Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 1991 (124. évfolyam, 1-11. szám)
1991-01-01 / 1. szám
tzoc O'- KÎT 2000 ÁPRI ROVATVEZETŐK: KŐHALMI KÁLMÁN, DR. PUSZTAI ISTVÁN .VASKOHÁSZAT, A tervgazdaságból a piacgazdaságban feltételek és perspektívák Kelet-Európa számára* A kelet-európai társadalmak átalakulására gazdaságilag kiélezett krízisérzékenység jellemző. A kelet-európai népgazdaságok növekedési üteme csökken, a termelés stagnál, sőt visszaesik, gyorsul az infláció, rosszabbodik az ellátás helyzete. A reformfolyamat kezdetén joggal lehetett arra utalni, hogy ezek a problémák a tervgazdaságok stagnálásának következményei voltak, most azonban mindinkább világossá válik, hogy közben maga a reform került krízisbe. Ez azonban elkerülhetetlen akkor, amikor éppen a központi irányítású gazdaság elégtelen rendszerét kell piacgazdasági rendszerrel helyettesíteni. A problémák ellenére a radikális, lehető leggyorsabb átmenetet kell a piacgazdasághoz vezető egyetlen járható útnak tekinteni. Fokozatos vagy radikális átmenet? A rendszerátalakítás elkerülhetetlen krízisérzékenysége a központi irányítású gazdaság természetében rejlik. Ez lényegét illetően a tervközpont segítségével végzett átfogó tervezést és a társadalom minden forrása feletti rendelkezést, szigorúan hierarchikus parancsutakat és az üzemek függőségét foglalja magába. Ameddig ez önmagába zárt rendszer marad, mennyiségi növekedést eredményez egyidejű, a merevségből eredő, és a szociális viszonyokat illető stabilitás mellett. A változó külső hatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás ettől a rendszertől ideen, így sem a környezetpolitikai célokhoz való alkalmazódás nem sikerül — a rendszer inkább a természeti kincsek elherdálására épít —, és technikai-technológiai előrelépés sem tapasztalható az ipar egyes területein, inkább csak néhány állami prioritású területen (hadiipar, űrkutatás stb.). A külkereskedelem ebben az önellátásra hajló gazdasági rendszerben idegen test. Ez még a központi irányítású gazdaságok egymás közti kereskedelmére is érvényes. Az ilyen gazdaságok a belföldi kínálati paletta hiányosságainak kitöltését célzó bilaterális termékcsere meghatározó jellegét hordozták mindig magukon. Ennek fő vonása a szovjet energiahordozók ellentételezése volt kelet-európai ipari és mezőgazdasági termékekkel, így a piacgazdaságokkal folytatott kereskedelem még zavaró tényezőt is jelentett, mivel a világpiacon fellépő áringadozások megingathatták az egész külkereskedelmi tervet. Ennek következtében ismét visszahatások keletkeztek az egész tervezett gazdasági folyamatra. Az, hogy ennek ellenére említésre méltó méretű nyugati kereskedelmet folytattak, csak a tervrendszerben nem produkálható technológia, nagy értékű fogyasztási javak stb. hiányával magyarázható. Ezt a hiányt ily módon elviselhető szinten lehetett tartani. Minden olyan reformintézkedés, amely a tervgazdasági rendszer támaszainak egyikét elvonja, aláássa a központi irányítású gazdaság koordináló és irányító funkcióit. Ennek következtében a rendszer már nem hozza a korábbi időszak mennyiségi termelési eredményeit és stabilitását. Ha a központi irányítású gazdaság egyes működési feltételeit megszüntetik anélkül, hogy azokat egyidejűleg működőképes piaci rendszerrel helyettesítenék, létrejönnek a jelenleg megfigyelhető válságjelenségek. Ez az összefüggés mutat utat a választáshoz a tervgazdaságról a piacgazdaságra való fokozatos, illetve radikális átmenet hevesen vitatott reformstratégiái között. A fokozatos stratégia — melyet a piaci rendszer működésmódjának hiányzó megértéséből kifolyólag és politikai ellenállások miatt választottak — megpuhító gazdaságzsugorodáshoz és a reformok politikai blokádjához vezet. A piacgazdasági reformok különböző elemeinek egymással való összefüggése miatt minden ilyen elemet azonnal be kellene vezetni, és az átalakulás folyamatát a legnagyobb sebességgel kellene levezetni. Hibás fejlesztéseket ennél a módszernél csak a learning by doing útján lehet kiigazítani, hiszen az átmenet minden problémájának teljes előrelátása nem lehetséges. Sokkal döntőbb, hogy a piacgazdasági alapelveket gyorsan és átfogóan vezessék be, ekkor feltétlenül mélyreható átalakulás jelenik meg a gazdaság szerkezeteiben. Ez ugyan nem prognosztizálható részleteiben, a fő célt azonban elérhetővé teszi. Ez pedig nem más, mint a versenyképes termelés gyors és erőteljes növelése. A gazdasági újjárendezés alkotmányos elemei Kelet-Európa gazdasági rendjének átalakítása nemcsak a piaci rendszer alapelemeinek bevezetését, hanem az állam szerepének új meghatározását is megköveteli. A piacgazdaság fontos működési feltétele a szerződési szabadság, az ipari szabadság, a letelepedési szabadság, valamint a piacon az árképzési szabadság megteremtése. Annak érdekében, hogy egy saját haszonnal ösztönzött gazdasági tevékenységnek ezekben a feltételekben rejlő potenciája a társadalom jólétének növelésére irányulva tudjon kibontakozni, az üzemeket decentralizálni kell, fel kell számolni a monopolhelyzeteket, és versenyhelyzetet kell teremteni. Ahhoz, hogy a versenyben egymással konkuráló ajánlattevők a pénzügyi összeomlás Damoklész kardja alatt megkíséreljék nyereségük növelését, és emellett a társadalmi forrásokat a fogyasztók igényeinek lehető legjobb kielégítésére hatékonyan használják fel — ami a piacgazdaság ideálja —, elméletileg elégséges volna, ha az ár *Forrás: Wirtschaftsbericht der Berliner Bank 39/1990/1. sz. 6-10. о.; Stahl und Eisen 11019019. sz. 31-34 o.