelent számban ,, Vérésiészaki bányaművelési rendszabályok” címmel Urbán Mihály közöl részletes ismertetést erről az aranygazdagságáról híres bányászatról. Részletesen ismerteti az egyes bányatársulatok keletkezését, a tárók zsinórszakirányban történő kihajtását, a bérezés módját az igazgató, a bányagazda, a felőrök és a bányaőrök kötelességeit. Az utóbbinak a bányából kijövök megmotozása volt a feladata a termésarányra való tekintettel. Ismerteti a bányaüzem elővárási, fejtési és bérfizetési módját, mert a tisztviselők és a felügyelők meghatározott fix fizetést nem kaptak, hanem a bánya nyers jövedelméből részesültek. Részletesen és számszerűleg ismerteti az osztalék módját. Ez a szám közli a francia szénbányákban műszak időtartamát szabályozó törvényt. 1905. június 29-től számított 6 hónap elteltével a szénbányákban a termelő műszak ideje 9 óránál több nem lehet s a munkaidő az utolsó munkás beszállásétól az első kiszállásáig számítandó. Két év elteltével a munkaidő 8 1/2 órára, újabb 2 év elteltével 8 órára csökkentendő. A lap az egyesület 850 tagjának névsorát, belépési idejét és lakóhelyét 17 oldalon keresztül közli. ★ 50 évvel ezelőtt, az 1931. január 2-án megjelent számában Kövesi Antal-tér „A Reynolds-féle szám gyakorlati alkalmazása” címmel ismerteti a csövekben áramló vízben és egyéb folyadékoknál fellépő súrlódás okozta nyomásveszteség kiszámítási módját. A „Szemle” rovatban Weissermel W. „A barnaszén keletkezésének geológiai feltételei” című a Zeitschrift der Deutschen Geologischen Gesellschaft 82. kötetében megjelent cikkét ismerteti Bogseh László fordításában. A „Statisztika” rovatban Magyarország 1930. november havi széntermelését, az alkalmazott bányamunkások számát és az egy műszakra eső teljesítményét adja meg. Eszerint fekete-, barnaszén és lignit össztermelése 647 573 tonna, az alkalmazott munkások száma 31 434 és az egy műszakra eső vájárteljesítmény 2,28 t, míg az összműszak-teljesítmény 0,85 t. Az 1931. január 16-án megjelent lapban befejeződik Kövesi Antal előző számban megkezdett cikke. Gyimessy Lajos „Nomogramm a ferde távolságoknak vízszintes távolságra vak redukáláséhoz” tárgyú cikkében az általa szerkesztett lejtős poligonoldalak vízszintes hosszakra való átszámítási módját ismerteti. ★ 25 évvel ezelőtt, az 1956. január 15-én megjelenő számban Simon Kálmán „Szénbányászatunk műszaki fejlesztésének alapvető feladatai ” címmel részletesen ismerteti az elvégzendő feladatokat. Az elkövetkező ötéves terv feladataiként új bányák építését és a korszerűsítést tartja szükségesnek. Zámbó János „A feszültségeloszlás alapösszefüggései” címmel a Michell egyenleteknek a Boussines- egyenletekből integrálással való levezethetőségét igazolja. Richter Richárd „Az alakváltozási feszültségek elvének általános igazolása” címmel a kőzetmechanikában leggyakoribb síkalakváltozást igazolja. Boday Gábor „Szénminőség javítási intézkedések alkalmazása és eredménye a komlói kőszénbányáknál” címmel a kokszszéntermelés alakulását ismerteti az 1954/55. években. Ismerteti a szénbányák egyes aknáinak jellegzetes szelvényeit, s rámutat a minőség céltudatos javításának fontosságára és módjára. Boldizsár Tibor a „Mély bányák hűtésének kérdéséről” tárgy és Sopronban megtartott 4. bányagépészeti konferencián tartott előadását közli. Bizonyítja, hogy hűtővágatok mély és meleg bányák szellőztetésénél nem használhatók. Hansági Imre „Tűzveszélyes bányaüzemek fővágatrendszerének kialakítása” című cikkében ezek kialakítására ad útmutatást. 67 Bányászati és Kohászati Lapok — BÁNYÁSZAT 114. évfolyam 1931. 1. sz.