Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 1981 (114. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Visszapillantás a bányászat múltjára 100 évvel ezelőtt, az 1881. január 1-én megjelent lap­ból „Adatok a selm­eczi fémbányászat történetéhez” címmel Szlamka József az 1490—1600 évig terjedő kor­szakról megemlíti, hogy az 160-nál több önálló válla­latra terjedt és a művelés „egyedüli kulcsául s motorául az ember physikai ereje s a bányász munkája szolgált”. A magán és a kincstári bányabirtok közti különbség írásbeli nyoma 1545-re nyúlik vissza. A bányahatóság akkor a városbíróból, a városi tanácsból, a bányames­terből s ennek esküdt társaiból állott. 1574-ben 96 bá­nyatársulat létezett. Volt azonban egyéni birtok is. „Különfélék” rovatban olvasható: „Egy nitroglice­­ringyár Amerikában eddigelé háromszor jégbe röpült. Tíz igazgatója közül, kik a gyárt egymásután vezették, 8 találta halálét explóziók folytán, egy megvakult, egy szolgálatban van.” Az 1881. január 15-én megjelenő számban „A Szt. Gotthard-alagút áttörése” címmel Gliccsmár Ottó ismerte­ti az alagút kitűzésének mérési munkáját. Az 1880. feb­ruár 29-én lyukasztott 14 920 m hosszú alagút szint­mérési hibája 5 cm, az irányhiba 30 cm, a hosszhiba a hosszúság 2000-ed része volt. Folytatódik az előző számban megjelent Szlamka József cikke a selmeci bányabirtokok megoszlásáról. A „Különfélék” rovatban az Angliában előforduló „bányalég okozta robbanások körülményeinek és okai­nak felderítése” s az ez elleni védekezéssel foglalkozó közlemény jelent meg a Mining Journal alapján. A vizs­gálat a szénpor hatását is megállapítja és a vízperme­tezést ajánlja. Igen jelentősnek tartja a robbanások okai között a munkások hanyagságát, a laza fegyelmet, a biztosítólámpa rossz kezelését, a légáramlással el nem látott helyek művelését s a tiltott helyek felkeresését. ★ 75 évvel ezelőtt, 1906. január 1-én megjelent lapunk­ban Pauer Gyula „A resiczai bányák sújtólégkitörései” címmel részletesen tárgyalja a sújtólég elleni védekezést s a védekezési munkálatokat rendszerbe foglalva a sújtólégki­törések elkerülésével s a bekövetkező kitö­rések hatásának gyöngítésével foglalkozik, amihez bel­giumi példákat ismertet. „A magyarországi kőolaj és néhány megjegyzés az erre vonatkozó újabb irodalomra” címmel ifj. Aradi Viktor­tól érdekes megállapításokat olvashatunk. Be­vezetésében azt írja, hogy „Bár a folyóiratokban gyakran találni reá vonatkozó értekezéseket, csodála­tos az a közönyösség, amelylyel úgy geológusaink, mint a vállalkozók a magyar petróleumkérdés iránt viseltetnek”. Négy utat ajánl e „beteges állapoton való segítésre: I. A tudományos adatok gyűjtése. II. A ma­gán­vállalatok állami segélyezése. III. Szakerők neve­lése. IV. Iket­róleu­mosztály, helyesebben bizottság léte­sítése.” Romániai példákra hivatkozva rámutat, hogy ott ily módon jutottak eredményekhez. Az Őst. Zrt. f. B. u. Hüttyv. 1905. évi 36. számából közli a lap, hogy a Dombrauban az Eleonora akna köze­liiben véletlenül megütött fúrásból kiáramló gáz ráirá­nyította a bányászat figyelmét a széntelep e tekintet­ben való vizsgálatára is. A nyert gázzal két gőzkazán fűtésére nyílt, lehetőség. Litschauer Lajos „Újítások a Trauzl & Сg. fúró-vál­lalkozó társulat mélyfúró berendezésein” címmel a Tecklenburg kézikönyvből az 1900 óta létesített újabb berendezéseket és azok előnyeit ismerteti. Az Eisener Glückauf egyik 1905. évi száma alapján az „Akasztóláncok, mint a szállítókasok és a szállító­kötél közvetítője” címmel ismerteti a régi szállító­kas és a szállítókötél összekapcsolásának legújabb módoza­tait, amellyel a kötélszakadás leggyakoribb helyeit igyekszik megszüntetni. „Rövid közlemények”-ben „Alagút a Krisztus előtti nyolcadik századból” címmel olvasható, hogy „a Silvah alagút a Jeruzsálemtől keletre fekvő Mária forrás vizét vezette a városba. Az alagutat két oldalról