Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1987 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Dr.-ökonom Károly Halmágyi: Überblick der Buchführungstätigkeit in der ungarischen Erdöl- und Erdgasindustrie Der sich mit ökonomischen Fragen beschäftigende Beitrag gilt als eine Neuigkeit in seiner Art. Der Verfasser überblickt über seine Buchführungstätigkeit in der ungarischen Erdölund Erdgasindustrie zwischen 1945—1976. Er beschränkt sich nicht auf seinen engen beruflichen Bereich, sondern er zieht auch die Organisationsänderungen der ungarischen Erdölund Erdgasindustrie in Betracht. Dr. Károly Halmágyi, Economist: A survey of the accountancy work in the Hungarian oii and gas industry The paper dealing with economic topics can be considered as a novelty in its kind. The author looks over his accountancy activity in the Hungarian oil and gas industry between 1945 and 1976. He does not confine himself to a narrow professional scope but he takes into account also the organizational changes of Hungary’s oil and gas industry. MÚZEUMI HÍREK „Pap Simon-emlékkiállítás” a Magyar Olajipari Múzeumban 1986. június 10-én délután szép számban gyülekeztek a meghívottak, érdeklődők az Olajipari Múzeumban. Az üdvözlő szavak után dr. Dank Viktor, Tóth Ferenc és Tóth János megkoszorúzták az iparbemutató csarnok falán levő emléktáblát, amely a múzeum létrehozásában és fejlesztésében kimagasló érdemeket szerzett szakembereknek állít emléket. Ezután a közönség bevonult a kiállítási csarnokba, ahol dr. Dank Viktor, a Központi Földtani Hivatal elnöke részletesen ismertette és elemezte dr. Papp Simon geológus munkásságát, majd megnyitotta a centenáriumi kiállítást. (Ezzel a kiállítással már másodszor emlékezünk Papp Simonra. A korábbit 1986. febr. 14-én a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rendezte könyvtárának előterében az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Olajipari Múzeum közreműködésével. Ott az egyetem, illetve jogelődje oktatójára emlékeztek. Ezt a jórészt a MOIM anyagából álló kiállítást hoztuk át Zalaegerszegre. Tartalmában annyit módosítottunk, hogy itt a látogatók Papp Simont elsősorban mint a magyar olajipar egyik legkiválóbb geológusát, a korrekt szakembert ismerhessék meg.) Az ízlésesen — kissé talán zsúfoltan —■ berendezett tárlókban levő, döntően eredeti dokumentumok és a mögöttük elhelyezett tablók fotói hiteles képet adnak egy ízig-vérig a szakmájának élő geológus „magasságokat és mélységeket” bejárt pályájáról. Előttem már többen, nálam szakavatottabbak méltatták Papp Simon munkásságát, legutóbb éppen a Kőolaj és Földgáz ez évi márciusi számában, ezért nem akarok túlzottan ismétlésekbe bocsátkozni. Szeretném azonban — a kiállított dokumentumokon keresztül — néhány momentumra felhívni a figyelmet. Papp Simon jó tanuló volt és doktori értekezését is „summa cum laude” minősítéssel védte meg 1909-ben. Tanárai már korán felismerték tehetségét, ezért is hívták meg a Kolozsvári Egyetemre tanársegédnek. Még inkább elismerés számára, hogy 1911-től 1916-ig Böckh Hugó mellett volt tanársegéd a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán (1. és 2. tárló). Böckh Hugó megbízásából az ország több területén földtani felvételeket folytat. 1918-ban kinevezik bányatanácsosnak. Ránk maradt jegyzetfüzetei, felvételi naplói alapos tudásról, lelkiismeretes munkáról tanúskodnak. Angol vállalatok szolgálatában külföldön — 1920—1933-ig — eltöltött évei alatt tudása gyarapszik és hallatlan szakmai tapasztalatra tesz szert. Közben sem szakad el hazájától, a tanítástól, mert itthon töltött szabadságai idején Sopronban oktat, ahol 1926—1930-ig adjunktus (3. tárló). 1933-ban végleg hazatér. Hazája szénhidrogénkincse feltárásának és hasznosításának szenteli élete további szakaszát. Elsősorban Papp Simon tekintélyének, Böhm Ferencnek és Pávai Vajna Ferencnek köszönhető, hogy külföldi tőkével — és korszerű technikával — 1933-ban sikerült elindítani a dunántúli olajkutatást, amit 1937-ben Budafán siker koronázott. E dátumtól számítjuk a magyar kőolajbányászat és kőolajtermelés kezdetét. Mint megszülető olajiparunk — egyik — legfőbb irányítója, hivatali eszközeivel, de magánemberként is jelentős adományokkal támogatja az olajipari szakemberképzést, a szakmai egyesületeket, a Nemzeti Múzeumot stb. Hivatali elfoglaltsága, oktatói tevékenysége mellett számos hazai és külföldi szakmai egyesület, társaság választja tagjai sorába vagy vezetőségébe. Az OMBKE Dunántúli Olajvidéki Szakosztály alapító elnöke 1941-ben (4., 5. és 6. tárla). Papp Simon külföldi ténykedése során megismerte a tőkés gazdasági mechanizmust, a polgári demokráciát. Olajiparunk meghatározó egyéniségeként az angol és amerikai típusú mechanizmust képviselte és próbálta elterjeszteni a MAORT-nál is. E szemlélet mai megítélésünk szerint is haladóbb volt, mint ami korának hazai társadalmi berendezkedéséből adódott. Ezt tükrözte a MAORT üzemeinél uralkodó szabadabb légkör és az alkalmazottak, munkások viszonylagos jóléte. Papp Simon becsülettel tette a dolgát: szakszerűen és pontosan végrehajtotta felettesei, az EUROGASCO — mint kapitalista vállalat —, illetve a MAORT utasításait, a rá bízott feladatokat. Ugyanakkor meszszemenően figyelembe vette az ország, környezete érdekeit is. Például személyes kapcsolatai révén sikerült megakadályoznia, hogy 1944-ben a német megszálló csapatok a zalai olajmezőkre is kiterjesszék a totális rablógazdálkodást. Jó pedagógiai érzékkel, kellő szigorral, de melegszívű, korrekt irányítással kinevelte a „második” magyar kőolajkutató nemzedéket, kitűnő szakembergárdát, akik — napjainkig — további sikerekre vitték a „mester” művét (6. és 7. tárló). Életének szomorú és igazságtalan éveit élte 1948—1955-ig. KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 20. (120.) évfolyam 1. szám, 1987. január 29