Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 1993 (126. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4-5. szám

ROVATVEZETŐK: KŐHALMI KÁLMÁN, DR. PUSZTAI ISTVÁN VASKOHÁSZAT Nyolcvan éves a drótgyár ROBONYI ANDOR—IMOLAYNÉ VÁRADI MÁRIA Miskolc város vezetőinek iparosítási törekvései szerencsésen találkoztak a gyáralapító Deichsel Adolf elképzeléseivel. A Sajó-völgyben tervezett „Miskolc— Gyárváros” ugyan nem épült ki, de az ajándékba kapott telken 1912-ben alapított drótgyár a legutóbbi időkig a magyar feldolgozóipar egyik legsikeresebb vállalata volt. A gyár megalakulásának előzményei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza. Gyárunk — mely az elmúlt évben volt 80 éves — életében fon­tos tényezőként szerepel a Sajó folyó hajózhatóvá té­tele. Az 1908. évi törvénycikk kimondta a Sajó csatorná­zását, hajózhatóvá tételét a torkolattól Bánrévig. Ezek után már nem volt akadálya annak, hogy dr. Szentpály István, Miskolc akkori polgármestere valóra váltsa el­képzelését, mely „Temesvár-Gyárváros” mintájára a Sajó partján felépülő „Miskolc-Gyárváros” volt. Almá­nak megvalósításához megvásárolta a „Martin-tagot” — a Gömöri pályaudvar és a Sajó közötti földterületet —, hogy ingyen telkek juttatásával idecsalogassa a gyáripart. Ez idő tájt Móricz Zsigmond a következőket írta Miskolcról: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város. Ami ipari lehetőségünk van, az mind itt van, adva vannak a természeti kellékek a nagyipar, a nehézipar számá­ra. Akkora vitalitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyílik meg számára, óriási energiák fognak munkába lépni...” Gyárunk megvalósulásában szerencsésen találko­zott össze három érdek: Rohonyi Andor 1958-ban szerzett kohómérnöki oklevelet a Ne­hézipari Műszaki Egyetemen. A végzés óta (kis megszakítással) a D4D dolgozója volt 1991-ig. Mint technológiai osztályvezető fő­­technológus, illetve nyugdíjazása előtt műszaki tanácsadó dolgo­zott. A vaskohászati szakosztályba 1964-ben lépett be, rövid ideig a helyi csoport titkára is volt. Szakmai érdeklődési köre a képlé­keny hidegalakítás, dróthúzás, de jelenleg a gyártörténeti adatok gyűjtése, feldolgozása köti le. Imolayné Váradi Mária 1966-ban végezte a kohóipari techniku­mot, azóta a D40-ben mint könyvtáros dolgozik. Időközben a Nyí­regyházi Főiskolán könyvtárszakon szerzett diplomát. Szakmai érdeklődése a gyártörténeti adatok felkutatása, keresése, a drót­gyártáshoz kapcsolódó muzeális eszközök gyűjtése. — a városé („Miskolc-Gyárváros” elképzeléssel); — Szilágyi Miklósé, aki közelről akarta venni a gőzeke kötelét; — Deichsel Adolf mérnökdoktor, kereskedelmi taná­csos és gyáriparos új piac megszerzésére irányuló szándéka. A gyáralapító Deichsel Adolf 1858. augusztus 13-án született Zabrzéban. A fiatal Adolf megélte Poroszor­szág sikereit. Világító példaképe Bismarck volt. Szen­vedélyesen vonzódott a műszaki tudományokhoz, így a claustahtzellerfeldi bányászati akadémián vaskohá­szatot tanult. Hazafiúi lelkesedésből 1878-tól katonai pályára lép, ahol gyorsan halad előre. 1918-ban — mint őrnagy — katonai pályafutása véget ér. A polgá­ri hivatásban technikai-műszaki ismeretei mellett rendkívüli képességekkel bírt kereskedelmi, pénzügyi téren is. Alyslowitzban telepedik le, ahol megnősül. Felesége, Knaut Martha, két gyermeket szül, Ernát és Ervint. Üzleti zsenialitása a sosnowitzei (1881) és wit­­kowitzi (1891) gyáralapításoknál már megmutatko­zik. A vezetés fortélyait apja gyáraiban már megismer­hette, így gyárai az első világháború befejezéséig viha­ros gyorsasággal fejlődtek. 1918-ban a Deichsel gyá­rak alkalmazottainak száma közel 2000 fő. A vesztes világháború okozta károk csökkentésére vállalatait családi részvénytársasággá alakította, s így saját veszte­ségeit szinte nullára csökkentette. Tekintélyes helyet vívott ki magának a huzal- és kötélgyártás területén 1936. február 1-jén bekövetkezett haláláig. Üzemeit gyermekei örökölték, és eredményesen folytatták megkezdett életművét. E kis életrajz után térjünk is­mét vissza a múltba. Miután Szilágyi Miklóstól — aki a gyáriparossal már rég ismeretségben állt — Deichsel Adolf értesült a „gyárváros” elképzelésről, írt Miskolcra, hogy beje­lentse gyáralapítási szándékát. Kérésével a városi köz­gyűlés több ízben foglalkozott, küldöttség utazott a zabrzei és sosnowitzei gyártelepek megtekintésére, majd megszületett a végleges döntés. A gyár létesítéséhez szükséges 16 800 négyszögöl területet — a „Martin-tagnak” Szirmabesenyő felé eső szélén — tulajdonjogilag ingyen adta a város, és fej­lesztésére további 9291 négyszögöl területre 10 évig más vevőkkel szemben elővételi jogot biztosított a gyárosnak. A szerződés több pontban foglalkozott a gyár fenn­tartásához szükséges alapvető feltételek biztosításával (víz- és gázvezeték, kövezetvám stb.). A gyáros a szer­ződésben kötelezte magát, hogy 1 millió korona be- 121

Next