hajtották, az irány tartására a hallás volt az irányt adó s emiatt a 335 m egyenes irány helyett az 535 m volt. A két ol­dalról való hajtást a vésők vágásnyoma bizonyítja.” Feltűnő, hogy a vízszintet pontosan be tudták tartani. Az 1906. január 15-én megjelent számban ,, Vérés­iész­aki bányaművelési rendszabályok” címmel Urbán Mihály közöl részletes ismertetést erről az aranygaz­dagságáról híres bányászatról. Részletesen ismerteti az egyes bányatársulatok keletkezését, a tárók zsinór­­szaki­rányban történő kihajtását, a bérezés módját az igazgató, a bányagazda, a felőrök és a bányaőrök kötelességeit. Az utóbbinak a bányából kijövök m­eg­­motozása volt a feladata a termésarányra való tekin­tettel. Ismerteti a bányaüzem elővárási, fejtési és bér­fizetési módját, mert a tisztviselők és a felügyelők meg­határozott fix fizetést nem kaptak, hanem a bánya nyers jövedelméből részesültek. Részletesen és szám­szerűleg ismerteti az osztalék módját. Ez a szám közli a francia szénbányákban műszak időtartamát szabályozó­ törvényt. 1905. június 29-től számított 6 hónap elteltével a szénbányákban a ter­melő műszak ideje 9 óránál több nem lehet s a munka­idő az utolsó munkás beszállásétól az első kiszállásáig számítandó. Két év elteltével a munkaidő 8 1/2 órára, újabb 2 év elteltével 8 órára csökkentendő. A lap az egyesület 850 tagjának névsorát, belépési idejét és lakóhelyét 17 oldalon keresztül közli. ★ 50 évvel ezelőtt, az 1931. január 2-án megjelent szá­mában Kövesi Antal-tér „A Reynolds-féle szám gya­korlati alkalmazása” címmel ismerteti a csövekben áramló vízben és egyéb folyadékoknál fellépő súrlódás okozta nyomásveszteség kiszámítási módját. A „Szemle” rovatban Weissermel W. „A barnaszén keletkezésének geológiai feltételei” című a Zeitschrift der Deutschen Geologischen Gesellschaft 82. kötetében megjelent cikkét ismerteti Bogseh László fordításában. A „Statisztika” rovatban Magyarország 1930. no­vember havi széntermelését, az alkalmazott bánya­munkások számát és az egy műszakra eső teljesítmé­nyét adja meg. Eszerint fekete-, barnaszén és lignit össztermelése 647 573 tonna, az alkalmazott munkások száma 31 434 és az egy műszakra eső vájárteljesítmény 2,28 t, míg az összműszak-teljesítmény 0,85 t. Az 1931. január 16-án megjelent lapban befejeződik Kövesi Antal előző számban megkezdett cikke. Gyimessy Lajos „Nomogramm a ferde távolságok­nak vízszintes távolságra vak­ redukáláséhoz” tárgyú cikkében az általa szerkesztett lejtős poligonoldalak vízszintes hosszakra való átszámítási módját ismerteti. ★ 25 évvel ezelőtt, az 1956. január 15-én megjelenő számban Simon Kálmán „Szénbányászatunk műszaki fejlesztésének alapvető feladatai ” címmel részletesen ismerteti az elvégzendő feladatokat. Az elkövetkező ötéves terv feladataiként új bányák építését és a kor­szerűsítést tartja szükségesnek. Zámbó János „A feszültségeloszlás alapösszefüggései” címmel a Michell egyenleteknek a Boussines- egyenle­tekből integrálással való levezet­hetőségét igazolja. Richter Richárd „Az alakváltozási feszültségek elvé­nek általános igazolása” címmel a kőzetmechanikában leggyakoribb síkalakváltozást igazolja. Boday Gábor „Szénminőség javítási intézkedések al­kalmazása és eredménye a komlói kőszénbányáknál” címmel a kokszszéntermelés alakulását ismerteti az 1954/55. években. Ismerteti a szénbányák egyes aknái­nak jellegzetes szelvényeit, s rámutat a minőség cél­tudatos javításának fontosságára és módjára. Boldizsár Tibor a „Mély bányák hűtésének kérdé­séről” tárgy és Sopronban megtartott 4. bányagépészeti konferencián tartott előadását közli. Bizonyítja, hogy hűtővágatok mély és meleg bányák szellőztetésénél nem használhatók. Hansági Imre „Tűzveszélyes bányaüzemek fővágat­rendszerének kialakítása” című cikkében ezek kiala­kítására ad útmutat­ást. 67 Bányászati és Kohászati Lapok — BÁNYÁSZAT 114. évfolyam 1931. 1. s­z.

Next