Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 1991 (124. évfolyam, 1-11. szám)

1991-01-01 / 1. szám

tz­oc O'-­­ KÎT 2000 ÁPR­I ROVATVEZETŐK: KŐHALMI KÁLMÁN, DR. PUSZTAI ISTVÁN .VASKOHÁSZAT, A tervgazdaságból a piacgazdaságba­n feltételek és perspektívák Kelet-Európa számára* A kelet-európai társadalmak átalakulására gazdaságilag kiélezett krízisérzékenység jellemző. A kelet-európai népgazdaságok növekedési üteme csökken, a termelés stagnál, sőt visszaesik, gyorsul az infláció, rosszabbodik az ellátás helyzete. A reformfolyamat kezdetén joggal lehetett arra utalni, hogy ezek a problémák a tervgazdaságok stagnálásának következményei voltak, most azonban mindinkább világossá válik, hogy közben maga a reform került krízisbe. Ez azonban elkerülhetetlen akkor, amikor éppen a központi irányítású gazdaság elégtelen rendszerét kell piacgazdasági rendszerrel helyettesíteni. A problémák ellenére a radikális, lehető leggyorsabb átmenetet kell a piacgazdasághoz vezető egyetlen járható útnak tekinteni. Fokozatos vagy radikális átmenet? A rendszerátalakítás elkerülhetetlen krízisérzékeny­sége a központi irányítású gazdaság természetében rejlik. Ez lényegét illetően a tervközpont segítségével végzett át­fogó tervezést és a társadalom minden forrása feletti ren­delkezést, szigorúan hierarchikus parancsutakat és az üzemek függőségét foglalja magába. Ameddig ez önma­gába zárt rendszer marad, mennyiségi növekedést ered­ményez egyidejű, a merevségből eredő, és a szociális vi­szonyokat illető stabilitás mellett. A változó külső hatások­hoz való rugalmas alkalmazkodás ettől a rendszertől ide­­en, í­gy sem a környezetpolitikai célokhoz való alkalmaz­­ódás nem sikerül — a rendszer inkább a természeti kin­csek elherdálására épít —, és technikai-technológiai előrelépés sem tapasztalható az ipar egyes területein, in­kább csak néhány állami prioritású területen (hadiipar, űrkutatás stb.). A külkereskedelem ebben az önellátásra hajló gaz­dasági rendszerben idegen test. Ez még a központi irá­nyítású gazdaságok egymás közti kereskedelmére is ér­vényes. Az ilyen gazdaságok a belföldi kínálati paletta hiányosságainak kitöltését célzó bilaterális termékcsere meghatározó jellegét hordozták mindig magukon. En­nek fő vonása a szovjet energiahordozók ellentételezé­se volt kelet-európai ipari és mezőgazdasági termékek­kel, így a piacgazdaságokkal folytatott kereskedelem még zavaró tényezőt is jelentett, mivel a világpiacon fellépő áringadozások megingathatták az egész külke­reskedelmi tervet. Ennek következtében ismét vissza­hatások keletkeztek az egész tervezett gazdasági folya­matra. Az, hogy ennek ellenére említésre méltó méretű nyugati kereskedelmet folytattak, csak a tervrendszer­ben nem produkálható technológia, nagy értékű fo­gyasztási javak stb. hiányával magyarázható. Ezt a hi­ányt ily módon elviselhető szinten lehetett tartani. Minden olyan reformintézkedés, amely a tervgazda­sági rendszer támaszainak egyikét elvonja, aláássa a köz­ponti irányítású gazdaság koordináló és irányító funkció­it. Ennek következtében a rendszer már nem hozza a ko­rábbi időszak mennyiségi termelési eredményeit és stabi­litását. Ha a központi irányítású gazdaság egyes működé­si feltételeit megszüntetik anélkül, hogy azokat egyidejű­leg működőképes piaci rendszerrel helyettesítenék, lét­rejönnek a jelenleg megfigyelhető válságjelenségek. Ez az összefüggés mutat utat a választáshoz a tervgazdaság­ról a piacgazdaságra való fokozatos, illetve radikális átme­net hevesen vitatott reformstratégiái között. A fokozatos stratégia — melyet a piaci rendszer működésmódjának hiányzó megértéséből kifolyólag és politikai ellenállások miatt választottak — megpuhító gazdaságzsugorodáshoz és a reformok politikai blokádjához vezet. A piacgazdasá­gi reformok különböző elemeinek egymással való össze­függése miatt minden ilyen elemet azonnal be kellene ve­zetni, és az átalakulás folyamatát a legnagyobb sebesség­gel kellene levezetni. Hibás fejlesztéseket ennél a mód­szernél csak a learning by doing útján lehet kiigazítani, hiszen az átmenet minden problémájának teljes előrelá­tása nem lehetséges. Sokkal döntőbb, hogy a piacgazda­sági alapelveket gyorsan és átfogóan vezessék be, ekkor feltétlenül mélyreható átalakulás jelenik meg a gazdaság szerkezeteiben. Ez ugyan nem prognosztizálható részle­teiben, a fő célt azonban elérhetővé teszi. Ez pedig nem más, mint a versenyképes termelés gyors és erőteljes nö­velése. A gazdasági újjárendezés alkotmányos elemei Kelet-Európa gazdasági rendjének átalakítása nemcsak a piaci rendszer alapelemeinek bevezetését, hanem az állam szerepének új meghatározását is meg­követeli. A piacgazdaság fontos működési feltétele a szerződési szabadság, az ipari szabadság, a letelepedési szabadság, valamint a piacon az árképzési szabadság megteremtése. Annak érdekében, hogy egy saját ha­szonnal ösztönzött gazdasági tevékenységnek ezekben a feltételekben rejlő potenciája a társadalom jólétének növelésére irányulva tudjon kibontakozni, az üzeme­ket decentralizálni kell, fel kell számolni a monopol­helyzeteket, és versenyhelyzetet kell teremteni. Ahhoz, hogy a versenyben egymással konkuráló ajánlattevők a pénzügyi összeomlás Damoklész kardja alatt megkísé­reljék nyereségük növelését, és emellett a társadalmi forrásokat a fogyasztók igényeinek lehető legjobb ki­elégítésére hatékonyan használják fel — ami a piacgaz­daság ideálja —, elméletileg elégséges volna, ha az ár­ *Forrás: Wirtschaftsbericht der Berliner Bank 39/1990/1. sz. 6-10. о.; Stahl und Eisen 11019019. sz. 31-34 o.

Next