Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1987 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Dr.-ökonom Károly Halmágyi: Überblick der Buchführungs­tätigkeit in der ungarischen Erdöl- und Erdgasindustrie Der sich mit ökonomischen Fragen beschäftigende Beitrag gilt als eine Neuigkeit in seiner Art. Der Verfasser überblickt über seine Buchführungstätigkeit in der ungarischen Erdöl­­und Erdgasindustrie zwischen 1945—1976. Er beschränkt sich nicht auf seinen engen beruflichen Bereich, sondern er zieht auch die Organisationsänderungen der ungarischen Erdöl­­und Erdgasindustrie in Betracht. Dr. Károly Halmágyi, Economist: A survey of the accountancy work in the Hungarian oii and gas industry The paper dealing with economic topics can be considered as a novelty in its kind. The author looks over his accoun­tancy activity in the Hungarian oil and gas industry between 1945 and 1976. He does not confine himself to a narrow professional scope but he takes into account also the organi­zational changes of Hungary’s oil and gas industry. MÚZEUMI HÍREK „Pap Simon-emlékkiállítás” a Magyar Olajipari Múzeumban 1986. június 10-én délután szép számban gyülekeztek a meg­hívottak, érdeklődők az Olajipari Múzeumban. Az üdvözlő szavak után dr. Dank Viktor, Tóth Ferenc és Tóth János megko­szorúzták az iparbemutató csarnok falán levő emléktáblát, amely a múzeum létrehozásában és fejlesztésében kimagasló érdemeket szerzett szakembereknek állít emléket. Ezután a kö­zönség bevonult a kiállítási csarnokba, ahol dr. Dank Viktor, a Központi Földtani Hivatal elnöke részletesen ismertette és ele­mezte dr. Papp Simon geológus munkásságát, majd megnyitotta a centenáriumi kiállítást. (Ezzel a kiállítással már másodszor emlékezünk Papp Si­monra. A korábbit 1986. febr. 14-én a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem rendezte könyvtárának előterében az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magyarhoni Föld­tani Társulat és a Magyar Olajipari Múzeum közreműködésével. Ott az egyetem, illetve jogelődje oktatójára emlékeztek. Ezt a jórészt a MOIM anyagából álló kiállítást hoztuk át Zalaeger­szegre. Tartalmában annyit módosítottunk, hogy itt a látogatók Papp Simont elsősorban mint a magyar olajipar egyik legkivá­lóbb geológusát, a korrekt szakembert ismerhessék meg.) Az ízlésesen — kissé talán zsúfoltan —■ berendezett tárlókban levő, döntően eredeti dokumentumok és a mögöttük elhelyezett tablók fotói hiteles képet adnak egy ízig-vérig a szakmájának élő geológus „magasságokat és mélységeket” bejárt pályájáról. Előttem már többen, nálam szakavatottabbak méltatták Papp Simon munkásságát, legutóbb éppen a Kőolaj és Földgáz ez évi márciusi számában, ezért nem akarok túlzottan ismétlé­sekbe bocsátkozni. Szeretném azonban — a kiállított dokumen­tumokon keresztül — néhány momentumra felhívni a figyelmet. Papp Simon jó tanuló volt és doktori értekezését is „summa cum laude” minősítéssel védte meg 1909-ben. Tanárai már ko­rán felismerték tehetségét, ezért is hívták meg a Kolozsvári Egyetemre tanársegédnek. Még inkább elismerés számára, hogy 1911-től 1916-ig Böckh Hugó mellett volt tanársegéd a Selmec­bányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán (1. és 2. tárló). Böckh Hugó megbízásából az ország több területén földtani felvételeket folytat. 1918-ban kinevezik bányatanácsosnak. Ránk maradt jegyzetfüzetei, felvételi naplói alapos tudásról, lelkiis­meretes munkáról tanúskodnak. Angol vállalatok szolgálatában külföldön — 1920—1933-ig — eltöltött évei alatt tudása gya­rapszik és hallatlan szakmai tapasztalatra tesz szert. Közben sem szakad el hazájától, a tanítástól, mert itthon töltött szabadságai idején Sopronban oktat, ahol 1926—1930-ig adjunktus (3. tárló). 1933-ban végleg hazatér. Hazája szénhidrogénkincse fel­tárásának és hasznosításának szenteli élete további szakaszát. Elsősorban Papp Simon tekintélyének, Böhm Ferencnek és Pávai Vajna Ferencnek köszönhető, hogy külföldi tőkével — és kor­szerű technikával — 1933-ban sikerült elindítani a dunántúli olajkutatást, amit 1937-ben Budafán siker koronázott. E dátum­tól számítjuk a magyar kőolajbányászat és kőolajtermelés kez­detét. Mint megszülető olajiparunk — egyik — legfőbb irányí­tója, hivatali eszközeivel, de magánemberként is jelentős ado­mányokkal támogatja az olajipari szakemberképzést, a szakmai egyesületeket, a Nemzeti Múzeumot stb. Hivatali elfoglaltsága, oktatói tevékenysége mellett számos hazai és külföldi szakmai egyesület, társaság választja tagjai sorába vagy vezetőségébe. Az OMBKE Dunántúli Olajvidéki Szakosztály alapító elnöke 1941-ben (4., 5. és 6. tárla). Papp Simon külföldi ténykedése során megismerte a tőkés gazdasági mechanizmust, a polgári demokráciát. Olajiparunk meghatározó egyéniségeként az angol és amerikai típusú mecha­nizmust képviselte és próbálta elterjeszteni a MAORT-nál is. E szemlélet mai megítélésünk szerint is haladóbb volt, mint ami korának hazai társadalmi berendezkedéséből adódott. Ezt tükröz­te a MAORT üzemeinél uralkodó szabadabb légkör és az alkal­mazottak, munkások viszonylagos jóléte. Papp Simon becsület­tel tette a dolgát: szakszerűen és pontosan végrehajtotta felet­tesei, az EUROGASCO — mint kapitalista vállalat —, illetve a MAORT utasításait, a rá bízott feladatokat. Ugyanakkor mesz­­szemenően figyelembe vette az ország, környezete érdekeit is. Például személyes kapcsolatai révén sikerült megakadályoznia, hogy 1944-ben a német megszálló csapatok a zalai olajmezőkre is kiterjesszék a totális rablógazdálkodást. Jó pedagógiai érzékkel, kellő szigorral, de melegszívű, kor­rekt irányítással kinevelte a „második” magyar kőolajkutató nemzedéket, kitűnő szakembergárdát, akik — napjainkig — további sikerekre vitték a „mester” művét (6. és 7. tárló). Életének szomorú és igazságtalan éveit élte 1948—1955-ig. KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 20. (120.) évfolyam 1. szám, 1987. január 29

Next